Aya fegyverei

Eisei Ryu/ Hold Sárkány:
Kinézet: Egyszerű katana kék markolattal és vörös keresztvassal, a penge ezüstszürke Szinű, amin egy sárkány fut végig.
Különlegessége: A kard maga egy meteorból kinyert fém és ezüst ötvözetéből készült, aminek köszönhetően rendkívül könnyű ráadásul a használója képes a megfelelő mozdulatokkal összegyűjteni vele a levegőt erős lökés hullámokat, kisseb szélviharokat gerjesztve, vagy annyira összesűríteni a levegőt, hogy azokat éles pengeként irányítja az ellenfél felé.

Akuma Shikon/Ördög Agyar:

Kinézet: Szintén egy katana átlagos súllyal, de könnyedén eltörhet ezért védekezésre nem alkalmas, a markolata fekete a keresztvas aranyszínű a penge pedig vérvörös, amit narancssárga lángnyelvek ölelnek át, valamint a markolat alján van egy kis pöcök, amivel szikrát lehet csiholni, ez egy szálon végig szalad a kard hegyéig.
Különlegessége: A kard markolatában valamint végig a pengében egy gyúlékony folyadék található, ami egy apró szikrától is lángra kap és rendkívül sokáig képes égni, tűz alapú támadásokat idézve ezzel, ami legjobban a távolsági harc során alkalmazható.

