Bakancsvég - Választóvonal

Tárgy: Bakancsvég - Választóvonal Szer. Nov. 24, 2010 9:07 pm

Bakancsvég nyomornegyedét Választóvonalnak nevezték el. Itt kisebb bandák uralkodnak a nagy becsben tartott szeméttelepükön. Lopnak, csalnak, rabolnak, hogy elérjék a céljaikat, és egy hangyányival nagyobb hatalmat szerezzenek. Végtelennek tűnő bandaháborúiknak nagyobb fontosságot tulajdonítanak, mint amilyen valójában.

Tárgy: Re: Bakancsvég - Választóvonal Szer. Nov. 24, 2010 9:41 pm

Kilépek a bódém düledező ajtaján, és körbejáratom szemem Választóvonal mocskos utcáin. Elmosolyodok, nem sokszor tettem életemben, de ma meg is van rá az okom. Ma van hátralévő életem első napja, ma kezdődik el igazán az életem. Ettől a pillanattól már csak felfele vezet az utam, fel a csillagokig. Mindenki meg fogja ismerni a nevemet, tudni fogják honnan jöttem. Tudni fogják azt is, hogy hogyan bántak velem. Az emberek emlékezni fognak rá, mikor még átnéztek rajtam, annyira sem foglalkoztak velem, mint a cipőjükre ragadt mocsokkal.
Hirtelen eszembe jutott valami:
~ Soha nem fogok ide visszatérni. Ez a múltam, és én ma hagytam el. ~ berohanok a bódéba, és kihozom a számomra legbecsesebb kincset, a Tengerharagját. ~ Egyetlen értékem ez maradt, ez fog emlékeztetni engem hogy honnan indultam. Apámra, anyámra, és a nagyszüleimre. Őket már mind a múltban hagyom, csak a jövő számít. A jövő, amiben az öcsém is helyt fog kapni. ~ a pisztolyt az övembe dugom, és újra kilépek az otthonomból az utcára.
- Nincs rád többé szükségem drága otthonom, mindig megvédtél, és oltalmaztál a viharoktól. De most elhagylak téged, remélem olyan szerető lakókat találsz magadnak, mint amilyen én voltam. - ezzel lezárom a beszélgetést az otthonommal, és elindulok a környék leglepukkantabb krimójába:
~ Munkát kell találnom, nem olyat mint az eddigi! ~ borzongok meg a felvágott haltetemek gondolatára is ~ Egy erőskezű legényre mindig vár valami munka. A feladat adott már csak a megfelelő személyt kell megtalálnom.
Csak pár utcát kell sétálnom, hogy elérjem A Részeg Teknőshöz nevű kocsmának is csak nagyon jóindulattal nevezhető krimót. Itt szokott tanyázni a nyomornegyed legalja, néha én is megállok egy italra itt. Nem véletlenül a vendégköréről hírhedt el ez a hely, ha még engem is beengednek ide. Mint minden napszakban most is vannak jócskán az asztaloknál. Részeg matrózok, akik azt a keveset is amit bérbe kaptak rumra költik, kéregetők akik az éjszaka megkeresett pénzüket kis szíverősítőre költik hogy bírják a holnapot is, munkások akik az élet fáradalmait akarják enyhíteni egy jó kupicával.
Senkivel nem foglalkozok, egyből Billy-hez a fogadóshoz megyek. Lekönyökölök a pultra, és magamhoz intem. Még kioszt egy kört egy részeges társaságnak, és csak azután foglalkozik velem. Dünnyög valami köszönés félét, a csápjai alatt, amire én biccentek a fejemmel válasz gyanánt. Majd felvesz egy poharat és az övébe dugott rongyával elkezdi törölgetni. Várja hogy mit akarok tőle, nem sokszor beszéltem vele eddig üzletről, de ha igen akkor mindig bajom lett belőle, és majdnem ő is lebukott. Ami ilyen közel a Halpiachoz nem egy életbiztosítás.
Előkapok a jól eldugott erszényemből egy 1000 Beli-s érmét, és a kezem alatt odacsúsztatom a fickónak, de még nem engedem el:
- Információ kellene, és munka. Nem keres valaki egy ismeretlen fickót valami balhéra? – kérdezem nyíltan, amitől jól tudom hogy feszeng - Meg akarom szedni magam, és ahhoz valamit is kellene csinálnom, nem csak döglött halakat beleznem. Egy jól fizető balhé kellene, bármennyit is kell érte gürizni, nekem megérné.