Yukina Amagi VS Vil-lam (ismerkedés a kocsmában)

A hajónk végre valahára kikötött egy szigeten én pedig a kabinomban már le is cseréltem az egyenruhám egy jóval kényelmesebbre, hogy szétnézzek kicsit a városban. Rég volt már, hogy kikapcsolódhassak. A fedélzetre érve az egyik tisztem rögtön az utamat állta.
- Kapitány maga meg mit művel?- Kérdezte kissé elpirulva a ruhám láttán.
- Őőőőő… Információt gyűjtök. Igen így van! Információt szerzek a helyi bandákról, amik még a hasznunkra válhat.
- Ebben az öltözetben? – Értetlenkedett
- Hát, végül is a haditengerészeket nem igazán avatják be az ilyen dolgokba. Nem így van?
- D-de- Felelte még mindig elpirulva.
- Na, hogy ti se unatkozzatok, töltsétek fel a készleteinket és pofozzátok helyre a hajót.
- Igenis – Húzta ki magát én pedig faképnél hagytam.
- Hé. Te új vagy itt mi?- kérdezte egy másik, idősebb tiszt.
- Igen, csak nemrég helyeztek át.
- Akkor beavatlak egy titokba. A kapitány időnként mindig eltűnik pár órára, hogy kiengedje a fáradt gőzt, nem kell miatta aggódnod. – nyugtatta.
Én ekkor már önfeledten jártam –keltem a városban és kerestem a legközelebbi kocsmát ahol kedvemre mulathatok, amit pár óra és néhány új ruhával később meg is találtam.
-Hé csapos! Önts nekem egy korsóval a legjobb sörödből – Kiabáltam vidáman amint beléptem az ajtón, aminek hatására szinte mindenki felém fordította a tekintetét. A kocsmában kellemes zene szólt, amitől csak még jobb kedvem lett aztán végig mentem az asztalok között és amint a pultnál helyet foglaltam a csapos már tette le az italomat az asztalra.
- Köszönöm- Mondtam neki és azzal a lendülettel egy húzásra meg is ittam az egészet, amitől neki csak elkerekedett a szeme
-Hüüü ez tényleg jó! Gyorsan töltsön még egyet!
- Máris – Mosolyodott el aztán. A még ő az itallal bajlódott én megfordultam a széken, hogy megvizsgálhassam, miféle emberek járnak ide. Az emberek zöme vagy kalózok, vagy piti bűnözök voltak, de ez engem, egy cseppet sem zavart.
- Tessék az itala.
- Köszönöm – Fordultam meg a széken és ezúttal csak bele kortyoltam a sörbe.
- Mit keres eme virágszál, eme bogáncsokkal teli, kietlen helyen? – Hirtelen valaki leült.
- Nocsak. Úgy néz, ki úriemberek is járnak ide – Mondtam neki mosolyogva közben alaposan megnéztem magamnak. Szinte azonnal felismertem az egyik körözési plakátról, de úgy tettem mintha ez fel se tűnt volna.
- Elfogadnál tőlem egy italt? – Kérdezte miközben letett elém egy poharat, ami már előtte is a kezében volt.
- Persze – Mondtam még mindig mosolyogva és most már egy kicsit elpirulva. – És, hogy válaszoljak a kérdésedre. Csak át utazóban vagyok a szigeten üzleti dolgok miatt. Na és te? Mit keresel egy ilyen helyen?- Kérdeztem vissza.

-Azthiszem megérdemlek egy kis kiruccanást az egyik helyi kricsmibe Naga.- mondtam amikor megvakartam szőrös nyakát, és elindultam a part menti raktárok között. De szinte halottam erre a választ.
"Te és a kocsmázás? Azt megnézném magamnak."
-Ne szemtelenkedj velem! Te meg egy iszákos farkas vagy!-
"És? Abban nincs semmi rossz, ha a patkányt rummal öblítem le."
-Na látod, itt a bökkenő, pont rummal. Rászoktál az italra. Ráadásul kapásból az első alkalommal.-
"Ez nem igaz. Csak sosem találok olyan vizet, aminek az íze illik hozzá"
-Mióta vagy te ekkora ínyenc, hogy a patkányt rummal iszod? Más farkasok örülnek ha az őzhúst vízzel öblíthetik le, te pedig itt alkoholizálsz a patkényhúsra.
"Nem lehet veled normálisan megbeszélni veled a szükséges dolgokról. Tudod milyen nehezen csúszik le a száraz patkányhús?"
-Akkor miért eszel patkányt, ha olyan száraz? Egyél valami mást.-
"Neked beszélhetek, úgysem érted meg mit akarok veled megosztani! Tudodmit, a magam részéről megyek a dolgonra. Majd találkozunk."
