Név: Balthazar Lobos ; eredetileg Obos L. Sharken
Kor: 31
Születési dátum: Január 28
Nem: Férfi
Származási hely: Shelltown
Faj: Ember
Kaszt: Kalóz
Rang: Hajóács
Kinézet: Vállig érő érő barna haját hátul összefogva hordja. Arcát általában egy pár napos borostya borítja. Homlokán és a bal szeme alatt egy alig látható apró heg díszeleg. A hátán és a jobb vállán jóval több és csúnyább hegek éktelenkednek. A jobb vállán egy életfa tetoválás található, melynek a lombozata az öt elemet öleli körbe, míg a gyökérzete egy holdat sző körül.
Ruházat: Egyszerű sötét nadrág, egy ujjatlan póló, valamint egy ujjatlan vászon kabát. Cipőt és zoknit semmilyen körülményke között nem hord.
Felszerelés: Egy ezüst farkasfej díszítésű mahagóni sétapálca, mely egy vívókardot rejt magában. Egy ében fekete jegygyűrű, valamint a Lilith névre keresztelt apró hajót, melynek pályázatát pár napom belül leadom.
Képesség: Sharken a vaksága miatt kifejlesztette a Világ szívének dobbanása nevezetű képességet, mely egy teljesen új látásmódot biztosít a számára. A képességnek köszönhetően a szaglása, a hallása, de legfőképpen a tapintása és így az érzékelése jóval meghaladja egy átlagos emberét. Előnye, hogy a föld rezgéséből, a szél áramlásából, a szagokból és a hangokból, de még más ember szívveréséből is képes felvázolni magában a körülötte lévő környezetet. Ez 20-30 méter távolságra működik, ám egyszerre csak egy irányba fürkészheti a környezetet, azonban ez a képesség nincs egy irányhoz köve, így akár a háta mögötti területre, vagy maga alá is koncentrálhat vele. A képességgel, ha huzamosabb ideig egy emberre koncentrál és ráhangolódik a belső rezgésére, akkor megtudja mondani, hogy milyen érzelmek lakoznak épp a szívében.
A haditengerészeknél eltöltött időszak alatt nagy tapasztalatra tett szert a párbaj vívás terén, ám miután megvakult megváltoztatta a stílusát és azóta vívókard + hüvely combóval harcol. Stílusát a gyors mozgás és a hüvellyel való blokkolás után, abból villám szerű ellentámadás jellemzi. Valamint megfigyelés, megfigyelés és megfigyelés.
Előtörténet:- Uram, a kihallgatásra Mr. Fergason megérkezett. - szólt a fiatal tiszt, majd gyorsan szalutált és távozott. Távozását követően az ajtóban egy alacsony és enyhén pufók férfi jelent meg. Kopaszodó fejbúbjáról apró gyöngyöző izzadság cseppek szaladtak lefelé, mígnem elérték keskenyre nyírt szakállát. Hóna alatt egy fekete aktatáskát szorongatott. Miután belépet, az iménti tiszt halk puffanás kíséretében becsukta az ajtót mögötte. A kicsiny kihallgató szobában csak egy asztal foglalt helyet, valamint két szék. A helyiségben nem voltak ablakok és a fényt egyedül csak az asztalon pislákoló magányos gyertya szolgáltatta. A valaha fehér falakat mostanra már alaposan megrágta az idő vasfoga. A festés megsárgult és több helyen a beázástól, mely a tető cserepein tátongó lyukakból lefolyó csapadék okozott, lepotyogott a vakolat és így látni engedte a falat alkotó vöröslő téglákat. Az öreg tölgy padló Fergason léptei alatt hangosan felrecsegett és a víztócsák, valamint a fel-alá futkározó csótányok miatt jól megkellet gondolnia, hogy hová is lép. Közelebb érve az asztalhoz megállt és az asztal túloldalán ülő férfira tekintett.
- A megbeszéltek szerint visszatértem Abodis kapitány. - mondta magabiztosan, mire a másik férfi ültében előre hajolt.
- Nem is tudja mennyire megörültem a levelének kedves Fergasonom. Kérem foglaljon helyet. - szólalt meg rekedtes hangon. A kapitány a haditengerészet egyenruháját viselte, ám mintha csak a helyiséghez szeretet volna idomulni a ruhája is koszos, valamint szakadt volt. Mint minden jó magánnyomozó, így Fergason is lenyomoztatta a megbízóját, így tudta, hogy a megviselt és szegényes kinézete ellenére Abodis kapitány jelentős befolyással és vagyonnal rendelkezik. Fiatal kora ellenére vékony és hosszúkás arca hosszú évek fájdalmát és bánatát tükrözte, ám a szemében mégis vad tűz éget. Válig érő sötét haját hátul összefogva hordta, ami így nem fedte sérült füleit. Fergasonnak már az első találkozás alkalmával is szemet szúrtak a megbízója arcán és kezein éktelenkedő csúnya hegek, valamint egy drasztikusan nyulak közé dobott káposztalevélre emlékeztető fülei. Azonban minden furcsaság ellenére Mr. Abodis már az első megbeszélésen is busás előleget adott, majd az azóta eltelt két és fél év során folyamatosan állta a kutatás költségeit.
