Lakatlan sziget - Vagy nem?

Már pár napja hánykódunk a tengeren és az élelem is fogyóban volt, de ezt nem tudtam egészen addig amíg nem néztem be a raktárba mert jó lett volna valamit enni. Sajnos nem sikerült ez a tervem. Kimentem a friss levegőre. Szétnéztem, de a társamat sehol sem láttam. Leültem és pihentem egy kicsit, de nem tartott sokáig, hogy beleőrüljek az éhségbe. Feltápászkodtam leporoltam magam majd mikor felemeltem a fejemet megpillantottam egy szigetet. Messziről a fákon kívül mást nem igazán láttam. Mikor közelebb értünk már egy hajót is láttam.
~ Na ha mázlink lesz akkor ha a szigeten nem is, de a hajón biztosan lesz mit enni.
Magammal akartam vinni a társamat is csak amikor odaértem a szobája elé horkolást hallottam és még az ajtó is zárva volt.
~ Jól van. Aludjál csak én addig valahogyan feltöltöm a raktárunkat.
Felkaptam a katanáimat majd elvittem a hajót a szigetre. Ott lehorgonyoztam és leugrottam a sziget partjára. Nem akartam csak úgy mások hajójára felmenni így belevetettem magam az erdő mélyébe és elkezdtem keresni a tutaj birtokosát. Nem kapkodtam el a dolgot és szépen lassan sétáltam. Közben találtam egy gyümölcs fát is. Arról leszedtem ami kellett és ettem annyit, hogy ne éhezzek.

Kezdtem unatkozni miközben sétáltam az erdőben. Nézelődtem, de egy állatot sem láttam. A fák lombjait se fújta volna a szél. Olyan érzésem volt mintha rajtam kívül nem is lenne itt semmi. Egyedül a természet lágy ölén. Még óriás fák vagy egyéb más fura növényzetet sem láttam.
~ Hát ilyen nincs. Az a gyümölcs se volt elég és megint kezdek éhezni. Olyan régóta járkálok már itt. Nem lehet, hogy az a hajó zátonyra futott és az illető már lelépett?
Kérdezősködtem magamtól, de sehol sem volt a válasz és nem is akartam feladni. A gondolkodás után mentem tovább. Utam során néhány ágon akadtam fel. Volt amit észrevettem és letörtem, de volt olyan is amit nem észleltem és nekimentem. Még piszkos se lettem tőle szóval nem volt valami nagy kunszt. Az egyik nagyobb ilyen fadarabnál megállva egy mókust vettem észre az egyik fán. Éppen a saját ennivalóját rágcsálta. Elindultam felfelé a fán, hogy legalább egy kis hús jusson a gyomromba. El se jutottam hozzá, de ő már le is jött a másik oldalon. Utánaugrottam és kergetni kezdtem. Az egyik katanámat előrántottam és üldözés közben az utamba álló lelógó fadarabok és egyéb dolgokat csak úgy levágtam így szabadon tudtam a célponton maradni. Egészen addig követtem amíg egy tisztásra nem értem. Eltettem a fegyveremet és rohantam tovább. Ahogy megláttam az öregember egyre lassabban közelítettem felé. A kis rágcsáló a jelek szerint a férfihoz tartozik mert eléggé barátságos vele.
- Jó napot. Azért jöttem, hogy feltöltsem a raktáraimat, de semmi állatot nem láttam errefelé. Lehetne pár kérdésem önhöz? Az első és legfontosabb. Maga, hogy képes itt élni? Gyorsan elmondom a többit is utána várom a válaszát. Köszönöm előre is. Én most mégis hol vagyok? Tudna segíteni élelem szerzésben? Van valami amiben segíthetek? Egyedül van itt? A hajó a sziget partjain az a magáé?