-Rndben. De messzire kerüldd el a kocsmákat!-ordítottam utánna, de megint mindenki engem bámult, mert Nagaval beszélgettem. Már lassan elhiszem magamról hogy bolond vagyok, mert egy farkassal beszéltem ki az étkezési, és italozási problémáit.
Abban a helyzetben, amiben akkor voltam, a legjobbnak láttam a legközelebbi helyen elbújni, és kivárni amíg a legtöbb ember eltűnik. Persze a legelső épület asmit megláttam egy kocsma volt, ami egy kikötőben nem is olyan szokatlan, és jó búvóhely mind a bolondoknak, és más csőcseléknek egyaránt. És mivelhogy máshova nem volt érdemes még benézni sem, így oda léptem be. A klasszikus kép fogadott. Egy rakás rosszarcú alak volt ott. Némelyiknek még a vérdijja is kisebb volt mint az enyém. Egy kis egoista túlzással, én értem a legtöbbet abban az ivóban, ami nagy örömmel töltött el.
De volt egy igen feltűnő asztal a tömegtől elszigetelődve. Meglepetésemre egy igen bájos lány, nem is lány, inkább egy érett nő látványa ragadott meg. De mint mindig, minden ilyen bámulatos látványképet, most is megtörte egy hang.
"Miilyen klaasz kis..., aaa hol vagyok?"- a hang ismerős volt, és nagyon olyan volt mintha a gazdája berúgott volna. Naga volt az.
-Te jó ég. Várj kitalálom. Leöblítettél egy patkány rummal. igaz?-
"Tééévetsz. Most egy fél szikkadt kenyenyeret öbölítettem le vele."- mondta kicsit kótyagosan.-"Gondo-oltam benézek egy kicsikét, mert lá-áttam hogy ide jöttél belefelé."
-Lennél olyan szives hogy kimennél? Azt mondtad dolgod van.-
"U-uugyanmár. A vak is lá-látja hogy tettszik neked a kiscsaj. És hogy bírja a a piáát. Nézdd!"- és ekkor pocsék célzással ugyan, de a fejét a lány felé fordította, aki egy korsó sört kapásból le is húzott.-Lee-egalább legyen a családodbaaa-aaan olyan, aki bírja az italt.-mondta kárörvendően, és ekkor elkullogott a pult mögé, és kiosont a raktárba.
De akármilyen részeg volt, igaza volt. Kicsit fúzott hozzá a szívem. A legjobbnak azt láttam hogy teszek egy kísérletet a megközelítésére. Dupla vagy semmi. De hát ajándék nélkül csak nem állíthatok oda. De mentőöltetnek ott volt az amit Naga mondott. Viszek neki egy kis italt.
-Kérek a legjobb borodból, ami a kocsmában fellelhető.- mondtam a kocsmárosnak, aki ott serénykedett a pultnál.
-Máris hozom.-mondta kicsit furcsán nézve rámÉrdekes alak vagy. Egy olyan alak mint te, miért éppen bort iszik.- ekkor eltőnt a raktárban, és ordítva kergetett ki egy falka kutyát, Nagaval az élükön.
-Ilyet még nem láttam. Egy fél hordó rumot megivott az egyik kóbor kutya, de a bort, azt meg sem szagolta.- és ekkor a kezembe adta a borral teli poharat, és így szólt. - szerencséd volt, hogy épp nem a bort itták meg ezek a dögök.-
-Igen. Még szerencse-Mondtam unottan, mivel tudtam, ki a tettes. Így hát sarkonfordultam, és elindultam a lány asztala felé. Már a kezemben volt a bor, a ruhám is tiszta volt. Már csak meg kelett szólítanom.
- Mit keres eme virágszál, eme bogáncsokkal teli, kietlen helyen? – kérdezem udvariasan.
- Nocsak. Úgy néz, ki úriemberek is járnak ide – mondta mosolyogva, kellemes hangon, miközben végigmértem. Vörös hajához tökéletesen illő, divatos ruhát viselt, és oldalára whakizashi volt csak kötve. Mondjuk más férfiaknak, akiknek nincs akkora fegyvermániájuk mint nekem, egészen máshol, kicsivel magasabban állt volna meg a szemük, de ez engem kicsit sem aggasztott.
- Elfogadnál tőlem egy italt? – kérdeztem, miközben az asztalra raktam az italt, amit addig a kezemben szorongattam, félve attól, hogy elejtem.
- Persze – mondta mosolyogva, de ekkor hirtelen elpirult. Egy kicsit meg ilyedtem, hogy olyat tettem, ami nincs a kedvére, merthát régen volt hogy udvaroltam.
"Jóóól csinálod Vil'. csaki-igy tovább. Nem is vagy olyan lehee-eteltlen eset."-mondta Naga az asztal alól.
– És, hogy válaszoljak a kérdésedre. Csak át utazóban vagyok a szigeten üzleti dolgok miatt. Na és te? Mit keresel egy ilyen helyen?-kérdezte kedvesen.
