Kurt Bozek visszaemlékezései.

Tárgy: Kurt Bozek visszaemlékezései. Csüt. Nov. 25, 2010 12:45 am

Nagyanyám tanításai a szigetről.

A sziget alig 200 éve még a hajózási térképeken sem volt feltüntetve, South Blue szinte mértani közepén helyezkedik el, ahol sokkal több kívánatosabb célpontja volt a hajósoknak, mint ez a kis érdektelen földdarab. Néha mégis voltak látogatói. A csatákban megfáradt hajósok ide tértek meg pihenni, mert a hajók javításához nélkülözhetetlen faanyag megtalálható volt itt.
A sziget legjobban egy félholdra hasonlít. Felfedezésekor szinte egybefüggő erdő borította, és a meredek partvonalával együtt, nem volt túl csábító a letelepülni kívánóknak. A legszembetűnőbb dolog a szigeten az a hatalmas hosszan végignyúló hegy, ami nyugati oldalát határolja a szigetnek. E hegy miatt a nyugati oldalról megközelíthetetlen a sziget, a többi oldala sem túl hívogató a sziklás partvonala miatt. Egyetlen jól használható öble van, ami elég mély, hogy bármekkora hajót képes legyen befogadni.
Éghajlata nagyon kedvező, a nyarakat szinte hűvösnek is nevezhetnénk, a telet pedig még soha nem láttak a szigeten. Inkább az esős, és a száraz évszakra lehetne felosztani, az év nagy részében meleg eső hullik a termékeny földre, és csak pár hónapig kell nélkülözniük az életadó esőt. A széljárás az óceán ezen a részén mintha csak segítené a sziget elérését, mindig egy irányból fúj, és soha nem változik az erőssége, egy-két kirívó esetet kivéve, ami nagyon ritkák szokott bekövetkezni.
Nyersanyag tekintetében hatalmas mennyiségek halmozódtak fel a szigeten, az erdőségek jól használhatók építkezésekre, hajóépítésekre, a hegyben értékes érceket (vas, ólom, réz) találtak, ami ebben a háborúval sújtott világban néha értékesebb, mint az arany. A flórája átlagosnak mondható, néhány gyógynövényen, és mérgező gombán kívül semmi különleges növény nem volt megtalálható itt. A faunájára szót sem érdemes pazarolni, az a kevés nagyvad, ami megélt az erdőben, hamar levadászták. Az egyetlen említésre méltó dolog a 101 színű gyík, ami csak ezen a szigeten őshonos, és a Grand Line-on kívül sehol máshol nem található meg.
Ez az élővilág édesvíz nélkül nem jöhetett volna létre, a szigeten több nagyobb forrás is található, ami egy nagyobb édesvizű tavat táplál.
Flah sziget három települése között Flah város volt a legnagyobb. A szigeten ennek van az egyetlen használható kikötője, az óceáni kereskedelem miatt a város könnyen és gyorsan fejlődött. Alig több mint 150 éve jöttek ide az első telepesek, ha annak lehet hívni őket. Egy luxushajótörés túlélői érkeztek ide elsőként, pár hónap alatt rájöttek, hogy a sziget dúskál a természeti kincsekben, erdejei gazdagok, és még több is megtalálható itt, mint ami nélkülözhetetlen az élethez.
Flah város alapjai pár éven belül már meg is épültek. A sziget mindent megadott, ami szükséges volt, 50 év alatt már egy egész város kiépült, és új településen kezdtek el gondolkodni. Földvájókat, és geológusokat küldtek a hegyekbe, ásványi anyagok után kutatva. Sót kerestek, de sokkal értékesebbet találtak. Vasat, és ólmot, hamar fel is épültek az első bányák, és a város köréjük. Magasaknának nevezték el viccesen az emberek.
