Ureshii-Shisono - A halálos Vidámpark

Nyugodtan hajózgattunk a tengeren és szerencsénkre az idő is kellemes volt. Egy olyan térképet se találtam ami hasznunkra vállt volna, így cél nélkül hánykolódtunk. Kimentem a kabinomból és nyújtózkodtam egy jót. Utána a hajó orrához mentem és kiültem a szélére majd megszólítottam a társam.
- Kai, kéne szerezni még több társat mert mi ketten nem érthetünk mindenhez. Elvégre nem tudunk finom kajákat csinálni és betegségeket gyógyítani. Emellett navigátor nélkül nem tudunk nekivágni a Grand Line-nak. Téged ismerve kellene még vagy két lány is a csapatba, hogy legyen kik után rohangálnod.
-Szerintem három lány legyen.
Mondta egy kis sajtdarabot majszolgatva. Eközben a pengéimet éleztem de néha néha fel néztem, hogy van e már valami sziget előttünk.
- Ahogy gondoltam. Te legszívesebben körülvennéd magad nőkkel.
Felnevettem és eltettem a kardjaimat és megpillantottam a távolból egy madarat. Közben a társam szintén nevetett, de el is pirult. Egyre csak közeledett a madárka. Leszállt a hajónkra és eléggé meglepődtem a nagyságától. Kényelmesen elhelyezkedett majd megszólalt.
- Vkáááh! Újabb pojácák hajóznak errefelé! Vkáháháh! - jegyzi meg gúnyosan - Forduljatok vissza, ha élni akartok! - tárta ki szárnyait, majd csapdosott velük párat. - Ez az irány rossz nektek! Nem jó felé hajóztok! Hacsak nem féltek utoljára nevetni.... - utolsó mondata már kevésbé volt ellenszenves, inkább a figyelmet felhívó.
Lehajtottam a fejemet és egy hatalmas vigyor jelent meg az arcomon majd pár másodperc késelemmel megszólaltam.
- Nagyszerű! Egy újabb kaland! Alig várom már, hogy lássam az ellenségeket! Ha mázlink van bunyózunk egy hatalmasat! Megéri kalóznak lenni! Te papagáj most megmondom neked, hogy nem érdekel az életem. Akár meg is halhatok, de nem hagyok ki egy kalandot se. Úgy élek, hogy a halálom pillanatába ne bánjak meg semmit és mosolyogva távozzak el az élők sorából.

-Ja, engem is kíváncsivá tettél - sandítottam rá a madárra. - Kihez tartozol honnan jössz?
Az ellenszenves madár megrázta magát és felénk fordult. Egyszerűen gyönyörű látványt nyújtott. A tollai pompás színekben ékeskedtek a csőre narancssárga volt a madár tollaiban a piros szín dominált rengeteg árnyalatában azonban volt benne sárga, kék és zöld árnyalat is. Tágra nyitotta a szemét majd amely éjfekete színű volt és felénk fordult. Éreztem, hogy ha szert teszünk erre az információra már nincs vissza út. Kalandvágytól fűtve, alig bírtam kivárni mit mond a papagáj.

- Vkáháháh! Ostobák, ostobák! Kaland?! Vkáháháh! Ez egy túlélő próba! - nevetett fel a madár. - Hogy honnan jövök? - tért rá a szőke kérdésére - Onnan, ahol mindig csak mi nevetünk a végén! Vkáháháh!
Nagyon felidegesített az, hogy kineveti valaki a kalandvágyamat és az még inkább rátett, hogy egy papagáj teszi ezt. Ökölbe szorítottam a kezemet. Kai látta ezt ezért közelebb lépett hozzám. Mikor meg akartam volna támadni a madarat hirtelen lefogott majd közelebb hajolt hozzám és odasúgott valamit a fülembe.
- Te nagyon hülye. Ne akarjad megtámadni mert soha nem fogunk eljutni oda ahova kell. Engem is idegesít, de majd megöljük a szigeten.
Hallgattam rá és lehiggadtam. Türelmetlenül vártam a további mondandóját.
- Ha ennyire meg akartok halni, gyertek csak, gyertek csak!
Ezután ellökte magát a korláttól és felénk szált. Mind a kettőnk fejéből kitépett egy hajszálat majd tovább repült. Én elkezdtem rajta nevetni azok ellenére amit éreztem. Csak azért, hogy hátha jobb hangulat lesz. Közben a társam szentségelte a madarat. A nevetését lehetett hallani ami egyre halkabb volt. Gyorsan észbe kaptam majd kiadtam a parancsokat.
