Sahashi Megumi

Név - Sahashi Megumi

Faj – Ember

Kaszt - Fejvadász

Rang - Kapitány, Lövész

Nem - Nő

Kor - 16

Származási hely – West Blue – Egy névtelen sziget

Képesség – Tehetséges lövész. Nagyon ritkán vét, bár van nála jobb lövész. De ennek a képességnek van egy hátránya is. Ha közelharcba kerül valakivel, akkor tehetetlen. Ezen kívül nagyon hajlékony. A hátraszaltó, a cigánykerék és az egyéb mutatványok könnyedén mennek neki. Ezen kívül élesebbek az érzékei, a látás, a hallás, és a szaglás, mint a többi embernek.

Felszerelések – Két pisztoly, és egy mesterlövészpuska. Ezek mindig nála vannak, még akkor is ha nem látod őket.

Születési dátum - 07. 26.


Kinézet - Hosszú sötétlila haja van, és két szép kék szeme. A bőre színe fehér, mivel nagyon nehezen barnul le. Korához képest nagytermetű, leginkább mellbőség terén, de ne tévesszen meg a valóság, mivel valójában ő még csak egy kis tini. Legtöbbször egy kis iskolai egyenruhához hasonló ruhában van.. Kb. 165 cm, és 48 kg.


Jellem - Megumi-chan egy kedves, barátságos kislány. Kicsit félénk, de ezt az oldalát tényleg csak néha mutatja ki. Mások felé egy hiperaktív, virgonc kislány, aki folyton beszél. Igen, néha olyan mintha két jelleme lenne. Talán igaz is? Néha előtörnek benne olyan gondolatok, amik nem is az övé. De a másik személyisége még nem tört a felszínre. Ha harcra kerül a sor, akkor álja a helyét, persze csak messziről, ugyanis tehetsége csak a pisztolyokra hat ki, így ha közelharcba kerülne valakivel, akkor nagy bajban lenne.