Egyre kedveltebb hely lett a hajósok körében, a kocsmái, és fogadói híresek voltak, a hajóácsai pedig South Blue-n az egyik legjobbak voltak. A hírnév nem csak jó dolgokat hozott a szigetre, megszaporodtak a kalóztámadások, és a portyák. A várost hónapról hónapra támadták, és nem tudtak hathatósan fellépni ellenük. Kifosztották a raktáraikat, és a boltjaikat, a városőrség nem tudott gátat szabni az erőszakhullámnak. A város vezetés a Világkormány segítségét kérte, egy haditengerészeti bázis építtetését sürgették, hogy meg tudják védeni a polgárokat. A Világkormány szörnyű feltételek mellett, de beleegyezett az állandóan ott állomásozó katonákba. Minden költséget a városnak kellett állnia, az építtetéstől kezdve, az ellátmányon át, a felfegyverzésig. Még így is megérte az áldozatot, mert a kalózok miatt nagyobb károkat szenvedtek el.
75 évnyi nehéz munka, és viszontagság után a Flah sziget elérte a fénykorát. Dúskált a gazdagságban, és a hírnévben. A katonák miatt egyetlen egy kalóz sem merte bántalmazni a szigetre jövőket, a kereskedők a világ minden pontjáról érkeztek ide, és a gazdag polgárok szórakozás reményében gyakran látogatták ezt a kicsiny földrészt. Magasakna csak úgy ontotta magából az ércet, és a város is megengedhette magának, hogy a jelen helyett a jövőre koncentráljon. A sziget átellenes pontjában megépítette a világítótornyát, ami köré egy kisebb kutatóközpont épült fel. Félig a haditengerészetnek, félig a szigetnek dolgozott. Mindennel foglalkoztak itt, gyógyszerekkel, hajózási eszközökkel, fegyverekkel. Amit pénzé lehetett tenni azzal itt foglalkoztak, a Világkormány pedig bőkezűen honorálta az újításokat.
Az életük nem is lehetett volna jobb a Flah szigeti polgároknak, de mint mindennek ennek is egy pillanat alatt vége szakadt. És nem is akárhogy. A szigetre balszerencse sorozat sújtott le, ami egy hatalmas viharral kezdődött. Senki sem számított rá, egyik percről a másikra a hullámok megnőttek, és már a Flah város utcáit mosták, és a hajókat úgy borította fel mindta játékok lennének. A szél olyan erővel fújt, hogy az embereket felborította, és az épületekben is hatalmas károkat okozott. Majd feltűnt a láthatár szélén a South Blue-n még soha nem látott nagyságú hullám. Az emberek hajók hiányában csak nyugatra menekülhettek a hegy felé. Csak a szerencsén múlott, hogy nem lett több áldozata a katasztrófának. Ezután a szörnyű esemény után nevezték el eddig névtelen hegyet Lélekmentőnek. Évente egyszer megünneplik a megmenekülésüket a nagy viharból, ilyenkor feldíszítik az egész várost, és hatalmas ünnepségeket rendeznek a szigeten. De ne szaladjunk ennyire előre. A vihar után a város romokban hevert, szinte mindent elpusztított a kőből és acélból készült haditengerészeti bázison kívül. Teljesen a nulláról kellett újjáépíteni mindent, egy épült sem maradt meg épségben. Az akkori kormányzónak köszönhetően az emberek mérhetetlenül nagy lelkesedéssel álltak neki a munkának. Pénz és időt nem sajnálva, alig több mint egy év alatt újra a pompájában tündökölhetett. Igaz hogy sok munka várt még a városlakókra, de a fontos dolgokat megépítették, újra fogadhattak hajókat, és kereskedőket. Óriási ünnepséggel nyitották meg újra a várost a világ előtt, 2 hétig tartott a tivornya, és először tömegeket vonzott magához, de később elmaradtak. Későn ismerték fel miért is történik ez.