Kézenfekvőnek tűnt hogy hazudjak valamit, merthát a nők általában megrémülnek a kalózoktól. De Naga nem bírta ki, és belekotyogott megint."Mondd el neki hogy kalóz vagy. A csajok csíííípik a rosszfiuuuu-kat."
-Hagyd abba, mert itt helyben lelőllek.- sziszegtem a fogaim között, próbálva ráhatni Nagara.
-Kihez beszélsz?-kérdezte a lány
-Ó, én senkihez...- vigyorogtam, hogy nehogy az asztal alá nézzen. De mint minden próbálkozás, Naga hülyeségei ellen, ez is meghiúsult.
-Te jó ég. Milyen jópofa farkasod van.- mondta boldogan, ahogy az asztal alá lesett
-Te voltál az a kópé, aki a raktárból, rohant ki igaz?- és ekkor megvakarta Naga füle tövét.-Te kis rosszcsont.-
"Én megmontam. Csípik a roszfiúkat."-mondta Naga gúnyosan, de tisztább fejjel.
-Biztos állatidomár vagy.-mondta tippelve a lány. Egy farkas csak úgy nem bújik az emberhez.-Biztos nagyon jól végzed a munkádat, hogyha ilyen szelíden viselkedik a jelenlétedben.-
-Hát igen.- mondtam kicsit bühösen, Nagara szegezve a szememet. -De néha eléggé engedetlenek vagyunk.-
"Értem én. Kopjak le. Pedig csak segíteni akartam."- mondta szomorúan és ekkor kicaplatott az ajtón.
-A hajónál találkozunk.- kiáltottam utána.

A srác hezitált a válasszal és közben lopva az asztal alá nézett. Biztos voltam benne, hogy épp most akar kitalálni valamit, ami miatt nem is hibáztatom. Végül is ki lenne olyan ostoba, hogy minden embernek, akivel csak találkozik, elmondja, hogy kalóz.
-Hagyd abba, mert itt helyben lelőlek. – Morogta halkan az orra alatt, miközben ismét az asztal alá pillantott.
- Kihez beszélsz? – Kérdeztem tőle, de már akkor tudtam, hogy rejteget előlem valamit és kíváncsiságból én is az asztal alá néztem.
-Ó, én senkihez...- Kezdett mentegetőzni miközben én megpillantottam a farkast az asztal alatt.
- Te jó ég. Milyen jópofa farkasod van. Te voltál az a kópé, aki a raktárból, rohant ki igaz?- kezdtem el vakargatni a füle tövét. - Te kis rosszcsont. Biztos állatidomár vagy. – Néztem ismét a fiúra. Kissé meglepődtem azon, hogy sikerült ennyire megszelídíteni egy farkast, különösen egy ilyen ritka fajtát.
- Biztos nagyon jól végzed a munkádat, hogy ha ilyen szelíden viselkedik a jelenlétedben.
- Hát igen. De néha eléggé engedetlenek vagyunk. – felelte kissé idegesen miközben az állatra nézett, aminek hatására ki ballagott a kocsmából.
- A hajónál találkozunk. - kiabált még utána. – Mond, mi a neved?- Kérdezte aztán.
- A nevem Yukina.
- Yukina? Ha nem tévedek az Hóvirágot jelent. Gyönyörű név egy ilyen csodás teremtésnek.
- Ugyan, még a végén zavarba hozol – Ismét éreztem, hogy elpirulok. – Na és téged, hogy hívnak?
- Vil-lam.
- Fogalmam sincs mi a jelentése a te nevednek, de az is biztosan szép. – Mondtam nevetve.
- És pontosan miféle üzlet miatt vagy itt? – Épp a Vil-töl kapott borba kóstoltam bele mikor feltette a kérdést, és ami annyira váratlanul ért, hogy félre is nyeltem azt. – Már ha nem baj, hogy rákérdezek?- Tette hozzá ijedten a reakciómat látva.
- Nem, dehogy. Kereskedő vagyok, és azért vagyok itt, hogy beszerezzek pár árut. – Végül is nagyot nem hazudtam elvégre tényleg, hogy begyűjtsek pár dolgot, csak az éppenséggel pár kalóz volt.
- Mint például azok ott? – Mutatott arra a pár szatyorra, ami mellettem pihent.
- Ááá. Az csak pár ruha, amit magamnak vettem.
- Biztosan azok is olyan jól mutatnak majd, mint amit most viselsz.
- Hát nagyon remélem. - Mosolyogtam. – Na de most te is mondj valamit magadról, ahogy elnézlek, téged kedveled a fegyvereket, vagy csak szimplán biztosra mész az önvédelem terén. – Mutattam a fegyvereire. – Remélem jól is forgatod őket.