- Gyorsan Kai. Haladnunk kell és irányba fordítani a hajót különben lemaradunk a tollas ellenségünktől.
- Igenis kapitány.
Olyan gyorsan amilyen gyorsan csak tudtuk a madár repülési irányába fordítottuk a hajót és elkezdtük követni. Még időben sikerült összehozni így látótávolságon belül maradt. Eltartott egy darabig mire megpillantottunk egy szigetet. Távolról én csak hegyeket és fákat láttam.
- Valószínűleg ide kellet megérkeznünk. Erről a helyről még térképünk sincs. Akkor mehetünk barátom?
Kérdeztem tőle izgatott hangon. Ő magabiztosan mosolyog és rám bólint. Mind a ketten ültünk a hajó orránál és vártuk, hogy végre elérjük a szigetet ami tele van kalanddal.

- Vkáháháh! Ostobák, ostobák! Kaland?! Vkáháháh! Ez egy túlélő próba! - nevetett fel a madár. - Hogy honnan jövök?- tért rá végre a kérdésemre - Onnan, ahol mindig csak mi nevetünk a végén! Vkáháháh!
Kissé elkapott a hév. A fejem vörös lett és a fogaim között szitok szavak ezreit aggattam rá a madárra. Kazura pillantottam aki ökölbe szorított kézzel állt. Kicsit közelebb léptem hozzá nehogy valami őrültséget csináljon, ebben a lelki állapotban. Már majdnem nekiugrott a madárnak amikor megragadtam és visszarántottam.
- Te nagyon hülye. Ne akarjad megtámadni mert soha nem fogunk eljutni oda ahova kell. Engem is idegesít, de majd megöljük a szigeten. - súgtam oda neki.
- Ha ennyire meg akartok halni, gyertek csak, gyertek csak!
Ezután ellökte magát a korláttól és felénk szált. Mind a kettőnk fejéből kitépett egy hajszálat majd tovább repült. Kazu vigyorogva állt mellettem de én kikeltem önmagamból. A madár felé emeltem tekintetem és ezt üvöltöttem a fejemet és a hajamat simogatva.
-TE ÁTKOZOTT POKOLFAJZAT, MÉGIS MIT KÉPZELSZ?! HA EGYSZER ELKAPLAK! - fogamat vicsorgatva ugráltam a hajón az öklömet rázva a madár felé, azonban egy belső fal megállított, amit csak úgy neveznek, hogy kalandvágy.
- Gyorsan Kai. Haladnunk kell és irányba fordítani a hajót különben lemaradunk a tollas ellenségünktől. - adta ki Kazu a parancsot.
Gyorsan feleszméltem körbe néztem és felmértem a helyzetet.
-Igenis Kapitány! - hadartam, miközben vagy négy kötél volt a kezemben. Amilyen gyorsan csak tudtuk a hajót a madár menetirányába fordítottuk és teljes sebességgel hasítottuk a habokat. Körülbelül egy óra múlva megpillantottunk egy szigetet. Pontosabban egy hegyet ami fákkal volt teletűzdelve.
- Valószínűleg ide kellet megérkeznünk. Erről a helyről még térképünk sincs. Akkor mehetünk barátom? - kérdezte izgatottan Kazu.
Meg sem fordult a fejembe nemleges válasz. Magabiztosan a Kapitányomra néztem és mosolyogva bólintottam. Mind ketten leültünk a hajó orrára és néztük, ahogy egyre közelebb érünk - egy óriási kalandot jelképező - szigethez.

Amikor már nagyon közel jártunk a bejárathoz a madár hirtelen eltűnt a szemünk elől. Felpattantam ülő helyzetemből és tágra nyílt szemekkel vizsgáltam az eget, hogy merre lóghatott meg az az átkozott papagáj.
-Kazu, hol van? - fordultam a Kapitányhoz.
Kazu megrázta a fejét, mire a madár hirtelen a hajó orrán termett és elkezdett azon a nagyon idegesítő hangján sikítani.
- Ostobák, ostobák! Innen már nincs visszaút! Válasszatok, válasszatok! Mi fontosabb számotokra! Vkáháháh! - sípolta.
Egyértelmű volt a választásunk. Nevetve a madár felé fordultunk mire ő levette mi a helyzet.
-Egyértelmű, hogy kaland. - mondta Kazu.