Fergasson az asztalhoz lépve kihúzta a neki szánt széket és helyet foglalt, majd miközben a táskáját az ölébe vette előbányászta mellény zsebéből a szemüvegét.
- Hosszú volt ez a két és fél év, ám mostanra sikerült elegendő bizonyítékot gyűjtenem ahhoz, hogy a megbízást elvégezettnek nyilvánítsam. - mondta, majd felpattintva aktatáskája csatját elkezdett dossziékat elővenni belőle.
- Kíváncsian várom, hogy mire jutott kedves Fergasonom! - szólt a kapitány egy lecsapni készülő héja tekintettével, majd előre dőlt és rákönyökölve az asztalra, állát a tenyerére támasztotta.
- Hát akkor kezdjük az elején... - kezdet bele Fergason, majd egy kék szegélyű dossziét emelt le az előtte lévő kupacról. - Obos L. Sharken hivatalos életrajzát a Marinefordi levéltárból sikerült kikérnem két éve. A 21053. adatlap tartalmazza a célszemély teljes életrajzát és a haditengerészetnél eltöltött közel 10 évének történetét. A benne lévő információkat most röviden elmesélem. Obos L. Sharken harmincegy évvel ezelőtt született Shelltownban. Szülei Moira és Fidget jó hírű kereskedők voltak, akik Sharkent öccsével együtt a családi vállalkozás átvételére nevelték már születésüktől fogva. Azonban a két fiú folytonos rivalizálása ahhoz vezetett, hogy apjuk parancsának ellentmondva beálltak haditengerésznek. Emiatt a családi vállalat irányításának súlya a kishúgukra, Sophie vállára szakadt. Sharken és Gabriel közepes eredménnyel végzet az akadémián, amihez a rivalizálásukból erdő konfliktusok és a páros kicsapongó viselkedése is hozzá járult. Sharken végül hajó tervezésből és építésből, valamint tengeri hadviselésből diplomázott, majd mint fiatal tiszt közel öt éven át szolgált különböző kikötőkben és hadihajókon. Kisebb kitüntetéseket követően Marbogalra került, ami a haditengerészet egyik hatalmas kutató támaszpontja volt. Itt három év szolgálat után előléptették, majd megkapta a sziget védelmének irányítását. Egy év elteltével azonban történt valami és minden előzmény nélkül hirtelen dezertált és a Paramoni mészárlás idején már mint kalóz tűnt fel ismét. Paramonban közel 30 civil és haditengerész haláláért, Maximilian ezredes meggyilkolásáért, valamint három haditengerészeti hajó elsüllyesztéséért felelős. A sziget ostromának végén elfogták és bár halálos sérüléseket szenvedett, életben maradt és haditörvényszék elé állították. A tárgyalás során csak a húga állt ki mellette és állta a felmerülő számlákat, azonban rövid idő alatt kimondták az ítéletet és Impel Downba szállították. A hajó mellyel elindították viharba került és miután nyoma veszett kereső csapatokat küldtek ki a felkutatására. Hosszú keresést követően végül már csak a hajó zátonyra futott roncsát és néhány holtestet találtak, míg Obos L. Sharkennek nyoma veszett. A keresés befejeztével alig telt el pár hónap és Sharkent halottnak nyilvánították. - fejezte be Fergason, majd becsukta és félretette a dossziét. A szobában fullasztó volt a hőség, így előhúzva kendőjét letörölte gyöngyöző homlokát, majd elővett egy a korábbinál vékonyabb dossziét és kézzel írott lapokat emelt ki belőle.
- Amit az imént elmondtam az a haditengerészet által kiadott hivatalos életrajz, ám a kutatásaim során rengeteg furcsaságba botlottam. Ezeket összegyűjtve Obos L. Sharken élete már rögtön más megvilágításba kerül. - szólt, majd felemelte az első lapot.