– Mond, mi a neved?- kérdeztem a lánytól.
- A nevem Yukina.- felelte kedvesen
- Yukina? Ha nem tévedek az Hóvirágot jelent. Gyönyörű név egy ilyen csodás teremtésnek. mondtam egy rövid gondolkodás után bókolva a velelm szemben ülő szépségnek.
- Ugyan, még a végén zavarba hozol – mondta elpirulva a partnerem – Na és téged, hogy hívnak?
-Vil-lam.- mondtam a választ.
- Fogalmam sincs mi a jelentése a te nevednek, de az is biztosan szép. –mondta nevetve. A magam részéről bájosnak találtam teljes személyiségét. Bár kicsit furcsálltam, hogy egy ilyen csinos, és kedves lány ilyen helyen múlatja az időt.
- És pontosan miféle üzlet miatt vagy itt? – kérdeztem tőle. De ekkor félrenyelte azt a bort, amit hoztam neki.– Már ha nem baj, hogy rákérdezek?- tettem hozzá kicsit ilyedten, mert azt hittem hogy helyben megfullad.
"Ez vagy te. A frászt hozod a hülye kérdéseiddel az emberekre. Ha ledobnának a pacifisták közé, akkor azok sikítva rohannának el."-mondta Naga. De én oda se hederítettem rá.
- Nem, dehogy. Kereskedő vagyok, és azért vagyok itt, hogy beszerezzek pár árut. –
-Mint például azok ott?- kérdeztem kíváncsian, pár szatyorra mutatva.
- Ááá. Az csak pár ruha, amit magamnak vettem.- mondta kedvesen.
- Biztosan azok is olyan jól mutatnak majd, mint amit most viselsz.- és hát mit is tagadjam, szeretem a csinos, és okos nőket.
Itt az idő Vil! Döntsd le a lábáról! Mire vársz még? Te is tetszel neki, már innen látom! Cserkészdd be! - motyogta a sötét oldalam, az iszákos farkas, aki már kezdett irritálni.
- Hát nagyon remélem. - mosolyodott el – Na de most te is mondj valamit magadról, ahogy elnézlek, téged kedveled a fegyvereket, vagy csak szimplán biztosra mész az önvédelem terén. –és mutatott az oldalaimon lógó kardjaimra.
-Hát is-is. Meg hát ez a hobbim. Ezermesterkedem ha kell, és ha kell, akár használom is a szerzeményeimet. De mondd ennyire feltűnő hogy így fel vagyok fegyverkezve? Mindenki akvel találkozom, erről érdeklődik.-

- Hát is-is. Meg hát ez a hobbim. Ezermesterkedem, ha kell, és ha kell, akár használom is a szerzeményeimet. De mondd ennyire feltűnő, hogy így fel vagyok fegyverkezve? Mindenki, akivel találkozom, erről érdeklődik. – Ettől a kérdéstől megint hangosan felnevettem.
- Most ugye csak viccelsz. A négy hatalmas kard eléggé feltűnő és biztosan van még némi rejtegetni valód. – Mosolyogtam. Még legalább tíz percig folytatódott a beszélgetés, aztán pedig két tengerész jött be a kocsma ajtaján, akik mindketten az én hajómon szolgáltak.
- Na, fene – Jegyeztem meg halkan. Túl jó éreztem magam ahhoz, hogy most lebuktassanak, ráadásul pont felénk jöttek ezért igyekeztem a kezemmel eltakarni az arcom.
- Minden rendben? – Kérdezte Vil aggódva.
- Persze, csak azt hiszem kicsit a fejembe szállt a sok ital. – Nyugtattam. Szerencsére nem vettek észre és elmentek mellettünk majd leültek egy asztalhoz.
’’ Ha vissza értem tuti, hogy hétig csak a padlót fogják sikálni.’’
- Mi lenne, ha keresnénk egy meghittebb helyet? – Kérdeztem Vil-re nézve
- Remek ötlet. Menjünk. – Még fel se álltunk mikor hirtelen hatalmas csattanás hallatszott.
- Merész dolog két ilyen kis mitugrásznak a mi területünkre merészkednie. – Oda néztem láttam, ahogy a beosztottjaim előtt felborították az asztal és öt tagba szakadt fickó állja körbe őket és félelmükben köpni, nyelni nem tudtak. Élveztem Vil társaságát, de mégse hagyhattam őket magukra ezért megfogtam egy poharat és hozzá vágtam a középen álló férfihoz, akit pont tarkón talált.
- Hogy merészeled? – Kiabált rám, és mind az öten otthagyták a tengerészeket, akik most már felismertek. A fejemmel jeleztem nekik, hogy tűnjenek el, amíg lehet és ők így is tettek.
- Tisztában vagy vele, kivel szórakozol? – kérdezte a pasas ingerülten, közben pedig egy pisztolyt rántott elő és a homlokomra célzott vele.
- Ne merd Bántani! – Pattant fel Vil és a kardja után nyúlt, de nem húzta elő.
- Egy rossz mozdulat és a barátnődnek annyi! – Ordított rá Vil-re, aki attól félve, hogy bajom esik, nem mozdult, én viszont kihasználtam még nem rám figyel és leöntöttem a fegyverest azzal a sörrel, amit ittam, úgy célozva, hogy a rám szegezett pisztolyra is bőven jusson.
- Hogy az a.. – Meghúzta a ravaszt, de a lövés elmaradt. A sör, ami ráfolyt a fegyverre teljesen eláztatta a benne lévő lő port így az nem sült el, Vill-am pedig ezt kihasználva egy hatalmas jobb egyenessel a padlóra küldte a támadót, aki esés közben még egy asztalt felborított.
- Ezért mindketten meghaltok! – Kiáltott fel egyszerre a másik négy fickó is miközben előhúzták a kardjaikat.
- Nagy szavak ezek egy csapat marhától. – Kiáltott fel Vil és neki esett kettő, a hozzá legközelebb állú fickóknak, míg a másik kettő engem vett célba. Az egyik a kardjával már le is sújtott de a reflexeim a helyén voltak és gyorsan felpattantam a székről és kitértem a támadás elől, emiatt a kard beleszorult a pultba. A másik is megkezdte a rohamot, ezért én is előhúztam a whakizashim és azzal védtem ki a támadást, majd a lendületét kihasználva még löktem rajta egyet, amitől keresztüleset a bár pulton. Az első támadóm közben próbálta kihúzni a kardját a pultból, de ez nem sirült neki ezért inkább elővette a pisztolyát, de még azelőtt, hogy célra tarhatott volna én már a torkának szegeztem a pengét.
- Én a helyedben nem tenném- Mondtam neki közben a lehető leg hidegebb tekintettel néztem rá, amitől eldobta a fegyvert és kimenekült a helységből.
- Nem úszod meg ilyen könnyen – Akit előzőleg kiütöttem most felugrott mögém a bárpultra és onnan próbált meg rám támadni, de megint csak gyorsabb voltam és én is előkaptam a pisztolyom egyenes a képébe tartva, aki ijedtében hanyatt vágódott és szétcsapta a fejét a pult mögött lévő italos polcon.
- Ennyi idiótát egy helyen. – Sóhajtottam, aztán Vil-lam felé indultam, aki szintén végzett a támadóival.
- Gyere, tűnjünk innen! – Fogtam meg a kezét és elkezdtem húzni a kijárat felé. Volt egy olyan érzésem, hogy ennyivel még nem ért véget.
- Ők azok!- És igazam is lett. Amint kiértünk az ajtón egy újabb csapat bandita támadt ránk, akik körülbelül tizenöten lehettek, élükön azzal aki előzőleg elmenekült.

- Most ugye csak viccelsz. A négy hatalmas kard eléggé feltűnő és biztosan van még némi rejtegetni valód. – és hangosan felnevetett.
"HaHa. Ha tudnád miket rejteget még! Kisebb fegyverarzenálja van."-kezdett el fecsegni Naga.
De én csak néztem a tündért, ahogy beszél, és beszél. Még beszéd közben is gyönyörű volt. De hirtelen a észrevettem hogy két haditengerész lép be az ivóba.
- Na, fene –mondta lepetten kedvesem, és fejéhez kapott.
- Minden rendben? – kérdeztem aggódva. De egy gondolat motoszkált az agyamban, hogy lehet hogy körözik.
"Furcsa a csajszi. Lehet hogy ő is rosszkislány? Huhú, Vil' te hogy mekkora mákod van. Lehet hogy még a szakmátok is azonos."
- Persze, csak azt hiszem kicsit a fejembe szállt a sok ital. – nyugtatgatott Yukina.
- Mi lenne, ha keresnénk egy meghittebb helyet? – kérdezte Yukina. Ez a kérdés meglepett, mert nem tűnt romantikus alkatnak.
"Huhú keményít a csajszi. És most ő kezdeményez. Már nézni se bírom. Miért nem én fogok ki ilyen csajokat?"
- Remek ötlet. Menjünk. – mondtam boldogan, de amikor felálltam volna.
- Merész dolog két ilyen kis mitugrásznak a mi területünkre merészkednie. – mondta kaján vigyorral egy óriási fazon. Szerencsétlenek kis haditengerészek majd becsináltak félelmükben. De valahonnét egy pohár röppent egyenesen az egyik alak felé, ami alaposan hátba is találta.
- Hogy merészeled? – kérdezte a tagbaszakadt pupák, aki nem nagyon volt nálam magasabb.
- Tisztában vagy vele, kivel szórakozol? – kérdezte, miközben egy pisztojt tartott Yukina homlokához.
- Ne merd Bántani! – ordítottam a fazonnak, miközben a lószelőt markoltam, hogy ha kell, apróra csíkozzam őkelmét.
- Egy rossz mozdulat és a barátnődnek annyi! –ordította a nagyra nőtt majom, miközben még Yukina fejéhez nyomta a pisztolyt. De Yukina, egy korsó sörrel megoldotta a helyzetet, és ráöntötte a gorillára, meg a pisztolyára, amiben teljesen elázott a puskaport.
-Ez volt az utolsó, hogy nőre kezet emeltél, vagy rá fogtá egy pisztolyt, te termetes majom!- és lekevertem neki a jobb kezével.
- Ezért mindketten meghaltok! – kiáltották a társai a kiütött marhának.
- Nagy szavak ezek egy csapat marhától. – és előrántva lószelőmet, a nekem rontó két izomcsomót, komolyabb vágási sérülésekkel láttam el. Egyiknek a mellkasán szaladt végig a penge, a másikat, pedig lapjával tarkón csaptam.
-Naga! kapd el!- és rámutattam az egyik elszaladó áldozatomra. De Naga elkapta ott ahol a legjobban fáj, és az ellenfél zokogva, csecsemőpózban esett a földre.
- Nem úszod meg ilyen könnyen! – mondta az egyik alak, ami felugrott a padlóról. De Yukina azonnal előkapta a pisztolyát, és egyenesen a képébe tolta a z alaknak, aki félelméden beverte a fejét a bárpultba.
"Szerinted honnét kapta elő a pisztolyt?"-kérdezte sunyin Naga, miután egy földön heverő korsóba beleszagolt.
-Te perverz! Azt mondod, hogy, onnét?- és ekkor a mallkasomat vakartam. De ezze nada pedig kaján vigyorral bólogatott.
-Ennyi idiótát egy helyen. – mondta Yukina, és elindult felém. Még az is jól állt neki, ahogy lecsapta azokat a vágóhídi bolondokat. A haja csak úgy lobogott. Egyik kezében a whakizashival, másik kezében a pisztolyával úgy nézett ki, mint valamiféle arkangyal. Akkor éreztem igazán hogy szeretem.
- Gyere, tűnjünk innen! – mondta bájosan. Én erre köpni, nyelni nem tudtam, csak bólogattam. Ő megfogta a kezem, és elkezdett húzni a kijárat felé.
"És most jön az, hogy huncutkodtok."- mondta aljasan Naga. És erre odasúgam neki, hogy, "Egyszer szőnyeget csinálok belőle"
- Ők azok!- mondta egy ismerős alak. Ha jól emlékszem ő verte be a fejét a fejét a bárpultba.
-Igen. Mi lennénk. És, ha valaki is az utunk ba áll, azt én magam fogom ezzel a karddal felaprítani! Van cirka három percetek, hogy térden állva kegyelmet kérjetek, a kis hölgytől mellettem, és akkor élve elmehettek, hogyha ó is úgy karja!- ordítottam dühödten, végig se gondolva mit mondok.
"Vil, te beteg vagy. Melyik bolygón udvarolnak így? Vagy csak egyszerűen megint kivett egy perc szünetet, az agyadban az a pici emberke, aki ezeket a gondolatokat elbírálja?- mondta Naga eléggé furcsán rámnézve.

- Igen. Mi lennénk. És, ha valaki is az utunkba áll, azt én magam fogom ezzel a karddal felaprítani! Van cirka három percetek, hogy térden állva kegyelmet kérjetek, a kis hölgytől mellettem, és akkor élve elmehettek, hogyha ó is úgy karja!- Üvöltött rájuk Vill.
- Igazándiból én kezdeményeztem a bunyót velük. Elméletben nekem kéne bocsánatot kérni tőlük.
- Ne hidd, hogy a bocsánatkéréssel minden rendben lesz! – Kapta fel a vizet a banda tag.
- Egy szóval se mondtam, hogy bocsánatot is kérek. Különösen nem egy csapat bűnözőtől. – Elengedtem Vil karját és elindultam feléjük. – Ez az utolsó figyelmeztetés. Vonuljatok, vissza különben nem garantálom, hogy élve távoztok el innen. – Most már komolyan kellet vennem a dolgokat, nem hagyhattam figyelmen kívül a tengerészeti esküm, még akkor, sem ha jelen pillanatban nem akartam haditengerész lenni. Közvetlenül a fickó előtt álltam meg, hogy könnyedén elérhessem a kardommal, a marhája pedig annyira elbízta magát, hogy nem is sejtette mi vár rá.