-Teljesen - vigyorogtam.
A kapu irtózatos robajjal kinyílik mire egy nagy medencébe kerül a hajónk. A közelből gépek csattogását, zajait lehet hallani, miközben egy víz alatt lévő lapát bekapcsol és előrébb hajtja a hajót. Döbbenten szemlélődtem a hatalmas medencében miközben a hajót az áramlat egyre csak beljebb és beljebb sodorta
Vkáháháh! Remek! Ti ostobábbak vagytok, mint akiket valaha is itt láttam! - nevetett a papagáj -
A hajótokat behúzzuk a kikötői részbe, szóval szálljatok le! Valamint minden felszerelést, miiindeeen felszereléseteket hagyjátok ott! Ide nem hozhattok fegyvereket! Vkáháháh!
Megdermedtem. Ennek hallatán fura érzés járta át a testem. Soha nem hagytam még ott sehol sem a fegyvereimet. Velük ettem, velük aludtam szinte egész életembe. Főleg a két katanámra voltam büszke. Amióta papi megcsinálta csak akkor vettem le őket amikor kiosztottam velük valakit. Lassan Kazura néztem. Döntenünk kell. Ha itt hagyjuk a fegyvereket akkor egyértelműen beengednek és egy hatalmas kalandban lehet részünk. Ha viszont ellent mondunk a madár "parancsának" akkor nagy harc alakulhat ki. Egy ilyen létesítmény mögött hatalmas haderő állhat. Azonban mi egy csöppet sem féltünk. Viszont ők vannak hazai pályán és a zajokból ítélve akár még csapdák is lehetnek elrejtve ebben a medencében ami egy pillanat alatt megsemmisíti a hajónkat és akkor már nem sokat érünk ha nics szilárd talaj a lábunk alatt.
Nincs mese, vállalnunk kell a kockázatot, hogy fegyver nélkül lépünk be az építménybe. Remegő kézzel, nagy nehezen letettem a fegyvereimet leakasztottam a derekamról az övet amiben megzörrentek a pengék, ahogy egymáshoz koccantak. Katanáimat kétszer megcsókoltam és letettem magam elé a földre. Kazu is így cselekedett. Így hát, fegyver nélkül vetettük bele magunkat egy hatalmas kalandba.

Már elég közelről láttam a szemeimmel a bejáratot, de közben nyomon követtem a madarat is. Eléggé gyors lehet, hogy ha csak úgy eltűnt előlünk.
- Kazu, hol van?
Se én se Kai nem találtuk ezért megráztam a fejemet jelezve neki, hogy fogalmam sincs. Egyszer csak ott termett a hajó orrán. Továbbra is csak azt szajkózta, hogy válasszunk az életünk és a kaland között. Egyértelmű volt, hogy mit fogunk választani.
- Egyértelmű, hogy a kaland.
- Teljesen.
Mondta válaszát a társam is miközben magabiztosan mosolygott. A döntés után kinyílt a kapu ami eléggé hangos volt. Egy hatalmas medencébe érkeztünk ahol valami gépezet hangját lehetett hallani a közelből. Valami megindította a hajónkat. Oldalra rohantam és megnéztem, hogy mi lehet az. Egy lapát volt ami hajtotta a hajónkat. Csak bámultam, hogy mi folyik itt amikor egyik pillanatról a másikra már bent is voltunk.
Vkáháháh! Remek! Ti ostobábbak vagytok, mint akiket valaha is itt láttam! - nevetett a papagáj -
A hajótokat behúzzuk a kikötői részbe, szóval szálljatok le! Valamint minden felszerelést, miiindeeen felszereléseteket hagyjátok ott! Ide nem hozhattok fegyvereket! Vkáháháh!
Mivel eléggé jó voltam a közelharcban is így annyira nem zavart, hogy fegyvertelenül kell bemennünk. Csak attól féltem, hogy mivel értékesek ezért el fogják lopni a hajónkról. Kai-ra néztem, hogy ő miként cselekedett. Remegett, de nem azért mert félne a kalandtól hanem mert itt kell hagynia a fegyvereit. Én is így cselekedtem. A katanákat levettem magamról és nekidöntöttem őket a főárbocnak. Ha elveszik úgy is szét verem az egész helyet bármibe is kerül így nagyon nem aggódtam. Mikor ezt megtettem elindultam a hajó széléhez majd leugrottam a partra. Jó érzés volt a talpamnak. Reméltem, hogy Kai is fog követni. Kinyújtózkodtam és elkiáltottam magamat.
- HÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉ! AKI ITT VAN AZ KÉSZÜLJÖN ARRA, HOGY SZÉTVEREM! VÉGRE EGY JÓ KALAND!

A hajónkat valami gépezet elvitte és csak néztem ahogy távozik egészen addig amíg el nem tűnt a szemem elől. A papagáj hirtelen megszólalt mire felkaptam a fejem és előre néztem. Ott volt egy nagydarab férfi aki egy beszéd szerűséget mondott el amit figyelmesen végighallgattam. Utána elment az illető és a papagáj beszélt hozzánk. Nem nagyon örültem annak, hogy ez az idegesítő madár fog minket egész végig kísérni.
~ Amint szétvertünk itt mindent megeszem ezt a madarat reggelire az is biztos.
Észrevettem, hogy egy kapu felé mutogat. Odamentem és elolvastam ami rá volt írva. A lényegét nem értettem de nem is érdekelt csak az, hogy bemenjek. Amit egyből észrevettem az a két gömb volt. A színes dög csak arról pofázott, hogy szálljunk már be a gömbökbe. Én bementem és láttam, hogy Kai is belép. A kapaszkodókat megragadva készen álltam a menetre ahogy a társam is. Mögöttem bezárult az ajtó és elkezdett mozogni a gömb. Egyre jobban kezdtem élvezni a játékot amikor egy csapóajtón keresztül egy kacskaringós pályára érkeztünk.
- EZ BAROMI JÓ JÁTÉK! NINCS IGAZAM KAI?!
Az elején nem bírtam irányítani a gömböt amikor a pályán elkezdtek tüskék felbukkanni. Annyira élesek voltak, hogy könnyedén átszúrhatnák a gömböt. Egyre csak közeledtem a egyikhez míg Kai a másik sávba ment és neki távolabb volt egy ugyan ilyen csapda.
~ Ellenkező sávban? Lehet hogy be fog válni, de nem biztos. Még meg kell néznem párszor.
Épp, hogy sikerült még időben irányításom alá vonni a járművemet. Oldalra dülöngéltem majd egy nagy lendülettel kikerültem és egy ugyan ilyennel visszafelé a másik oldalon lévőt is kikerültem amin Kai már átment. Így folytatódott még vagy kétszer mikor rájöttem a rendszerre.
- Kai! Cikkcakkban kell mozognunk és úgy könnyedén túl élhetjük!
Nem voltam biztos abban, hogy hallja és, hogy tényleg megtaláltam-e a felbukkanásuk rendszerét.

// Kai úgy csinálod meg a másik kettő csapdát ahogy akarod nem kell velem megbeszélned, de valami előzményt azért írj. Én kihagytam nagyjából azt, hogy te mit csinálsz így még azt is le tudod írni.

Abban a pillanatban ahogy a fegyvereket letettük vagyis döntésünk egyértelművé vált pár lánc csörgését lehetett hallani és a hajó hirtelen befelé indult egy körbe falazott kikötőbe.
- Vkáháháh! Itt van Ő! Itt van Ő! - rikácsolta a papagáj majd szárnyaival egy nagy épület erkélye felé kezdett el csapkodni.
Felemeltem a tekintetemet és tisztán ki tudtam venni egy elég nagy termetű fickót. Mély, öblös hangon megszólalt.
- Üdvözöllek titeket a Halálparkban! Ha kalandra vágytatok, jól döntöttetek! Itt megtalálhatjátok életetek legveszélyesebb, legjobban túlélő ösztönöket igénylő élményét! Mint látjátok, visszaút nincsen! A hajótok e percben süllyed le az utolsó szintre, ahova ha nem értek el időben, nagy kár éri a kis ladikotokat! -ezzel a hajónk elkezdett lefelé süllyedni - Meháháááhhh! A játékszabály egyszerű!
Egy ideig bambulva néztem mi történik a Dragonnal majd ösztönösen a kezemmel a táskámat kerestem. Aztán eszembe jutott, hogy nincs meg és ökölbe szorítottam a kezem.
A papagáj hirtelen fölénk repült és elkezdett fölöttünk körözni.
- Vkáháháh! - röhögött a papagáj - Rajtatok lesz a szemem! Én vagyok az útmutató! Menjetek ahhoz a nagykapuhoz! A nagykapuhoz!
Láthatólag Kazut is nagyon felidegesítette ez a pokolfajzat ahogyan engem is.
~Ha itt lennének a pengéim csak egyet dobnék és leszednélek az égből~- vigyorogtam magamban.
Kazuval a kapu felé vettük az irányt a madár parancsára. Egy színes ajtót pillantottam meg és felette egy elég szembeötlő feliratot "Shikaiten". Alatta egy tábla is volt, amin pedig a felirat: " Egy-két-há' Forgás, négy-öt-hat Halál ".
Próbáltam értelmezni a feliratot de nem igazán sikerült. Amint beértem már sikerült helyre tennem a felirat jelentését. Egy hatalmas szerkezet tárult elénk. Hatalmas tartórudakon és forgató gerendákon furcsa, átlátszó anyagból készült gömbök voltak találhatóak. Közelebb léptem, hogy jobban szemügyre vegyem ezeket a gömböket és sikerült meg is tapintanom ez egyiket. Elég különös volt az anyag érintése. Nem üveg volt de nagyon hasonlított hozzá.
- A gömbökbe! A gömbökbe! - repült be a papagáj, majd bent egy nagy karra ráült, amit ezzel le is nyomott. Az egyik gömb falán egy ajtó nyílt lefelé. A madár átszökkent a lenyomott kar mellett lévő másikra is, ami ugyanúgy kinyitotta egy másik gömb ajtaját.
- Szálljatok be! Szálljatok be! - sivította a papagáj.
Egy csöppet sem habozva beszálltunk a gömbökbe és jó erősen megmarkoltam a kapaszkodónak kialakított rudakat.
Amikor már mindketten a gömbökben ücsörögtünk az ajtók hatalmasat csattanva lezáródtak és elkezdődött a játék!
Az első pár percben csak körkörös mozgást végeztünk azonban egyre gyorsabban és gyorsabban. Majd hirtelen irányt változtattunk és másfelé kezdtek el pörögni forogni a gömbök. Csukott szemmel élveztem az élményt, amikor hirtelen egy kattanást hallottam és éreztem, hogy zuhanok. Kinyitottam a szemem és halk koccanással földet értem - persze a gömbbel együtt - előttünk pedig egy hatalmas kacskaringós pálya terült el.
- EZ BAROMI JÓ JÁTÉK! NINCS IGAZAM KAI?! - halottam Kazu üvöltését pár a különleges "üvegbúrák" eléggé tompították a hangját.
Elvigyorogtam és megpróbáltam irányításom alá vonni a kis szerkezetemet. Nem volt sok időm a gömb tanulmányozására ugyanis a földből előttem hirtelen tüskék nőttek ki mindig máshonnan. Az előttem lévő táj egybe mosódott nem láttam Kazut és csak az előtte felnövő tüskékre koncentráltam. Nem agyaltam semmilyen ismétlődésen, hogy a tüskék milyen irányból jönnek fel egyszerűen a reflexeimre hagyatkoztam.
~Egy tüske balról - az egész testemet balra löktem és a gömb kikerülte a tüskét -tüske jobbról - a jobb kezemmel belebokszoltam a gömb falába mire az lomhán elkerülte a biztos felmorzsolódást. Már majdnem sikerült átvergődnöm a tüskés szakaszon amikor egy aprócska pillanatra a reflexem kihagyott és egy tüske közvetlenül alattam jelent meg.
-Tüske alulról?! - üvöltöttem és minden erőmmel azon voltam, hogy elkerüljem a feltörekvő tüske nyílhegyes végét. A pillanat csak pár másodpercig tartott én mégis mintha lassítva láttam volna a történéseket. A tüske lomhán vánszorgott felfele az alattam lévő egy méter sugaró lyukból. Én lendületet vettem és mindkét öklömmel hatalmasat csaptam a gömb fölöttem lévő részébe egy ugrás közepette. Tényleg szinte minden erőmet beleadtam ebbe az ütésbe amibe a lábamat és a kezemet is használtam. Nem tudom, hogy a kezem vagy a gömb fala reccsent nagyobbat de az, hogy a gömb kissé megrepedt az biztos volt. A többi tüske fölött repülve Kazut kerestem a szememmel. Miután megpillantottam láttam, hogy feltehetőleg rájött a tüskék felbukkanásának helyeire mert furcsa cikk-cakk mozgásban közlekedett a tüskék fölött. Én lassan elkezdtem lefelé zuhanni és azon imádkoztam, hogy a gömb túlélje az ütközést a földdel. Szerencsémre egy nagyobb baja nem lett bár az alja is kissé megrepedt. Megvizsgáltam a repedéseket a gömbön miközben a következő csapda felé tartottam. Kazu mellém ért és intett nekem. Mosolyra húztam a számat majd előre mutattam. Mindketten szemtanúi lehettünk hat hatalmas hentesbárd ide oda lengésének közvetlenül előttünk.