Előtörténet - Az én életem más volt, mint a többi korombeli lányé. Nekem nem babákat vettek szülinapomra, és nem jártam naponta fodrászhoz. Én nem jártam puccos iskolákba, mivel engem otthon tanítottak. Nem, nem azt mondom, hogy különleges vagyok, de, hogy más.. az már jobban rám illik. Egy szép nyári napon születtem. Nem én voltam az egyedüli családtag, ugyan is volt még két nővérem. Lilith, és Othelia. Nagyon szerető család voltunk, mindent megadtunk a másiknak, még akkor is, ha nem volt annyi pénzünk. Apám, már kisgyerekkorom óta a fegyverhasználatra tanított. Igen, már hat évesen tudtam kezelni egy pisztolyt, és nem is rosszul. Az édesapám egy versenyre képzett, amit ha megnyerek, akkor kitanítja nekem az összes lövész technikáját. Én persze egyből belementem, még akkor is, ha a kicsi korom miatt hátrányom volt. Az ígérettől számító napoktól minden nap szorgalmasan gyakoroltam. Reggeltől estig, még az ebéd megevése közben is azzal szórakoztam, hogy hogyan lennék képes eltalálni úgy egy tányért, hogy az egyből széttörjön. Persze emiatt többször kaptam is a fejemre, de én nem bántam, hisz ez is csak erősített. Teltek, múltak a napok, és a verseny ideje eljött. Az ezelőtti napon alig tudtam nyugton maradni,de most ,hogy eljött az ideje..nagyon izgultam. Édesapám kivitt a versenyre. A szabályok egyszerűek voltak. Mindenkinek csak egy lövése van. A célpont két darab pohár, egymás mellett. A feladat, úgy eltalálni őket, hogy mindegyik széttörjön. Az előttem lévő összes ember ügyesen átment a feladaton. Pár perccel később én jöttem. Kibiztosítottam a pisztolyom, felvettem a lövési pózomat, mély levegőt vettem, és meghúztam a ravaszt. A golyó gyorsan elkezdett szállni a két pohár közé, de nem törtek szét a poharak, csak leestek az asztalról. Vesztettem, kiestem az első fordulóban. Aznap az apám nem szólt hozzám. Én sem akartam felbőszíteni, ezért egyből mentem is aludni, amikor hazaérkeztünk. Másnap reggel az apám üvöltözésére ébredtem. Lassan kimásztam az ágyból, és elkezdtem hallgatózni.
-Elegem van ebből a lányból, reménytelen eset! Azt hiszem...az lesz a legjobb, ha megölöm! –Mondta ki remegő hangon az apám.
-De apa, hisz csak a versenyt veszítette el! Semmi rosszat nem tett! –Tiltakoztak a testvéreim, de hiába.
-Sajnálom, de megígértem az én apámnak, hogy aki elveszti ezt a versenyt, és rossz színben tünteti fel a családunkat, azt meg kell öljem! Én is nagyon de nagyon nem akarom megölni, de sajnos megígértem!
-De apa! Szegd meg az ígéreted..hisz ő a lányod! Igaz, mi átmentünk a versenyen, de mi idősebbek voltunk... -Kérlelték, könyörögtek, de semmi sem hatotta meg apa szívét. Szerette nagyon a nagyapámat, így a neki tett ígéretet is végre hajtotta.
Apa egy pisztollyal elindult a szobám felé, legalábbis csak ennyit láttam a kulcslyukon. Én nem értettem az egészet, hogy miért kell engem megölnie, de annyit tudtam, hogy ha most rögtön nem szökök meg, akkor meg fogok halni. Ezért gyorsan kimásztam az ablakon, leugrottam, és elkezdtem futni, ahogyan csak a lábam bírta. Miután már jó pár métert futottam, megbotlottam, és bevertem a fejem. Persze emiatt elájultam. Másnap reggel már egy hajón találtam magam, egy cellában, többi korombeli gyerekkel. A gyerekek elmondták, hogy ez egy kiképző tábor, amit egy titkos klán alapított. Kisgyerekeket képeznek ki gyilkolásra. Aki innen élve kikerül, abból profi fejvadász lesz. Nagyon meglepődtem azon, amit erről a hajóról hallottam, de nem tehettem semmit, hisz egy ilyen nagy hajóról nehéz lehet elszökni. Belenyugodtam a sorsomba, és azt tettem, amit itt kértek tőlem. Másnap reggel korán ébresztettek minket. Egy szigeten kötöttünk ki, egy lakatlan szigeten, ahol ez a klán állomásozik. Minden gyereket kettesével egy furcsa fémfalu szobába terelgettek, és mindegyik kezébe adtak egy fegyvert. Az én kezembe érdekes módon egy pisztoly került. Ezután kiadták a feladatot. Kétfős csapatokba raktak minket. A szigeten eleresztenek minket, és a feladat csak annyi, hogy a társunkkal együtt éljük túl a veszélyeket. Ezen kívül volt még egy feladat. A többi csapatot ki kellett nyírni. Miután ezt meghallottam egyből ledermedtem, hiszen még ember soha nem öltem, de most kénytelen voltam, hiszen ha én nem ölök, akkor ők engem ölnek meg. Így hát neki indultam a társammal. Ő egy lándzsát kapott harci fegyvernek. Ügyes párost alkottunk. Amíg én messziről bemértem a célpontokat, addig ő elterelte a többi gyerek figyelmét. Így egyesével le tudtam őket szedni távolról. Már csak egy csapat maradt rajtunk kívül. Ők is körülbelül olyan erősek voltak, mint mi. A társammal egyből elindultunk, hogy megöljük őket is, de amikor megláttam kik az ellenségein ledermedtem. Egy nálam talán két évvel idősebb fiú, és egy mellette álló lány, aki nem akárki. Ő Lilith volt. De persze nem tétovázhattam egyből rájuk támadtunk. Én egyből fejbelőttem a fiút, és a társam is éppen le akarta szúrni Lilithet, de ő gyorsabb volt, és lelőtte.
-Lilith? Tényleg te vagy az? –Kérdeztem csodálkozva. –Hogyan kerültél ide? –Kérdeztem.
-Tudod szembe szálltam apával, mert nem akartam, hogy megöljön! Ő erre pedig a család szégyenének nevezett, majd leütött. Másnap ezen a hajón találtam magam. –Mondta, miközben elejtett egykét, csepp könnyet. Egy kicsit rosszul esett, hogy ő is ilyen sorsra jutott, de őrültem, hogy újra láthattam. Mivel megöltük egymás csapattársait, ezért összeálltunk, és elindultunk a hajók irányába, hogy jelentsük, mi győztünk. A parton már vártak minket a felügyelők. Azt mondták, hogy már csak egy feladat van hátra. Meg kell ölnöm Lilithet, vagy ő öl meg engem. Ez a feladat nagyon szíven szúrt. Nem voltam képes megölni Lilithet, hiszen a testvérem, de a túlélés érdekében..
-Megumi, tedd meg! Te legalább megmenekülhetsz! Kérlek, tedd meg! –Mondta határozottan Lilith. Én egy kicsit hezitáltam, de utána elővettem a pisztolyomat. Egy jó darabig csak tartottam a pisztolyt Lilith feje felé. Megöljem? Akkor megmenekülök. Ne öljem meg? Akkor mindkettőnket is megölnek. A gondolkozásom közben véletlenül meghúztam a ravaszt. Ez a lövés annyira fájt, hogy még sírni se tudtam. Egy óriási nagyot síkitottam, és a hajamat kezdtem tépni. Nem tudom, még soha nem öltem, csak a mai napon. És azon a napon egyből megkellett ölnöm a testvéremet is. A hasam elkezdett fájni, a fejemmel együtt. Az ájulás kerülgetett, de én erős voltam. A felügyelők kezet ráztak velem, és megígérték, hogy mivel túléltem ezt a menetet, kiképeznek, és megtesznek mindent az érdekében, hogy remek fejvadász legyek. A tanfolyam pontosan tíz évig tartott. Ez alatt a tíz év alatt ki tudtam tanulni, az összes lövő fegyver használatát olyan profi szinten, hogy még akaratlanul sem tudnám elhibázni a célpontot. Ezután elengedtek. Egy férfi kivitt engem egy közeli szigetre, ahol volt egy nagyváros. Itt betudtam szerezni minden olyan dolgot, ami a fejvadászathoz kell. Vettem magamnak két pisztolyt, egy fejvadász puskát, és egy nagy hajót, amivel vízre szálltam. A hajót elneveztem Phoenix-nek, és vele indultam az utamra, hogy keressek magamnak társakat..

(A kiképzést, és az egyéb homályos részeket, visszaemlékezés képpen fogom megírni, mint naplót! )

Spoiler: