Vil-lam dolgozik ::: Büdös a munka

Kora reggel volt, és elindultunk Nagával, hogy valami reggelit szerezzünk. Mert hát nem kéne éhesen nekiállni a napnak. De valahogy sehogy sem akart összejönni az a fránya reggeli. Mindenhova belestem, ahol élelmet találhatok, de sehol semmi.
-Már a falat kaparom az éhségtől Naga.- mondtam hű állatomnak, aki egy döglött, patkányt volt a szájában.
Naga ekkor odajött hozzám, és oda akarta adni a patkányt. De valahogy még nem voltam olyan éhes hogy odáig elmenjek, hogy azt is megegyem, ezért, -Inkább nemet mondok erre a nemes gesztusra Naga. Köszi de nem kérem.- mondtam egy nagyot nyelve. De erre ő azonnal neki is látott megenni az állatot. -De legalább te nem leszel éhes.- mondtam amikor ránéztem.
De ekkor egy idegen lépett elő az egyik sikátorból, ami nem messze helyezkedett el a kukától, amibe belekukkantottam.
-Talán esetleg éhes lennél?- kérdezte az idegen, aki csuklyát viselt a fején-Vagy csak nincs jobb dolgod a kukákban való turkálásnál.- mondta az idegen, mintha valami titka lenne.
-Én nem turkáltam sehol. Összetévesztesz valakivel.- mondtam, amikor feldühített piszkálódásával.
-Ne hidd azt hogy bántani akarlak. Lenne egy feladatom a számodra.- mondta amikor előhúzott egy csomagot.
-Ha ezt a csomagot eljuttatod Shimotsuki másik végében lévő fogadóba,a piactérre, és akkor busásan megjutalmazlak.- mondta amior a kezembe adta a csomagot.
-De miért nem magad viszed a csomagot a fogadóba?- kérdeztem gyanakvóan.
-Volt egy pár stiklim, és ha ezen rajtakapnak, akkor könnyen a nyakamon találhatom a kötelet.- mondta elgondolkozva.
Kicsit elgondolkoztam, hogy vajon megtegyem-e? Megéri kockáztatnom nekemis a hurkot a nyakam körül?
-Nos? Hogy döntöttél?- kérdezte sitetősen.
-Legyen. Elviszem. De ha nem kapom meg ami jár, akkor első utam a haditengerészekhez vezet majd.-
Ekkor az idegen arcán egy nagy mosoly rajzolódott ki. -Rendben. De akkor siess, és kerüld a haditengerészeket!-Ekkor az idegen eltűnt a sikátorban úgy, ahogy felbukkant.
-Rendben. Akkor indulás Naga.- mondtam amikor elindultam a célom felé, és ő is elnyammogta a patkányát.

Már egy negyed óra etelt azóta hogy elindultunk. Ilyen tempóban könnyedén elérhetünk célunkhoz. De nem ment ez olyan könnyen mint ahogy gondoltam. Egy pár emberből álló tengerész különítmény állt őrséget a piac bejáratánál.
Az az egy lehetőségem van hogy, belógok, és drukkolok, hogy ne kapjanak el. Különben keresztet vethetek a pénzre. És még arra is, hogy meghívassam magam egy ebédre, vagy egy másnemű étkezésre.
De amíg így méláztam, kiszurtak maguknak a tengerészek. Csak ez kelett!
-Igazolja magát!- szólított meg az egyik tengerész.
-ŐŐŐŐŐŐ...Hát.. tudja, nincs igazolványom, és hát...- mentegetőztem, hogy hátha szabadulhatok.
-Az nem mentség! Azonnal jöjjön utánnunk motozásra!- adták ki az utasítást.
-Hát legyen.-mondtam. Mert nem kell nekem az hogy még a végén a rövidebbet húzzam. De még odasúgtam Nagának, hogy várjon meg a fogadóban.
Amikor elindultam önként a tengerész után, bevezetett egy bódéba, és megkértek, hogy pakoljam ki a holmijaimat.