~Hát ha ezek eltalálnak akkor kampec~ - vigyorogtam magamban.
Nem sok időm volt hülyülni ugyanis előttünk a bárdok ide oda cikáztak. Biccentettem Kazunak, hogy később találkozunk és szétváltunk. Ide oda ütögettem paskoltam a golyót és azon kaptam magam, hogy két bárdon már túljutottam. Azonban lelankadt a figyelmem és a bárd pont mellettem húzott el. Beleütöttem a gömbbe mire az megindult az ellenkező irányba. A fejemet is használva elkezdtem előre tolni a gömböt és ezzel ki is cseleztem a harmadik és a negyedik bárdot is. Az ötödik már kicsit nehezebbre sikeredett. Ugyanis a golyóm túl nagy lendületet véve átvette az irányítást és ezzel a biztos halálba invitált engem. Kicsit osztottam szoroztam fejben és azon agyaltam, hogy hogyan is téríthetném el a golyót időben. Azonban nem volt több időm. Iszonyatos erővel püfölni kezdtem a golyó hátát hátha megáll azonban esze ágában sem volt.
Itt a vége...
A bárd egyenes felém csapódott...
Így érne véget Kaiji Orcish Benkei élete?!...
Elmosolyodtam...
...
.....
Ekkor azonban Kazu a golyójával szinte teljes erőből belém szállva kilökött a bárd hatásteréből és ezzel megmentve életem társam és én együtt gördültünk tovább a lejtőn. Mosolyogva biccentettem felé ő pedig csak legyintett egyet. Már már azt hittük, hogy vége a gömbös "mulatságnak" amikor is a pálya egy szűkülni kezdett és ezzel együtt egyre meredekebb is lett.
Magunk előtt egy hatalmas ugratópalánkot és amögött egy forró lávával teli szakadékot pillantottunk meg. Kazu haladt elöl én közvetlen mögötte. Üvöltöttem Kazunak, hogy gyorsítanunk kell. Ő ezt meg is hallotta és bele is kezdtünk a gyorsításba. Mivel a keskeny pályán eleve nehéz volt egyenesbe maradni a lábaimmal csak arra koncentráltam hogy ne csússzak le a pályáról míg a kezeimmel egyfolytában a gömb elülső falát püföltem gyorsítva ezzel azt.
Már csak 20 méter...15...10..5...4...3...2...1... Az ugratópalánkról lélegzetelállító repülésbe kezdtünk. A pillanat megint lelassult és magam alá pillantva lélegzetelállító és egyben ijesztő "táj" terült elém. Sziklák és kátrány tömkelege. Ha leesünk meghalunk. Még a levegőben is püföltük a golyók falát gyorsítva őket. Már láttuk az út folytatását amikor elkezdtünk zuhanni....Igen! Pont átfogunk érkezni a túloldalra!

//A post közben ajánlom a https://www.youtube.com/watch?v=cHcVU5cGUNE&translated=1 - számot a teljes élmény elérése érdekében. //

A golyók hatalmas robajjal értek földet. A landolásnál jól bevertem a fejem ami nem igazán vált ínyemre. A gömbök szépen gurultak tovább én meg megvizsgáltam a péppé zúzott kezeimet. Mindkettő véres volt ezért előhúztam egy zsebkendőt a farzsebemből és alaposan megtörölgettem vele a kezemet és a homlokomat. Kazut kerestem a szememmel és láttam ahogy diadalittasan vigyorog.
Mindketten élveztük a túrát. Már mondani akartam volna neki valamit amikor hirtelen nekicsapódtunk egy ütközőnek. Előre dőltem de sikerült nem elesnem.
A golyók az illesztésüknél szétváltak és újra talajt érezhettem a talpam alatt. Azonban nem sok ideig érezhettem ennek a talajnak a lágy érintését ugyanis hirtelen egy csapóajtó nyílt meg alattunk és mi csak zuhantunk le a semmibe. Mikor földet értünk egy nagyon sötét veremben találtuk magunkat. Az ajtó nagy robajjal becsapódott felettünk és ránk borult az éj sötét valóság. Nem is olyan távolról furcsa kattanásokat hallottam. Nem sok időm volt ennek a tanulmányozására sem mert egy tompa kattanással egy pislákoló fény gyulladt fel ami egy ajtót világított meg. Felette egy szembeötlő felirat díszelgett: "Mamono".