- Ez jó vicc. Néz körül cica. Mégis mennyi esélyetek van ellenünk? -Kérdezte vigyorogva
- Akkor ezt egy nemnek veszem. – Mondtam halkan majd egy villámgyors vágással felhasítottam a mellkasát. Úgy dőlt el, hogy még arra se volt ideje, hogy felfogja mi történt vele.
A többi megrökönyödve néztek rám, először megijedtek azután pedig többen is nekem rontottak.
- Már megmondtam, hogy ne merjetek kezet emelni erre, lányra – Bömbölte Vill dühödten mialatt az összes támadót egyetlen csapással visszaverte.
- Ez igen! – Meglepett a dolog, nem számítottam rá, hogy ennyire erős lenne.
- Nekem akkor is ő kell! – A hang felülről jött, de még arra se volt időm, hogy odanézzek, mert egy lánc tartott felém, ami elől csak éppen, hogy el tudtam ugorni. A csapástól elég nagy porfelhő keletkezett emiatt nem láttam mi van a lánc végén, csak annyit tudtam, hogy valami rá van kötve, de túl sokat nem agyalhattam ezen, mert a láncos csávó ismét rám támadt, de ezúttal közelről egy rövid, de viszonylag vastag pengéjű kardal. Folyamatosan rohamozott vele én pedig csak hárítani tudtam a támadásokat miközben hátrafele araszoltam.
- Yukina - Vill megpróbált segíteni, de a közben egy újabb csapat rosszfiú támadt rá, akik nem engedték, hogy utánunk jöjjenek. Már elég messze kerültünk Viltöl, olyannyira. hogy nem is láttam pontosan mit is csinál csak azt, hogy hullnak körülötte az emberek. A srác még mindig nem hagyta abba a rohamozást, de csak a jobb kezével harcolt aztán hirtelen a ballal lentről indított egy támadást egy ugyan olyan kardal, mint ami a másik kezében volt, amit kivédtem, de ezután rögtön lecsapott a jobb kezével is, amit hárítani már nem tudtam, de egy hatalmas ugrással sikerült kitérnem előle.
- Megfizetsz, azért amit a társammal tettél. – Sziszegte a fogai között viszont engem, egy cseppet sem érdekelt mit is mond. Beszéd helyett inkább arra használtam ezt a kis szünetet, hogy kielemezzem az ellenfelemet. A lánc, amit korábban használt nem volt szem előtt viszont mindkét csuklóján egy fura szerkezet volt.
- Pusztulj! - Ismét támadásba lendült és egyenesen felém dobta a kardját. Ahogy sejtettem a lánc a karján lévő tákolmányból jön ki és annak a végére van rákötve a kard. Könnyedén félre tudtam ütni a kardommal, de annyira el voltam foglalva a fegyvere tanulmányozásával, hogy nem vettem észre, hogy a másik kardal fentről súlyt le rám, de ismét sikerült elugranom azonban. Ő tovább folytatta a támadás és nekem iramodott miközben mindkét kardját visszarántotta a kezébe és keresztbe tartotta megpróbálva ezzel levágni a fejem, de hátrahajoltam a támadás elöl és a kettőnk lendületét kikaszálva hasba rúgtam és hátra dobtam ellenfelem pedig így neki szállt egy falnak. Most teljesen védtelen volt ezért én lendültem támadásba és végezni akartam vele, de még mielőtt a pengém elérhette volna a testét egy hatalmas ütést éreztem az oldalamon. Legalább másfél méterre repültem az ütés hatására.
- Nem eszik azt olyan forrón – az ütést egy második embertől kaptam, akinek mindkét kezén egy-egy hatalmas fém kesztyű volt. Sikerült feltápászkodnom, de a fájdalom miatt térdre rogytam és pont ez volt a szerencsém. Pont abban a pillanatba egy lövés dördült és szinte ezzel egy időben éreztem, ahogy a lövedék súrolja a vállam.
- Van még egy harmadik is? – Kérdeztem magamtól, de ezt a kardos is meghallotta.
- A mi kis triónk csapatmunkáját senki sem szárnyalja túl. – Mondta önelégülten.
’’ Már az elejétől az volt a céljuk, hogy szétválasszanak minket és csak az egyikünkre koncentráljanak.’’ Állapítottam meg magamban. Nem maradhattam egy helyben, mert úgy könnyű célpontot jelentenék, ezért a fájdalommal nem törődve felugrottam és neki támadtam a kesztyűsnek, próbálva közben folyamatosan mozogni. Egyfolytában rohamoztam, hogy közben ne tudjon támadni és próbáltam ki találni mit tegyek. Annyit tudtam, hogy a lövészt kell először kiiktatnom a szabad mozgás miatt, de még nem tudtam pontosan megmondani merről jött a lövés. Miközben támadtam hirtelen ellentámadásba lendült és a kesztyűkkel az arcomat támadta. Ezt könnyű szerrel hárítottam, de a támadásban szinte semmi erő nem volt csupán ara szolgált, hogy megakassza a támadást és elugorhasson, teret adva a másiknak, aki a kardjait kinyújtva elkezdett pörögni közben pedig kiengedte a láncokat és a lábamat célozta, folyamatos oldalazásra késztetve ezzel.