- A következő kigyűjtést Daniel Ford első tiszt, Dr. Elle Betu orvos, „Gumikacsa”, Albus Pyur százados, valamint Felios Rodgar kalóz vallomása alapján állítottam össze. Mint kiderült Sharken koránt sem volt rossz tanuló az akadémián, mi több a vizsgákat követően a sok pályaműből az ő általa tervezet hajót „Derűs Meril”-t építették meg először. A testvérével sem volt olyan rossz a viszonya, és bár rivalizáltak, ez csak motiválta őket. Pár év hajón töltött szolgálat után egy „titkos” küldetésre küldték. Egy a haditengerészet által felállított csapat felügyeletét kellett ellátnia pár társával együtt. Mint nagy nehézségek árán megtudtam a csapat neve Gyilok Osztag volt, ahol eleinte ellenszemel kezelték a haditengerészet által a nyakukra küldött tiszteket, ám végül jó pár küldetést követően bizonyította rátermettségét, hűségét és a Gyilok Osztagra jellemző vagányságát. Itt ismerkedett meg Ironmoon Isissel, aki egy fiatal hullámpilóta volt. A két fiatal rövid időn belül egymásba habarodott, ám végül ez ahhoz vezetett, hogy egy küldetés során Sharken súlyosan megsebesült egy eredetileg Isisnek szánt golyótól. Több hónapig tartó kezelést követően már nem került vissza az osztaghoz, hanem helyette átirányították Marbogalba, ahová követte fiatal szerelme is. Itt miután teljesen felépült hamar feljebb kúszott a ranglétrán. Tizedesből hamar a tervezői részleg felügyelőjévé vált, majd a hajógyár koordinátori pozíciójából egyenesen a sziget védelmének tejhatalmú vezetője lett. Miután révbe ért feleségül vette Ironmoon Isist. A lány mindig is forró fejű volt és mindennél fontosabb volt számára a szabadság, ami így hosszú távon Sharken pozíciójával nem volt összeegyeztethető. Isis sokszor elhagyta hónapokra a szigetet és „titokban” belépett egy szabad szellemű kalóz csapatba. Sharken végül tudomást szerzet erről, ám túlságosan szerette a feleségét, hogy ezért eldobja magától. Szerelmük törhetetlennek látszódott, nem fogta sem a távol töltött idő, sem a távolság, sem az emberek sugdolózásai. A fordulópontot négy év Marbogalban eltöltött szolgálat után következet be. Az a hír járta, hogy a fegyver részlegen egy új bomba tesztelése folyik. A fegyver bevetéséről szóló engedéllyel Maximilian Nox ezredes érkezett a szigetre, ám miután megtudta, hogy a végső tesztelések még legalább fél évig elhúzódhatnak önkényesen elvitte kipróbálásra a bombát. Az ezredes távozását követően Sharken megkapta a fegyver feljegyzéseit és a Maximilian által tervezet főpróbának a terveit. A bomba egy különleges mérget tartalmazott, mely a robbanást követően a levegőben terjedve beszívódik a bőrbe és „átmeneti” vakságot okoz. Azonban a tesztelés során kiderült, hogy akik nem kapják meg a mérgezést követő öt percen belül az ellenanyagot, azok maradandóan elveszíthetik a látásukat. Eredetileg a bombát nagyobb támadások megzavarására szánták, ahol a harcképtelenné vált kalózokat, már könnyebb lenne begyűjteni, ám ez esetben sem a lakosság, sem a haditengerészek biztonságát nem lehetett garantálni. Ezután felpörögtek az események.
- Április 12-én Maximilian egy közelben lévő szigeten tervezte a fegyver kipróbálását és a cél érdekében elhintette a környéken tartózkodó kalózok között, hogy kincs van a szigeten.
- Április 15. : Paramont ellepték a kalózok, akik miután nem akadtak rá a kincsre kifosztották a helyieket és felégették a sziget mind három faluját.
- Április 16-án megérkeztek a hírek Paramonból, ám vele együtt Maximilien ezredes parancsa is, hogy maradjanak ki az akcióból. Sharken már a bomba elszállítása miatt is lelki válságba került, ám ezek után döntött és miután írásban kilépet a haditengerészetből a sziget védelmét Albus Pyur századosnak adta át.
- Április 18. : Miután elhagyja Marbogalt felveszi a kapcsolatot nejével és a Gyilok Osztag akkori vezetőjével „Gumikacsa” Edvarddal.
- Április 20. : Maximilian elindul a flottájával Paramonba, ám útközben az egyik éjszaka támadás éri őket, minek következtében egy hajót elveszítik és két további mozgás képtelen lesz. Bár senki nem beszél róla, de nyílt titok, hogy a támadást a Gyilok Osztag követte el.
- Április 21. : Sharken csatlakozik Isishez Logue Townban, majd megindulnak Paramonba. Útközben megvallja szerelmét a feleségének és bocsánatot kér tőle a múltbéli bűneiért, és egy öreg kalóz hagyománynak megfelelően a tengeren ismét feleségül veszi.
- Április 24. : Maximilien megérkezik Paramonba és blokád alá vonja a szigetet.
- Április 25. reggel 6 óra: Maximilien Paramon egyik öblében elhelyezkedő faluba hívja a szigetre szorult kalózokat tárgyalási céllal, ám ezalatt a bombákkal és az ellenanyaggal teli hajók elfoglalták helyüket az öböl bejáratánál.
- Április 25. reggel 8 óra: Miután a haditengerészek megkapták az ellenszérumot két hajóból el kezdik lőni először a kikötőt, majd a várost a bombákat rejtő ágyúgolyókkal. Sharkenék ekkor érkeztek meg és sikeres belépőjüknek köszönhetően az egyik méreggel felszerelt hajót el is tudták süllyeszteni. A harc ezután Maximilien zászlós hajóján folytatódott, ahol Sharken először megpróbált hatni ellenfele legénységére, majd miután ez kisebb-nagyobb sikerrel bevált, kihívta párbajra az ezredest. Ugyan hosszú éves tapasztalata volt vívásban, de mégis alul maradt, ám Isis önfeláldozó közbelépésének köszönhetően végül végzet ellenfelével.
- Április 25. reggel 8 óra 11 perckor Ironmoon Isis Sharken karjaiban elhunyt. A megtört lelkű férfi átverekedte magát az ellenszeres hajóra, majd miután elegendő puskaport vitt le a raktérbe felrobbantotta. Szerencsére a robbanás következtében a levegőbe kerülő ellenanyagot a tengeri szél befújta a faluba és mind a kalózok, mind a helyiek megszabadultak a vakságtól. Azonban Sharken nem jutott ki időben a hajóból és a robbanás következtében a feje, a háta és a jobb karja súlyosan megsérült.
- Április 15. 12 óra : A kereső csapatok megtalálták az élet és halál közt lebegő Sharken testét a törmelékek között. Ugyan megfelelő ellátásban részesül, de a fejét ért sérülés következtében megvakul.
- Április 28. : Átszállították Logue Townba, ahol hadbíróság elő kerül.
- Április 30. : Kezdetét veszi a tárgyalás, ahol Sharken húga Sophie az egyetlen, aki kiáll a testvéréjért. A két hétig tartó tárgyalás nem csak Sharkent, de az egész családot is nagyon megviselte. Az eddig jól menő vállalkozás a csőd szélére került, mi miatt Sharken inkább lemondott a húga támogatásáról.
- Május 18. : Meghozzák az ítéletet és még az nap felteszik egy Impel Downba induló rabszállító hajóra.
- Május 21. : A Sharkent szállító hajóval megszakad a kapcsolat.
- Május 25. : A keresésére kiküldött hajók megtalálják a roncsokat.
- Május 26. : Lefújják a keresést és elküldik Marinefordba a Sharken haláláról szóló jegyzőkönyvet.
- Augusztus 2. : Hivatalosan is halottnak nyilvánították.
Az iménti felsorolást tartalmazó jegyzeteket Fergason ügyesen összefogja, majd vissza csúsztatja egy dossziéba.
- Ez már teljesen más megvilágításba helyezi a dolgokat, ám jól tudja kedves Fergasonom, hogy nem ezért béreltem fel! - szólt Abodis lágyan, ám mégis éllel a szavaiban.
- Természetesen... Amikor megkeresett, azt mondta, hogy bizonyítéka van rá, hogy Obos L. Sharken még életben van. - kezdte feszültem a tapasztalt detektív, majd hozzátette. - És nem is tévedett.
- Na itt jött el az a pont, hogy kezd érdekelni a téma, de figyelmeztetem kedves Fergasonom, nehogy csalódást okozzon nekem. - a megtört kapitány szavai késként hasítottak bele a vele szemben ülőbe, akinek el is tartott pár pillanatig, míg megemésztette a hallottakat. Fergason gyorsan eltüntetett minden dossziét az asztalról, majd egy sárga kötésű jegyzetfüzetet vett elő.
- Amikor először találkoztunk ön átadott egy feljegyzést, melyben egy hajós arról számol be, hogy a Sharkent szállító hajó tragédiájától nem messze egy vak hajótöröttet találtak. A hajót és annak legénységét fél évvel ezelőtt sikerült megtalálnom, akik elárulták, hogy akkortájt tényleg találtak egy sérültet, de mivel nem tudták, hogy egy fegyenccel hozta össze őket a sors, így a legközelebbi szigetre szállították. Megérkezve Frosjiba a helyi polgárok gondjaira bízták „kitették a partra, majd elsütötték az ágyúkat és angolosan távoztak”. Megérkezve a szigetre megtudtam, hogy Sharkent a hegyen lévő kolostorba vitték, ahol a papoknak köszönhetően felgyógyult. Miután rendbe jött úgy döntött, hogy itt marad és beáll papnak, ám hiába gyógyult meg testileg, a lelki még mindig vérzett. Nevét megváltoztatta Balthasar Lobosra, remélve, hogy így új életet kezdhet. Lassacskán megtanult együtt élni a vakságával és kénytelen volt ezentúl a többi érzékszervére támaszkodni. Fél évvel érkezésem előtt a faluban eltűnt egy kisfiú és miután kiderült, hogy telihold idején beszökött a Szent Kertbe a papok megtiltották mindenkinek, hogy belépjenek a kert területére. Sharken a fiú apjának unszolására végül belépet a tiltott területre, ahol egy ősöreg mahagóni fa mellett lelt rá a kölyökre. A falusiaktól és a papoktól hallottam, hogy a fába, még több száz évvel ezelőtt egy véreskezű kalóz szelleme költözött, aki a hajójával a part melletti zátonyokon vesztette az életét. A gyereket teljesen körbefonta ágai szoros ölelésével az élő fa, ám mielőtt még végleg kiszoríthatta volna belőle az életet, az apja a magával hozott olaj lámpást a fa törzséhez vágta. A fa lángra kapott, majd miközben Sharken magára vonta a fa figyelmét az apa kimenthette a kertből a gyereket. Az, hogy ezután mi történt azt titok fedi, ám az bizonyos, hogy a Szent Kert teljesen leéget, mely miatt a Frosjin vezetői úgy döntöttek, hogy Sharkennek el kell hagynia a szigetet. Annak a fiúnak az apja, akit megmentet egy rozoga hajót adott neki, melyet egy éjszaka alatt, köszönhetően hajóácsi tapasztalatának meg tudott javítani, majd másnap kora reggel távozott. Sajnos azt nem tudtam kideríteni, hogy hova indult, ám a mostani nevének és az összegyűjtött bizonyítékok birtokában biztosra veszem, hogy a haditengerészetnek ennyi elég lesz, hogy vérdíjat tűzzön ki a fejére. - mondta végül Fergason, majd miközben mindent szépen vissza pakolt a táskájába még hozzá tette. - Nagyjából ez lenne az, amit két és fél év alatt sikerült kiderítenem. A papírok sokkal részletesebben levezetik, hogy miként vált Obos L. Sharkenből Balthasar Lobos. - szólt és átnyújtotta az aktatáskát Abodisnak. A kapitány egy könnyed mozdulattal a táska után nyúlt, ám a kezében megcsillant valami. Az asztalon pislákoló gyertya fénye aranyló táncot járt a kezében tartott vékony pengéjű vívókardon. Az öreg magándetektív teste megremegett, ám hiába próbált felkiáltani, hang helyett, csak halk hörgés hagyta el a torkát.
- Köszönöm a segítségét kedves Fergasonom, ám innentől már nincs szükségem magára. - harsant fel Abados gúnyos hangja. A kapitány sebhelyekkel borított arcára kegyetlen elégedettség ült ki, és miután tekintete találkozott Fergason értetlenséget tükröző halovány ábrázatával még szélesebbre húzódott az arcán a vigyor. - Sajnálom kedves Fergason, de tudja, nem engedhetem, hogy bárki tudjon Sharken... akarom mondani Balthasarról. Ez mostantól csak a mi kis titkunk marad. - szólt, majd rákacsintott Fergasonra és egy könnyed csukló mozdulattal megcsavarta áldozata nyakában a pengéjét. A magándetektív fájdalmasan felnyögött, keze kétségbe esetten rákulcsolódott székének karfájára, majd miközben lassan kiszállt belőle az élet és szeméből kihunyt a fény, a keze bágyadtan a mélybe hullt. A kapitány, mint ki jól végezte a dolgát felállt, majd kihúzva áldozata nyakából a kardját a holtest mellé lépet.
- Sirius gyere be! - kiáltotta, majd miközben recsegve kitárult az ajtó és belépet rajta a korábban látott tiszt a kardját tisztára törölte áldozata gallérjában. - A hajó kész az indulásra? - kérdezte nyugodt hangon. Sirius vigyázzba vágta magát, majd mit sem törődve a holttesttel magabiztos hangom megszólalt.
- Természetesen Gabriel kapitány! Az Ikarusz indulásra kész. Mint kérte a legénység vissza tért a hajóra. - válaszolta.
- Remek, akkor már csak egy dolog maradt hátra. Nem szeretném, hogy bármi is megmaradna az én kedves Fergasonomból, sem a pincében őrzött Abados kapitányból, mi több az lenne a legjobb, ha ebből az épületből sem maradna túl sok. Megoldható? - kérdezte furcsa éllel a hangjában.
- Természetesen uram! Már előkészítettem a lőporos hordókat az alaksorban, de a biztonság kedvéjért fellocsoltam a kapitány egy kis lámpa olajjal. - mondta, majd felemelte a kezét, melyben egy üvegben sárgás színű folyadék csillogót. - Gondoltam Mr. Fergasonra is hagyok egy keveset, biztos, ami biztos.
- Ügyes! - kiáltotta Gabriel, majd miután magához vette a magánnyomozó táskáját kilépett az ajtón. - Láss munkához, majd győződj meg róla, hogy semmi bizonyíték nem maradt utánunk. - szólt kimért hangon, majd megindult a szűk folyosón, hogy elhagyja az öreg épületet. Háta mögött még hallotta, ahogy első tisztje kihúzza a dugót az üvegből, majd hangos löttyintések kíséretében belocsolja a szobát.
~ Végül mégis csak a nyomodra leltem drága bátyám.~
Ezalatt messze a tengeren...
A hajót lágyan csapkodták a hullámok. A vitorlába belekapott a szél, de a hajót beszövő erős gyökerek biztosan tartották irányban a hajót. Az égen csak pár apró felhő kúszott a látóhatár felé. A nap már lassan két órája alábukott a horizont mögé és az égen tündöklő hold ezüstös korongjának fénye egyre erősebben ragyogott. Lilith, mint minden teliholdas este előtt már pattanásig feszült idegekkel várta, hogy a hold fénye elérje a tetőpontját és ha csak egy rövid időre is, de elhagyhassa börtönét. Miközben várakozott, kitárult a kicsiny hajó fedélzetére vezető ajtó és kilépet rajta Balthazar. A férfi komorabb volt az átlagosnál és tekintetéből furcsa szomorúság sugárzott. Lilith hiába töltött el már hosszú hónapokat a férfi társaságában a tengeren, még mindig nem tudta kiismerni. Első találkozásuk alkalmával képes lett volna kiszorítani a férfiból az életet, ám az minden rossz cselekedete ellenére meglátta benne a jót... jobban mondva meglátta a szívét nyomasztó bánatot és átérezve azt kirángatta a magány marcangoló fogságából. A férfi lassú léptekkel a hajó korlátjához sétált, majd zsebéből egy apró erszényt vett elő és annak tartalmát a tenyerébe csúsztatta.
A hold fénye még nem érte el a tetőpontját, ám Lilith oldalát elkezdte furdalni a kíváncsiság, hogy mit tart Balthazár a kezébe, így a hajó összes pontjáról megpróbált rálesni, ám a keze mindig takarásban volt. Végül össze szedte minden erejét és merítve a telihold ezüstös sugaraiból kilépet a börtönéül szolgáló hajóból. Először csak a főárbocból a karját nyújtotta ki, mely az égen ragyogó csillagokhoz hasonlóan tündökölt. A kezét a lába követte, majd szép lassan teljes valójában megjelent. Kecses vonalait egy fehér, selyem vékony és áttetsző szatén hálóing takarta. A lágy esti szél még mindig keresztül fújt rajta, ám ahogy a testét övező ezüstös derengés elenyészett, úgy vált egyre szilárdabbá. Ugyan még így sem változott vissza élővé, ám ilyenkor ismét beleszagolhatott az enyhén sós tengeri szélbe, bőrén érezhette a szél lágy tapintását, élvezhette, amint a szél gyengéden belekap és megborzolja hosszú hófehér haját, ám amit a legjobban szeretet, hogy ilyenkor feltekinthetett az égre és megcsodálhatta a rátekintő csillagok százait. A hajó volt a szeme és látott és érzékelte is mindazt, ami körülötte történik, ám az égen csak a holdat láthatta, jelezvén neki, hogy örök életében ebbe a koporsóba lesz elzárva. Azonban, ahogy Balthazarra tekintet önkénytelenül is elmosolyodott, hiszen ha a férfi nem lett volna, akkor még mindig Frosjin szigetén lenne bezárva egy mahagóni fába és vadászna a kertjébe betévedt emberekre, ám ez az alak felnyitotta a szemét és a fa magjain át a lelkét ebbe a hajóba költöztette, hogy ha nem is teljesen szabadon, de végre új helyeket és új kalandokat élhet át.
Még egyszer feltekintet a csillagokra, majd megindulva a férfi felé angyali hangon megszólalt.
- Gyönyörűek ma a csillagok! - mondta vidáman, mire Balthazar összecsukta a tenyerét és lehunyt szemekkel megvonta a vállát.
- Ha te mondod... - szólt, majd nagyot sóhajtott. Lilithet elöntötte a harag, ám mielőtt még kifakadt volna eszébe jutott, hogy az előtte álló férfi vak és akárcsak ő, neki is faj, hogy a világ ezen csodáit nem láthatja.
- Sajnálom, egy pillanatra elfelejtkeztem, hogy... - kezdte, ám Balthazar a szavába vágott.
- Nem kell elnézést kérned. Sajnálom, hogy bunkó voltam, de kérlek, ma nincs kedvem beszélgetni, kérlek hagyj magamra. - a férfi szavai felzaklatták Lilithet, a lány még életében sem a hatalmas türelméről volt híres, ám most, hogy halála után egy úszó teknőbe lett belezárva még inkább könnyedén kijött a béketűréséből.
- Mii van??? - kérdezte sértődött hangon, miközben kezeit rosszallóan a csípőjére tette. - Tudod te milyen, ha hosszú heteket kell várni arra, hogy végre valakivel beszélgethess??!! Megmondom én NEM. - fakadt ki dühösen, ám ahogy a férfi megfordult torkán akadt a szó. A férfi folyton komor, de erőt sugárzó arcáról, most fájdalmat és bánatot lehetett leolvasni és gesztenye barna szeméből, mely már oly sokszor elvarázsolta egy könnycsepp hullott alá. - Mi történt? - kérdezte ijedten. Az iménti rosszallása azonnal elpárolgott és helyébe részvét költözött. Balthazar lehunyta a szemét, mire egy újabb könnycsepp szalad végig az arcán egészen a rövidre nyírt szakálláig. A lánytól elfordulva ismét vissza támaszkodott a korlátnak, majd felemelte jobbját és tenyerét szétnyitva megmutatta a lánynak a benne pihenő aprócska fekete gyűrűt. Erről a gyűrűről még első találkozásuk alkalmával mesélt Balthazar neki. Ezt a feleségétől kapta, amikor egy kalózceremónia keretein belül ismét felségül vette. A felesége elhunyt és ez a veszteség volt az, amivel Balthazar rá tudott mutatni, hogy másnak is lehet legalább annyira összetörve a szíve és élhet át akkor fájdalmat, mint ő. - Ezt a gyűrűt kaptad Isistől, igaz? - a lány kérdésére Balthazar nagyot sóhajtott, majd miközben megforgatta tenyerében a gyűrűt halkan megszólalt.
- Igen ez az! Ezen a napon ünnepelte a születésnapját. Tudod, azt hittem, hogy már feldolgoztam magamban a történteket, ám rá kellett döbbennem arra, hogy bármennyire is igyekszem elfelejteni és új életet kezdeni, a fájdalom mely az elvesztése okozott minduntalan ismét fellángol a szívemben. - a hangja el-elcsuklott és arcáról több apró könnycsepp is a hajó korlátjára hullott. Tenyere a korlátra kulcsolódott és olyan erősen megszorította, hogy ujjai kifehéredtek. Lilith átérezte a férfi bánatát és ahogy az megszorította a korlátot, mely egyben a nő része is volt, olybá érezte, mintha az ő vállába kapaszkodott volna meg. A lány a kezét mezítelen vállára tette és a hajón keresztül érezni vélte a férfi szomorú érintését. A hajó szelleme elengedett egy fájdalmas sóhajt, majd a férfi mellé lépet és hátát nekivetette a korlátnak.
- Egyszer egy bölcs férfi azt mondta nekem, hogy a múlt fájdalmait nem szabad magunkba zárni. Együtt kell vele élni, mert ha megpróbáljuk elnyomni, akkor idővel felemészt. - hangja lágyan búgott az esti szélben.
- Na és ki volt az a nagy bölcs? - kérdezte Balthazar és először azóta, hogy kilépet a hajó fedélzetére elmosolyodott.
- Te szamár, te voltál! Megmutattad nekem, hogy higgyek önmagamban, és ezért mindig is hálás leszek. - mondtam, majd kezét bátorítóan Balthazár vállára tette. A férfi válla az érintés hatására egy kicsit megereszkedett, de nem távolodott el a lánytól.
- Igaz! Egy gond van csak, hogy az ilyen tanácsokat épp azok nem fogadják meg, akik adják őket. Nehéz... sokkal nehezebb, mint gondoltam! - a férfi felsóhajtott, ám olyan búsan, hogy még Lilithnek is belesajdult a szíve.
- Akkor most te hallgass rám! Isis emlékére, mind azért az örömért és boldogságért, melyet neki köszönhetsz, az a legkevesebb, hogy a tőle kapott gyűrűt nem egy apró zsákocskában tartod, hanem felhúzod az ujjadra. Ő már elment, ám a szívedben örökké élni fog, és ha úgy érzed, hogy nem bírod tovább elég lesz, ha rátekintesz a kezedre és az iránta érzet szerelmed erőt fog adni, hogy folytasd az utad. - a lány szavai elgondolkoztatták a férfit, hiszen rendes esetben ő is ugyan ezt mondta volna másnak. - Várj hagy segítsek! - szólt és még mielőtt Balthazar reagálhatott volna kivette a kezéből a gyűrűt és míg egyik kezével a férfi tenyerét tartotta a másikkal gyengéden ráhúzta az ujjára. - Így ni! Most meg tessék mosolyogni, mert tudom, hogy a felséged sem örülne, ha látná, hogy így elhagyod magad.
- Köszönöm Lilith! - szólt a férfi és jobb karjával közelebb húzta magához a lányt, majd gyengéden átkarolta. Lilith boldog volt, hogy ilyen közelségbe került a férfihoz, ám tudta, hogy Balthazar szíve még mindig a feleségéjé és egy ilyen pillanatban nem akarta kihasználni a férfi gyengeségét. Pár röpke pillanatig ő is átkarolta a férfit, majd kibújt az öleléséből és mosolyogva megszólalt.
- Most, hogy már túl vagyunk ezen, mit szólsz, ha folytatom a tetoválásod? - kérdésére a Balthazar úgy fordította a jobb vállát, hogy a hold sugarai megvilágítsák. - Nagyszerű, úgy néz ki, hogy a hegek teljesen begyógyultak. Az öt elemet jelképező gömb szépen megmaradt és az őket összefogó életfán is már csak pár simítás van hátra. - mondta, miközben közelről vizsgálgatta az elmúlt teliholdak idején készített munkáit. Eleinte Balthazar nem akarta beadni a derekát, ám végül hosszú hetek unszolását követően megadta magát.
- Legyen, de azután legalább annyira jó legyen, mint az iménti vigasztalásod! - mondta mosolyogva, majd a lány kíséretében megindult az orrba, ahol egy magányos szék árválkodót.
- Ohh ne félj, maximum kapsz egy doromboló kiscicát a hátadra. - viccelődött a lány, mire válaszul Balthazar gyengén megcsikizte az előtte haladó lányt. Lilith száját egy apró sikkantás hagyta el, majd előre szökkent és miközben megfordult durcásan kinyújtotta a nyelvét. - Most már biztos, hogy kiscicát kapsz, valamint egy HATALMAS masnit a cicus nyakára. - mondta mosolyogva, amit a férfi csak egy újabb hatalmas sóhajjal vett tudomásul. Megérkezve a székhez Balthazar helyet foglalt, majd kibújt a felsőjéből. A hold fényében a fehér színben kirajzolódó hegek az egész hátán pókháló formában végig futottak és egy vastagabb heg kicsivel a nyaka aló kiindulva felfutva a vállára, majd egészen a jobb könyökéig tartott. Mint már az első alkalommal is, a hegek látványától kissé megszeppenve Lilith az ujjait végig vezette a férfi bőrén, majd miután elért a jobb válláig a mutatóujjával a hold felé mutatott. A hold fénye végig szaladt a kecses ujjon, ami miután ezüstös fényben felizzott, elkezd lassan nyúlni és vékonyodni. Nagyjából egy arasznyi hosszúságúra nő és az ujja vége tű hegyesre vékonyodik. A bőre ezalatt megsötétedik és megkeményedik, legvégül pedig már a hajó mahagóni vörös anyagához válik hasonlóvá. Mialatt az ujja átalakul a másik kezét végig húzza a fedélzetet borító pázsiton, amin pillanatok alatt három kicsi bokor növekszik. Mindegyiken különböző színű bogyók teremtek. Az elsőn fekete, a másodikon kék, míg a harmadikon piros.
- Ne felejtsd el, hogy ha kikötöttünk a következő szigeten szerez valami másmilyen színű termésű növényt, mert így eléggé egyhangú lesz a kép. - szólt, majd leszakított pár fekete bogyót és a tenyerében összemorzsolta. A másik kezével, melyen az ujját módosította óvatosan belemártotta, majd miután pár másodpercig hagyta benne állni, kiemelte belőle és apró szúrásokkal nekilátott, hogy a megkezdet életfát befejezze.
- Persze, amint látok egyet azonnal megveszem. - mondta a férfi, majd rákacsintott a felette álló hölgyre. Lilith csak elfintorodott, majd miközben folytatta a munkáját megkérdezte.
- Tudod te egyáltalán, hogy most hova tartunk? Csak mert az egy dolog, hogy érzem a következő szigetet, valamint amíg nem lesz erősebb az áramlat, akkor ennél a tempónál ki tudom kerülni a zátonyokat, de... - szólt, ám Balthazar a dolgozó kezére tette e kezét, majd megnyugtatóan a szemébe nézett.
- Ne aggódj! A sors úgy is elintézi, hogy ne maradjunk szem nélkül. Előbb, vagy utóbb biztos csapódik még hozzánk valaki, aki majd elnavigálja a hajót. - Balthazar szavait követően Lilith folytatta a tetoválást és nekilátott, hogy az életfa gyökereivel szegélyezve legalább olyan szép holdat mintázzon meg, mint ami fölöttük az égen tündökölt.
Képek:Ironmoon IsisLilithBalthazar Lobos 1Balthazar Lobos 2 
Tárgy: Balthazar Lobos 
Vas. Jan. 09, 2011 11:25 am