-Hát legyen.- mondtam, és elkezdtem szépen lassan kipakolni a fegyvereimet, hogy lássák nem járok rosszban. Csak a flyssám maradt a helyén. Kitudja, lehet hogy még kellhet.
Beletelt egy negyedórába, mire kipakoltam az összes fegyveremet. De ettől csak még feszültebbek lettek.

-Elnézést, de mostmár szeretnék távozni. Volna egy kis dolgom, és még éhes is vagyok, úgyhogy ha meg bocsájtanak, távoznék.- mondtam, amikor kezdtem volna a fegyvereimet visszapakolni.
-Nem mész te sehová!- mondta egy tengerész, aki rám szegezte a kardja hegyét.
-Megybocsátanál, sietek.- mondtam, és leültem, hogy levegyem a csizmáim.
-Ha nem haragszol leveszem a csizmáimat, mert hát már kicsit fáj a talpam.-
Az idióta nem is gondolt arra, hogy mire készülök. A haditengerészet fele majmokból áll. Még ez a szerencsém.
-Nem lenne kedved inkább feladni, és elfutni?- kérdeztem a tengerészt, aki még mindig a nyakamhoz nyomta a kardja hegyét.
-Mégis mit kébzelsz, te mocskos...- ekkor a torkához szórítottam a flyssát, és ő teljesen elnémult félelmében.
Két lehetőség van, amiből választhatsz. Vagy halgatsz rám, elengedsz, és elfelejtjük ami itt történt, és tovább éled az életed, vagy ellenálsz és alaposan összeverlek, talán még az ibolya alulról való szaglását is megmutatom neked ha érted mire gondolok.
-A fogolyhoz jöttem kihall...- mondta egy tiszt aki belépett az ajtón.
-Igen. Miért is jött hozzám? Nem értettem tisztán. Azt értettem hogy ki akar hallgatni. De szerintem azt akarta mondani hogy ki akar vinni, igaz? Merthát nem örülne, hogyha a maga lelkén száradna a matróz halála, igaz?- kérdeztem teljesen ártatlanul.
-Te mocskos kalóz.- szitkozódott a tiszt.
-A kalóz dolgot ki kérem magamnak. Én tengeri martalóc vagyok. Vagy profi tengerjáró fosztogató. A kalóz az túlzás. Egy szó mint száz, ki kellene engem csempészni innét, és remélem ki tud vinni.-mondtam amikor odanyúltam az egyik kéziágyúmért az asztalra, ami ott volt mellettem, és ekkor a fogaim közé vettem a flyssát, és a többi fegyveremet pedig visszapakoltam a helyükre. Csak a dárdavetőt tartottam a kezemben, felhúzva. A kásik kezembe pedig visszavettem a Flyssát.
Pár percen belül készen is álltam arra, hogy elinduljunk.

-Máris mehetünk kedves uraim. De siessünk, mert fontos dolgom van.- mondtam boldogan.
-Talán nem volt elég az a város, amit legutóbb kifosztottál?- vont kérdőre a tiszt. De közben a kismatróz nézett,mint Rozi a moziban.
-Direkt kötözködik velem a tisztúr? Talán unja az életét?- kérdeztem vissza
-Ne mozdulj! Külnömben lövünk!- hallatszott egy hang a hátam mögül.
-Ezennel a Világkormány nevében le vagy tartóztatva! Dobdd el a fegyvereid!- mondta a tiszt akit foglyul ejtettem.
-Rendbenvan. maguk győztek.-mondtam amikor a vállamra vettem a dárdavetőt, és magam elé dobtam két pallosom.
- A többit is! Kalóz.- mondta egy röhögéssel a végén.
Ettől már nyagon felhúzott. Valahogy nem szeretem, hogyha heccelnek.
-Türelmes voltam, de átlépett minden határt tisztúr. Tisztelem az ellenfeleimet, de ennek az az ára,hogy az is tiszteljen engem.- mondtam, és előreléptem a fegyvereimért, amik a földön hevertek.
-Még egy lépés és tűzparancsot adok!-ordította.
-Csak tessék! Ittvagyok!- üvöltöttem vissza neki.
-Hát legyen. Tűz!- kiáltotta a tiszt.
Ekkor a golyók süvítettek felém. De nagy szerencsém volt. Csak pár golyó súrolta a karom, és csak egy találta el a vállamat, amikor lehasaltam. Láttam ahogy a nagy záporban a tisztúr kaján vigyorral vonja le a korai következtetést.
-Korán kell kelni ahhoz hogy velem elbánjatok.- mondtam amikor felvettem a kardjaimat a lábaimmal. Csak néztek, hogy mit akarok azokkal a kardokkal. De hogy fokozzam a dolgokat a kezeimbe vettem a handzsárt és a lószelőt, és a számba raktam, a flyssát.
Ez bolond.-jegyezte meg az egyik tengerész.
-Aki mondja.-és neki támadtam. Tehetetlen volt. Az orra előtt szeltem fel a puskákat, amiket rám szegeztek.
-Most én elmék, és nem jönnek utánam világos?- kérdeztem, hogy megértettek-e.
Ahogy pedig leszürtem, láttam hogy felfogták a dolgot és meg is rémültek. De a nagyszájú tiszt megint nem bírt magával.
-Még mit nem kalóz!- kiáltotta. Ekkor elővette a pisztolyát, és rám lőtt.
De a golyó nem talált. Ez már kicsit sok volt. Eltettem a kardjaimat ,és elővettem a kéziágyúim egyikét, és egyenesen a bal vállába lőttem, hogy tudassam vele hogy már irritáló.
-Eddig elviseltem azt hogy mindennek elhordtál! Hívhatsz akárminek, de a kalóz megnevezést többet ne ragaszdd rám, külömben legközelebb pár centivel lentebb célzom! Érthető voltam?!!- ekkor minden tengerész patakzott az izzadságtól, amit az izgalom okozott. Éreztem ahogy félnek. Ismerős volt ez az érzés. Énis éreztem ezt amikor kezdő tengerészként kiküldtek minket a kalózok ellen.
De ez a félelem a kezemre játszott. Pont ez volt a célom. Nem követtek még a piacra sem.
Még időben voltam, hogy a csomagot, amit elrejtettem, a céljra szállítsam. De hol van a csomag? Kezdtem el kutatni a zsebeimben. Negyedórás kutatás után rájöttem hogy kudarcot valottam. Nincs meg a csomag.Ez azért szánalmas.
De a legjobb ha bevallom a kudarcot. Elindultam a fogadó felé, és belépve az ajtón nagy megdöbbenésemre az ügyfél boldog volt. Ott volt nála a csomag, és Naga ott ült mellette és türelmesen várt. Odamentem, és köpni-nyelni nem tudtam a csodálkozástól.
-Elismerésem barátom. A farkasra bízni a csomagot zseniális húzás volt.- mondta kuncogva.
-Hát igen. De ez az ő kis ötlete volt.- mondtam. De amikor észrevettem az ételt magam előtt.
-Na mi lesz már! Egyél. Úgyis rád fér ahogy látom. Kaptál pár golyót ahogy látom.- fűzte hozzá ezt a megjegyzést.
-Ugyan már. Kaptam már roszabbat is.- és ekkor a vállamon lévő sebbe nyúltam, és kihúztam a golyót.
Miután kihúztam, megettem az ételt, amit rendelt. És ekkor kibontotta a csomagot, és kivett belőle egy köteg 10-es címlető papírt, és odadobta elém.
-Ez a járandóságod. És legközelebbi találkozásunknál is számítok rád.- mondta és nagy sietve távozott. Most már volt pénzem, és már meg is ebédeltem. A pénzemen vettem egy kis kötszert, és a magam kontár módján bekötöttem a sebeimet. De még kicsit mindenem fájt. Úgyhogy a legjobb az lesz, hogyha kimék a piacra egy kis orvosságért. Ekkor kiléptem a fogadó ajtaján, és elindultam a piac irányába.