A pár mondatom után az öreg feláll és a mókus felszalad a vállára. Lassan elindul az erdő felé. Minél közelebb ért annál inkább vált számomra világossá, hogy nem is az erdőhöz megy hanem egy fához. Már majdnem elért a céljához amikor megállt visszanézett rám és megszólalt.
- Sok kérdésed van. - A mondat közben engem nézett és mosolygott majd visszafordult a fa felé és folytatta a már elkezdett beszélgetést. - Hogy, hogyan élek itt? Sajnálom, de nem élek itt, csak itt tanyázom … - A következő pár szavas mondatot már halkabban említette meg. - Néhány éve - Úgy tűnt, hogy egy kicsit érzékeny pontra tapintottam de már vissza is tért és folytatta normális hangnemben az eddigieket. - Ennek a szigetnek nincs neve, sajnos nem bírok segíteni, de Te nekem igen. Egyedül vagyok és valóban az enyém a „Mini Maria”.
Addig beszélt amíg végre elérte a fát amihez eddig is tartott.
~ Na jól van akkor még van eszem. Rájöttem, hogy egy fához megy, de mégis mit akarhat ott csinálni?
Tettem fel magamban a kérdést majd figyelemmel kísértem az eseményeket. Rám nézett majd mikor végleg elérte hirtelen rengeteg madár szállt fel.
~ Micsoda?! Ezek meg mégis honnan kerültek ide?! Egész utam alatt nem találkoztam egy élőlénnyel sem erre hirtelen ennyi?!
Egyre több és több madarat számoltam meg. Már ott tartottam, hogy összefolytak egy nagy hatalmas pacává. Észrevettem, hogy a madarak nem is egy fáról hanem az egész erdőből szálltak fel.
~ Így már érthetőbb, de akkor is, hogy nem vettem észre őket?
A saját magamnak fel tett kérdésre időm sem volt válaszolni ugyan is az öreg még nem fejezte be a mondanivalóját. A rengeteg szárnycsapás elnyomta a hangját így azt túlkiabálva beszélt hozzám.
- A sziget legmagasabb pontján van egy almafa, amelyen különösen finom a termés, kérlek, szerezz nekem párat!
Semmi elköszönést nem hallottam tőle csak egy kis mosoly csillant meg az arcán majd a következő pillanatban már el is tűnt. Lassan már az ég is kitisztult és éreztem a nap sugarait.
~ Végre elmentek ezek a hülye madarak is.
A megemlített legmagasabb pont úgy tűnt hogy egy kisebb hegyvolt amit a távolból vettem észre. Elindultam egyenesen arra amerre van az almafa. Az öreggel való beszélgetésem után nagyon úgy tűnik, hogy feltámadt az erdő. Egyre több hangot és mozgást észleltem.
- Hehe. Ahhoz képest, hogy eddig kihalt volt most kicsit sem az.
A mondatom után farkasok vonyítását hallgattam. Egyre inkább közeledett felém és nagyon úgy tünt, hogy nincs egyedül. A sejtésem beigazolódott és egyik pillanatról a másikra hat farkas vett körül. Nagyon nem tetszett a fejük mert csak morogtak és úgy tűnt meg akarnak enni.
- Nyugi srácok. Nem vagyok finom, erre megesküszöm.
Nem sikerült meggyőzni őket és az előttem lévő meg is támadott. Előrántottam a két katanámat és azzal szálltam szembe velük. Az elő amelyik megtámadott a fejemre ment. Így az egyik kardommal állítottam meg és mikor azt elrántottam levágtam az állkapcsát és a fájdalomtól a földön fetrengett egy darabig majd elmenekült. Erre feldühödve a többi egyszerre indítottak támadást. Az egyik a hátam mögül próbálkozott. Megfordultam majd a két fegyveremmel összefogva feldobtam olyan magasra ahogy csak bírtam. A két oldalamról is próbálkoztak, de nem sikerült nekik. Mind a kettőnek átszúrtam a fején a kardokat. A holttestük rajta is maradt a fegyvereimen ezért nem sikerült időben észrevennem az utolsó kettőt és az egyiknek sikerült megharapnia a bokámat. Suhintottam kettőt és a már megdöglött farkasok leszálltak a katanáimról. Amelyik megharapta a bokámat annak levágtam a fejét majd leráztam a bokámról. Az utolsó elmenekült így már csak az maradt amelyik a levegőben van. A két kardom közül az egyiket eltettem míg a másikat kitartottam élével felfelé. Így mikor földet ért volna az állat az állkapcsánál kezdődően egészen a farkáig kettévágtam.
- Mondtam, hogy nem vagyok finom.
Kerestem egy nagyobb lapulevelet amivel be tudtam kötni a sebemet. Pár perc és már találtam is. Folytattam az utamat a célom felé. Már nem volt olyan sok így szaporábbra vettem a lépteimet. Fél óra után elértem egy falhoz. Úgy tűnt, hogy ezen kell majd felmásznom, hogy elérjek az almafához. Előkészültem a mászáshoz amikor dörömbölő lépteket hallottam és egyre csak hangosodtak. Hamar megtudtam, hogy mi okozza. Egy hatalmas vaddisznó termett előttem. Körülbelül akkora volt mint én vagy még annál is magasabb. Háromszor porolt a lábával majd elkezdett felém rohanni.
- Na megjött a vacsorám.
A támadása elől egy hatalmasat ugrottam. Ő keresgélt de nem talált meg sehol sem így értetlenül állt egy helyben. Én ezt kihasználva elővettem az egyik katanámat és lefelé állítva zuhantam egyenesen a feje felé. Végül sikerült elérnem amit akartam. Átszúrtam a fejét és abban a pillanatban összeesett. Eltettem a fegyveremet majd újra neki leselkedtem a mászásnak. Nem volt olyan irdatlanul nagy hegy így hamar és könnyedén meglehet mászni. Tíz perc elteltével már a felénél jártam. Az egyik kiálló szikladarabon egy madárfészket vettem észre. Kíváncsiságom miatt közelebb másztam mert kiváncsi voltam, hogy milyen madár van benne és jó lesz e kajának. Épp, hogy felnéztem de egy másik madár magasról csipkedni és karmolászni kezdett. Elvesztettem az egyensúlyomat és megindultam lefelé. A kezeimmel és a lábaimmal amennyire csak bírtam lelassítottam magamat, így biztonságban földet értem. Habára bokámon lévő sebbe fájdalom nyilallt és az ujjaim felszínét is megsértettem, így azokon is kiserkent egy kicsit a vér. Összekaptam magam és újra elkezdtem mászni. Fájni fájtak a sebeim de megígértem az öregnek, hogy viszek neki almát így nem adtam fel. Végül sikerült elérnem a tetejére. Láttam az almát és a mögött egy levezető ösvényt.
- Hát ilyen nincs. Most komoly fel is sétálhattam volna?! Nem baj azért se arra fogok menni visszafelé és útközben begyűjtöm a megölt állatokat, hogy egy kicsit feltöltsem az éléskamrát.

//Remélem így már megfelel a post.//