A Hajóm lágyan ringatózott a tengeren miközben rajta lustálkodtam. Ezúttal konkrét úti célom volt, mégpedig a kardok városának hívott Ancaria. Több remek kovács és kardforgató is él itt és számos kiváló kard készült a szigeten, köztük az én Esei Ryum is. Az edzéseim során már feltűnt, hogy az öreg, akitől kaptam nem mondott el mindent róla, mindig, amikor használtam éreztem, hogy vibrál körülötte a levegő de akkor még nem igazán tudtam, hogy miért is, és reméltem itt majd választ kapok. Rögtön ahogy kikötöttem elkezdtem keresni a helyi kocsmát, mert általában ott érdemes információt szerezni. A város csak úgy nyüzsgött a különféle emberektől és a különböző utcai árusoktól, akik hangosan kiabáltak remélve, hogy sikerül eladni a portékájukat. A legtöbbjük kardokat árultak, amik között volt néhány igen szép darab is, többször is megálltam, hogy jobban szemügyre vegyem őket és emiatt kicsit elhúzódott a keresés, de végül megtaláltam, amit kerestem. Már épp az ajtónál voltam mikor az hirtelen kivágódott és egy férfi repült ki onnan, majd kisvártatva egy másik lépett ki és lenézően tekintett a földön fekvőre. Nem szólt semmit csak nézte, én egy darabig figyeltem hátha történik még valami, de nem így lett ezért megpróbáltam bemenni a kocsmába, de a férfi a homlokomnál fogva visszalökött.
-Kölykök ide nem jöhetnek, be. Húzz el innen!
- Nem te mondod, meg mit tehetek és mit nem. Tűnj az utamból- Feleltem ingerülten
- De fel van vágva a nyelved kölyök.
- Neked is fel lesz vágva jó pár testrészed, ha nem takarodsz el. - Erre csak horkantott egyet, amitől még dühösebb lettem, előrántottam a kardom és neki estem, ő pedig szintén így tett és egy álmos suhintással kiütötte a kezemből a kardot, ami bele ált a földbe én pedig a földre estem.
- Rohadék!- A fickó nem figyelt rám mivel megakadt a szeme az Eisei Ryun.
- Szép kard- Kihúzta a földből és méregetni kezdte.
- Add vissza!- Kiabáltam rá aztán felpattantam a földről, de ő a szívem felé tartotta a kardom.
- Szépen megmunkált. - Suhintott vele párat a levegőben. – És milyen könnyű. Ahogy elnézem szél típusú- Folytatta majd átnyújtotta a kardot és elsétált mellettem.
- Várj- kiabáltam utána. – Hogy érted, hogy szél típusú?
- Neked fel se tűnt?
- De, gondoltam, hogy valami nem stimmel a kardal ezért is jöttem ide. Kérlek, mond el, amit tudsz.
- Rendben. Gyere, majd otthon elmondok mindent, amit tudni érdemes. - Elkísértem őt a házáig, ami a városon kívül volt. Háznak csak erős túlzással lehetet nevezni mivel csak egy szakadt vityilló volt, ami régebben fészerként funkcionálhatott.
- Ez a pottyantós a házad?
- Hé, vigyázz a szádra! Én itt élek.
- A klotyó manókkal?
- Ne feszítsd, túl a húrt különben nem mondok semmit!
- Jól van, jól van. Sajnálom. - Bementünk a házába, amiben csak néhány zsák és egy ágy volt. Már épp valami megjegyzést tettem volna, de a házigazda rám ripakodott
- Ha megszólalsz, úgy seggbe rúglak, hogy nem állsz meg a Grand Line-ig! Szóval honnan van az Esei Ryu?
- Honnan tudja a nevét?
- Halottam pár dolgot és mivel már évek óta elveszetnek hitték, ezért kíváncsivá tettél. – Elmeséltem neki a nyugodt övben történt kalandomat ezután pedig én kérdeztem.
- Mit értett az alatt hogy szél típusú?
- Mint már tudod ez a kard különleges, és nem csak azért mert pehely könnyű, hanem azért is, mert képes reakcióba lépni a levegővel. – Egy szépen megformált kérdés volt a fejemben, de csak ennyit tudtam kinyögni.
- Mi van?
- Leegyszerűsítem. Ha a kardot a megfelelő képen használod képes vagy tornádókat és hatalmas szeleket létrehozni.
- Taníts meg rá hogyan tehetem ezt meg!
- Nem.
- Mi? Miért?
- A te kardod, neked kell kitapasztalnod a használatát
- Akkor legalább a kardforgatás alapjait tanítsd meg, biztosan tudsz néhány trükköt.
- Nem.
- Nemááá. Ezt meg miért nem?
- Saját magadnak kell ezeket megtanulnod, ha kiváló harcos akarsz lenni. Ha magadtól tanulod ezeket a kardforgatás a te saját stílusodhoz igazodik.
- Na, ki vagyok veled segítve. Nem értem a logikádat
- Gondolj bele! Ha csak másolod az eredetit, akkor soha nem leszel jobb annál. És hogy lásd, kivel van, dolgod megengedem, hogy itt tölts pár éjszakát.
- És hol fogok aludni? Ások egy gödröt és magamra húzom a zsákokat vagy mi?
- Aludhatsz a szabad ég alatt, odakint ha nem tetszik- Mordult rám ismét. Két hetet töltöttem itt és próbáltam a mesterévé válni a kardnak, de persze sikertelenül, igaz már az első néhány napban rájöttem, hogy ha gyorsan forgatom a kardot, akkor egy nagyobb szélvihart idézhetek meg. Ennek a próbálkozásnak az eredménye az lett, hogy majdnem leromboltam újdonsült otthonomat, amiért kaptam is egy alapos fejmosást. Innentől kezdve messzebb gyakoroltam és rájöttem egy újabb lehetséges támadásformára. Ha a kard hegyével egy kis kört írok le és úgy sújtok le vele, akkor a kardal penge éles sűrített levegőt lőhetek ki. Első próbálkozásra viszont majdnem levittem Ideiglenes mentorom egyik karját, aminek az eredménye egy újabb alapos szidás és pár tockos lett. A két hét gyakorlás alatt rengeteg kárt okoztam a szigeten, többek között számtalan fát döntöttem vagy vágtam ki, és kissé megritkítottam a sziget állat populációját is, ráadásul egy éppen arra járó kereskedő karavánját is teljesen letaroltam. Összességében azért mégis csak hasznos volt ez a két hét, mert legalább megtudtam mekkora erő is lakozik a fegyveremben, még ha irányítani nem is tudom és örültem, hogy tovább állhatok, a városlakók pedig szintén örültek, hogy elmegyek, mert így nem pusztítok tovább. Innentől már csak gyakorolnom kell, hogy mire a Grand Line-ra érek, tökéletesen tudjam használni az Esei Ryut.
.

Köszönöm :D