- Vkáááh! - csapta meg a fülem a már már megszokott idegesítő vinnyogás - Affene', csak nem nyúltatok ki az első próbán, vkáááh! - rikácsolta gúnyosan majd leszállt egy karra amit csak most vettem észre - Mamono játéka elindult! Lépjetek be az ajtón és üljetek be a páros kocsiba! - ránehezedett testsúlyával a karra mire az lefelé tolódott és az ajtó kitárult.
A látvány ami elénk tárult eszméletlen volt. Sötét végtelen volt mindenfelé, kivéve egy ponton. Egy kocsi állt magányosan az alatta lévő vasút pálya szerűségen. Kazu és az én szememben is felgyulladt a vágyakozás lángja és rögtön be is szálltunk a kocsiba.
~Kezdődjék az izgalom~ - mondtam magamba lelkesen.
Amint beszálltunk - talán a kocsi nyomásától - a felettünk lévő lámpa pislákolni kezdett majd kialudt. Furcsa zörejek és zajok hallhatóak közvetlen közelből. Több sem kellett a kocsi lomhán előre indult. Hirtelen milliónyi kicsi vöröses színű pislákoló fény gyulladt fel amik megvilágították az előttünk lévő hullámvasutat ami - úgy tűnt - a végtelenbe nyúlt.
A papagáj hirtelen mellettünk termedt és megszólalt azon a kellemetlen hangján.
-Vkáááh! Mint látjátok, a járműben egyetlen botkormány van! Azzal kell a jó úton maradnotok! Ha letértek a vörös ösvényről, akkor meg fogtok halni! De nehogy azt higgyétek, hogy egyszerű lesz! A pálya három halálsávból áll! De a fegyverekkel túlélhetitek! Jó szórakozást! Vkáháháhááhhh! - visította majd köddé lett.
A kocsi szép lassan felfelé indult. Több percen keresztül folyamatosan húzott felfelé az alattunk lévő lánc. Mindketten nagyon izgatottak voltunk. Úgy éreztem az adrenalin azon nyomban szétveti a testem. A tetején a látvány ami elénk tárult még lélegzetelállítóbb volt mint eddig.
Zöld, sárga, kék, lila, barna, rózsaszín illetve vörös fényekkel kivilágított vasút pályaszakaszok kanyarogtak alattunk.
-A vörösön kell maradnunk! - mondtam magabiztosan visszaemlékezve a papagáj intésére.
Kazu helyeselt mire átvettem az irányítást. A kocsi hatalmas sebességgel megindult lefelé. Felmértem, hogy merre kéne menni, hogy a vörös útra tévedjünk. Észrevettem, hogy sok pálya átszeli egymást. A vörös pályát csak három másik színű pálya szelte át tehát ezek egyikére kellett először mennünk. Azonban még feltűnt, hogy a sárga pálya kétszer is átszeli a vöröst tehát ha elsőre nem sikerül lesz még egy esélyünk, ha a jó útra akarunk térni. Jobbra húztam a kart teljes erőmből. Nehezebb volt megmozdítani mint vártam. A kocsi hatalmas sebességgel a sárga pályára vágódott.
Itt szeli át először...
-Most! - parancsoltam magamra és teljes erőmből balra vágtam a kart. A kocsi egyik kereke átvágódott a másik azonban ottmaradt. Ez azonban nem volt elég. A vonat majdnem kisiklott ezért gyorsan ellenkormányoztam így továbbra is a sárga pályán maradtunk.
A második vörös kereszteződés következett. Most vagy soha... Megint balra vágtam a kart. A testünkkel is belevittünk némi lendületet így a kocsi átvágódott a megfelelő útra.
Az iram maradt ugyanaz. Hatalmas tempóval száguldottunk a tekergő pályán lefelé. Már kezdtem volna élvezni a kis túrát azonban nem lankadhatott le a figyelmünk. Hirtelen az előttünk lévő pályára hatalmas boxkesztyűk nyúltak ki.
Ha egy ilyen eltalál az könnyen véget vethet a kellemes ki utazásunknak. Eddig észre sem vettem, hogy az irányító botkormány mellett volt még egy kar amely felett a "Rúgókatapult" szöveg állt.
A kocsink megérkezett a veszélyes zónába és én arra koncentráltam mikor ugrassam meg a kocsim. Igazából amilyen rozoga szerkezet volt a kocsi abban sem voltam biztos, hogy működni fog. De ez az egyetlen esélyünk. Két boxkesztyűt a gyorsaságunknak hála simán kikerültünk azonban egy vészjóslóan közelített felénk. Nem volt más lehetőség.
Elég közel volt már azonban tudtam, hogy még túl hamar lenne meghúzni. Még nem... még nem... mééég... neeem! MOST!
Harci kiáltást eresztettünk ki és meghúztam a kart. A kocsi egy rúgó segítségével a magasba emelkedett azonban túl nagy volt a tömege és nem emelkedtünk olyan magasra és rögtön zuhanni kezdtünk. A kesztyű már visszafele húzódott azonban tudtam, hogy nem a sínen fogunk landolni.
A boxkesztyűn landoltunk és nekem több sem kellett újra meghúztam a kart. Hatalmas lendületünk volt és előre felé csapódtunk. A sínen értünk földet nagy robaj közepette.
Megcsináltuk! A kesztyűk mögöttünk nyúltak a sín felé.
- Nos Kazu, tied a pálya! - mosolyogtam rá mivel tudtam, hogy ez korántsem a vége a mi kis utazásunknak.

/ Íme a folytatás/

A menet közben én egész végig csak visítoztam és a levegőben lógattam a kezemet. Nagyon élveztem a menetet amikor Kai hangját meghallottam.
- Nos Kazu, tied a pálya!
- Kár akkor ez azt jelenti, hogy vége a bulinak? Akkor vegyük egy kicsit komolyan. Elvégre ha most meghalunk én nem leszek kalózkirály neked meg nem lesz magas a vérdíjad. Let's go!
Miután a kesztyűkön átjutottunk egyre jobban hasonlított a pálya egy igazi vidámparkos hullámvasútra. Egy spirál pályába kerültünk amitől annyira beszédültem, hogy majdnem Kai ölébe hánytam de az utolsó pillanatban visszatartottam majd nem bírtam tovább és a kocsi hátulján kötött ki az aznapi ebédem.
- Na mindjárt könnyebb lettem. Innentől már nem lesz problémám.
Megtöröltem a számat és megint csak egy hülye mosolyt vágtam. Utána távolról pengéket láttam amik könnyedén lecsaphatnak minket ha nem vagyunk elég ügyesek. Semmi épkézláb ötletem nem volt ezért elkezdtem keresgélni egy másik kart is hátha találok még valamit a rugó katapult kivételével. A társam ekkor mutatott rá a két ülésünk között lévő karra. A cinkén az állt, hogy rakétameghajtó on-off. Minnél előbb túl akartam lenni ezen az egészen így miután megtaláltam meg is húztam azt a kart és hirtelen felgyorsultunk. Ez eléggé hülye ötlet volt mert a gyorsaságunknak köszönhetően el találhatott volna az első penge. Pár méterrel előtte kikapcsoltam így a fokozatos lassulás miatt annyira lelassultunk, hogy átjutottunk habár a kocsink végéből pár millimétert lehántott.
~ Túl közel van a másik. Ha most nem kapcsolom be megint akkor végünk. Istenem add, hogy sikerüljön.
A gondolat menetem után onra állítottam a kart de nem kapcsolt be. Többszöri próbálkozás után sikerült csak. Úgy éreztem, hogy akkor késő de végül átjutottunk a másodikon is. Ugyan ilyen időzítésekkel sikeresen átjutottunk a többi pengén is. Kikerültünk a spirálok rengetegéből és mentünk tovább.
- Na ezt is túléltük. Azért lehet ezt élvezni is.
Lelassultunk az alap sebességünkre mikor megláttam, hogy a sínek felfelé vezetnek és végül azon kaptam magam, hogy már fejjel lefelé vagyunk. Ekkor egy nagy robajra lettem figyelmes és láttam, hogy a pályából hiányzik egy nagy darab. Nyúltam is a rakétameghajtó karjához, hogy bekapcsoljam. Ezúttal elsőre sikerült és felgyorsultunk. Az átforduló végén egy hatalmasat ugrottunk és vártuk a landolást.
- Kai, jó buli ez a vidámpark nem igaz?

/bocsi, hogy ilyen rövid csak nincs erőm/