Az egyik legnagyobb probléma nem az volt hogy újjá kellett építeni a várost, hanem a sziget látképe teljesen megváltozott e rövid idő alatt. A vihar is hatalmas károkat okozott a sziget élővilágába, de az emberek még nagyobbat. Az erdőket kivágták, az állatokat az utolsó szálig levadászták, és csak a hegyekben maradtak facsoportulások. Már nem volt meg az a hangulata Flah szigetnek mint eddig, a törtető, akit semmi sem állíthat meg. A sziget képe teljesen megváltozott, a gyönyörű erdők helyét átvette a kopár tarvágások, és a kietlen sziklák képe. Emiatt egyre kevesebben jöttek ide szórakozásra vágyva. Az ideutazók majdnem fele eltűnt. Ez hatalmas érvágás volt, de még megbirkózhattak volna vele, mert a bányát minden csapás elkerülte.
Eddig. Egyik napról a másikra, abbamarad az ércfelhozatal. A bánya minden előjel nélkül kiürült. Semmilyen fémet nem találtak, így a legnagyobb bevételi forrástól esetek el. A kereskedők portéka nélkül elhagyták a szigetet, és már egyáltalán nem volt közkedvelt hely számukra. Áru nélkül nem tudták idecsalni az árusokat. Az építkezések lelassultak, és lettek olyan negyedek, amiket soha nem újítottak fel. A város alakja megváltozott, a gazdagok beköltöztek az újjáépített negyedekbe, az itt maradt kereskedők, és boltosok, kiszorultak a kikötőbe. A gyönyörű kikötő pedig egyre lerobbantabban nézett ki. Az idelátogatók is már körökből kerültek ki. Szerencsevadászok, szökevények, és még kalózok is megfordultak itt.
Minden pénzkereseti lehetőség eltűnt a szigetről, de a haditengerészet felé még be kellett fizetni az adót, hogy fenn tudja tartani a bázisát. Amit csak nagyobb adók bevezetésével, tudtak kifizetni. Egy idő után pedig már ez sem volt megoldás, a haditengerészet kivonult a szigetről, és csak egy kisebb csapat állomásozott továbbra is itt, amit még ki tudtak fizetni. A védelem elmúlásával a kalózok is visszatértek, a támadásaik szaporodtak, és csak ímmel-ámmal támadtak vissza a katonák.
Évekig folytatódott ez kisebb-nagyobb változással, amíg csak fel nem tűntek a Tengerharcosok. Egy nap nagy csoportnyi vízi lény emelkedett ki az óceánból, és a partok felé vették az irányt. Az emberek féltek, hogy támadó szándékkal jönnek, és menekülni kezdtek az egyetlen hely felé, amit biztonságosnak tudtak a Lélekmentőre. Csak az elkeseredett városőrség mert kiállni a jövevényekkel. Mindenki legnagyobb meglepetésére nem fosztogatni akartak az idegenek, hanem egy ajánlattal jöttek erre a szigetre.
Sok viszontagság és utazás után kerültek ide, csak egy helyet szeretnének maguknak, ahol letelepülhetnek, és új életet kezdhetnek, ezért még fizetnének nem is csekély összeget. A lakosságot megosztotta ez az ajánlat, nem szerettek volna keveredni a fajtájukkal, de a pénz nagyon jól jött volna nekik. A városi vezetés nem foglalkozva a szigetlakók sirámaival kapva kapott az alkalmon, és megállapodtak a Tengerharcosokkal. Kétéltű lények lévén a parton választottak maguknak helyet a város határában. Félig a szárazföldön, és félig a vízben. Először nem is volt senkinek baja az új jövevényekkel, amíg építkeztek és felhúzták maguknak, az otthonaiknak nehezen nevezhető kalyibákat. Alig jártak be a város többi részébe, csak vásárláskor és ha valami fontos dolgot kellett elintézniük.
Egy idő után elkezdtek keveredni a lakókkal, amit egy részük nem nézett jó szemmel, főleg a még itt állomásozó haditengerészek. Sok zavargás és összecsapás történt az emberek fajgyűlölete miatt. Egy lázadásba torkollott, a haditengerészeknek kellett leverni a zúgolódó lakosságot, hogy tömeggyilkosságba nem torkoljon az incidens. Azóta az éjszaka óta minden kisebb kocsmai verekedés lázongásba torkolhat, és a kerület amiben lezajlott ez az egész szinte teljesen megsemmisült, és pénz hiányában nem is épült újra. Megmaradtak a rozzant, kiégett épületek, mint egy választóvonal a Halpiacnak elnevezett Tengerharcos negyed, és a város többi része között.
Ez az elkülönítés az oka, hogy szinte egy különálló városként működik és él a Halpiac. Megtalálható benne minden, ami a városban, csak éppen a víz alatt. Az elválasztó sávot pedig elfoglalták a nincstelen, hajléktalan emberek, és kikiáltották a maguk birodalmának, a saját szabályaikkal, így lett ez a város nyomornegyede. Erre az időre tehető, amikor kialakult a város végleges alakja. Egy hatalmas csizmára emlékeztette a város egyik új polgárát, ami a Halpiaccal kiegészülve úgy nézett ki, mint egy magas sarkú csizma, így terjedt el az új neve, mint Bakancsvég. A széttagoltság miatt 6 nagy körzetet különböztetnek meg az itt lakók. Az első a város nyugati, és egyben legmagasabb részén található Luxuskerület. Ide költöztek be a gazdag lakosok, a hatalmas villáikba, pár hektáros kertjeikkel, megtalálható még itt a szórakozásukra létrejött mulatók, és kiszolgáló létesítmények.
A második kerület az Ipari, vagy Boltosok negyede. Itt található meg a középosztály. Akik előállítják és megpróbálják el is adni a portékájukat. Ruhák, fegyverek, étel, felszerelés, minden megtalálható itt, ami legálisan beszerezhető.
A harmadik a Kikötő és környéke. Egy része pompázatos, másik része teljesen le van épülve. Minden megtalálható, és szerezhető itt, legális és illegális is. A haditengerészet csak a jobb, előkelőbb részét felügyeli, mert meg tudják fizetni a védelem árát.
A negyedik körzet a Haditengerészeti bázis és környéke. Ez még a város jobb negyedeibe tartozik, de csak a Tengerészet katonái, és a hozzájuk tartozó személyzet lakhat itt. Ha a kormánynak dolgozol, akkor mindent megkaphatsz, amire csak fented a fogad. Attól függ, hogy milyen kapcsolatokkal rendelkezel vagy milyen mély az erszényed.
Az ötödik a Választóvonalnak nevezett nyomornegyed. Itt kisebb bandák uralkodnak a nagy becsben tartott szeméttelepükön. Lopnak, csalnak, rabolnak, hogy elérjék a céljaikat, és egy hangyányival nagyobb hatalmat szerezzenek. Végtelennek tűnő bandaháborúiknak nagyobb fontosságot tulajdonítanak, mint amilyen valójában.
Az utolsó körzet a Halpiac egy teljesen különböző kis város a városban. Megtalálható itt a kikötő, a boltok, piacok, fogadók, minden csak nem mindenki veheti igénybe a szolgáltatásokat. Szinte teljesen elzárkóztak, és csak a szerencsések léphetnek be, vagy azok akiket már megismernek, és megbecsülnek.
Bakancsvég megállt ebben az állapotában, semmi sem változott már évek óta, csak a kormányzás, és a bandák háborúskodásai tolják néha el a határaikat. Bakancsvéget most két személy kormányozza, a Haditengerészeti bázis feje Alyson Senegis ezredes nő és a város kormányzója Shuo Kichiru polgármester. Ezek ketten bármit megtesznek, hogy több pénzt harácsoljanak össze, és hogy azoknak megkönnyítsék az életét, akik hűségesek hozzájuk.
Senegis vasmarokkal tartja fenn a fegyelmet a körzeteiben, ahol fizetnek a védelemért, és a béke látszatát, ahol nem. Nála van a sziget legnagyobb hadereje, de csak akkor és azok érdekében mozgósítja kik szerinte megérdemlik. Kichiru szeret a fényben tündökölni, és szereti azt hinni, hogy mindenki imádja. 10 éve a választásokat bundázással nyerte meg azóta nem tartatott újat, és minden leváltási próbálkozást megtoroltat az ezredessel.
Ezen kívül még meg kell említeni a városban garázdálkodó 3 legerősebb bandát.
A Szárnyas koponyákat, akiknek a területe a kikötők körül van és a rablással, verekedésekkel, és hajók kifosztásával múlatják az idejüket. A vezetőjüket eddig senki nem látta, de a jelük elvileg a kalóz mivoltára vezethető vissza.
A második a Yasu bandája, akik a Boltosok negyedében lopkodnak, és különböző attrakciókkal szórakoztatják a közönséget, hogy pénz szerezzenek. Ők a három közül a leggyengébbek, azért is mert a másik kettő közé szorultak.
A harmadik Félkarú klánja, a nyomornegyedben ütötték fel a tanyájukat, a csapat tagjai között emberek, és tengerharcosok is megtalálhatók. Lopnak, rabolnak, és kalózkodnak is nagyritkán. Ők a legerősebbek a három banda közül. Bármire is készülnek a felhalmozott erejükkel, még senki nem jött rá mit terveznek.
Végül a Halpiac uralkodója, most és mindörökké a tiszteletreméltó Páncélos Barus. A Tengerharcosok közül legöregebbikek egyike. Senki sem sejti mennyi évet is élt idáig, de senki sem merte még eddig megkérdezni sem. Ő irányít mindent a tenger alatt és néhány felső részt is. A hatalma megkérdőjelezhetetlen, és az utasításai végérvényűek. Mindenki az alárendeltje, ha túl akar élni Halpiacon egy napot.
Most térjünk át a többi településnek nevezett porfészekre. Magasakna egy egyszerű bányász város, amit a polgármester unokaöccse vezet Mu Michi Kichiru. Egy jó szívűnk tűnő vezető, aki mindent megtesz a közösségéért. Akik itt élnek azok szegények, tényleg azok. A hegyekben megmaradt kevés fát nevelgetik, és vágják őket. A Lélekmentőn a termőföld nagyon vékony ezért földet nem tudnak művelni, csak néhány állatot tartanak, akik bírják erővel. A faluban nem sok minden található, a kihalt házakon kívül csak egy bolt, egy fogadó, és egy kereskedő házaspár él. A falu kicsi, de annál több rejtély veszi körül.
A harmadik és egyben utolsó, településnek igaz nem nevezhető kutatóállomás. Itt a megmaradt tudósok telepedtek le, egy saját közösséget alakítottak ki. Mindent a tudománynak szentelnek, és semmit sem árulnak el a terveikről. Ingyen, aki meg tudja fizetni őket, olyan dolgokat tudhat meg a világról, amiről még csak nem is álmodott. Legyen akár történelem, tudomány, irodalom. Kevesen jutnak be a világítótoronyba, hogy meglássák min is dolgoznak igazából. Senkit sem engednek be oda, csak a külső kisebb házaikat láthatják a hivatlan látogatók.
A sziget többi része Bakancsvéghez tartozik. Itt kisebb tanyák, és földművesek vannak, akik a rossz földből próbálnak megélni. Az erdők nélkül maradt táj csak egy nagy síkság lett. Itt termelik meg azt a kevés javat, amit nem tud az óceán megadni. Mivel az itteni emberek is az életért dolgoznak nem is foglalkoznak a jövővel, és a sziget bajaival.
A fák nélkül nincs mi megvédje a szigetet a nagyobb viharoktól, amik így nagy károkat okoznak mindenhol.