’’ Miért pont a lábamat támadja? ’’ Kérdeztem magamtól aztán rájöttem. Megtorpantam és a Whakizasimmal kereszteztem az ő kardjának útját, aminek köszönhetően a láncok rácsavarodtak a kardomra és sikerült a pörgést megállítani, de a lábamat még így is megvágta. Ugyan abban pillanatba, hogy megtorpantam egy töltény csapódott be a földbe. A láncok csak arra szolgáltak, hogy a célkereszt elé irányítsanak. A második hibából már pontosan tudtam hol bujkál a lövész, és hogy gyorsan el kell intéznem mielőtt még, elmenne onnan. Az első kardot ugyan megállítottam, de a második még felém tartott. Elengedtem a fegyverem és egy könnyű oldalra lépéssel kitértem a kard elől miközben megfordultam és előkaptam a pisztolyom, végül egy pontos lövéssel telibe találtam a mesterlövészt. Nem tudtam, hogy a lövés halálos volt e vagy sem, de azt láttam, ahogy összeesik.
-Ezzel még nincs vége – Üvöltött rám a kardos és elkezdett hadonászni a kezével, aminek hatására a pengék szinte táncoltak a levegőben, amiket alig lehetett szemmel követni. Végül a fegyvereit rám irányította nekem pedig esélyem se volt, hogy kitérjek előle és a whakizasi híján a karommal védtem a testem. Rengeteg vágást ejtett rajtam, amik nem voltak mélyek, de ahhoz elég volt, hogy a harci teljesítményem leromoljon és még két erős ellenféllel álltam szemben.

- Igazándiból én kezdeményeztem a bunyót velük. Elméletben nekem kéne bocsánatot kérni tőlük.
- Ne hidd, hogy a bocsánatkéréssel minden rendben lesz! – fermedt ránk az egyik bandatag.
- Egy szóval se mondtam, hogy bocsánatot is kérek. Különösen nem egy csapat bűnözőtől. – és elenged ve a karomat, odalépett a nagyszájú elé – Ez az utolsó figyelmeztetés. Vonuljatok, vissza különben nem garantálom, hogy élve távoztok el innen. – mondta Yukina teljes hidegvérrel.
- Ez jó vicc. Néz körül cica. Mégis mennyi esélyetek van ellenünk? - kérdezte fölényesen, miközben a háta mögé biccentett.
- Akkor ezt egy nemnek veszem. – mondta teljesen hidegvérrel, miközben elővette fegyverét, és megsebezte mellkasánál, amitól krumpliszsákként dőlt el. Ez azonban nem nagyon tántorította el attól, hogy nekirontsanak!
- Már megmondtam, hogy ne merjetek kezet emelni erre, lányra – ordítottam, miközben előrántottam két pallosom, és feléjük csaptam, amitől komoly sebet kaptak.
- Ez igen! – mondta Yukina csodálkozva képességemen.
- Nekem akkor is ő kell! – hallatszott egy hang valahonnét fentről, és ezt egy porfelhő követte, ami miatt teljesen elvesztettem a nyomát. Amikor meg a felhő leülepedett, Láttam amint Yukina egy nagyra nőtt ürgével küzd, de amikor oda akartam menni segíteni, akkor jópár alak rám rontott.
-Mégis hova gondoltál? Meglépsz előlünk?- mondta az egyik kárörvendve, aki mögött vagy egy féltucat hozzá hasonló alak állt, fegyverekkel a kezükben. Amire a legjobbnak azt láttam, hogy mihamarabb kitörjek a tömegből.
Pallosaimmal elkzdtem csapásokat mérni, az engem körbe vevő tömegre, amiből néha páran tüzet eresztettek, amik néhol komoly sebeket okozott rajtam, amik akadályt szabtak képességeim használatában.
-Most még van esélyetek hogy elmeneküljetek.- mondtam ellenfeleimnek.
-A harc az agyadra ment. Te állsz vesztésre, és még most is fenyegetőzöl.-
És amikor ezt kimondta, elővettem pisztolybárdomat, és hasbalőttem, egy másiknak pedig a bárd részével sebet ejtettem a karján. De hiába dőlt ki kettő, voltak még olyanok, akik a helyébe lépjenek.
Legjobbnak láttam, hogy mihamarabb végezzek velük, mert Yukinának se híre, se hamva nem volt, és a legrosszabbtól tartottam. De a tömeg, mi ellenem volt, nem engedett. Sorra rohantak meg, és komoly sérüléseket okoztak vele.
Egy esélyem volt. Ki kelett törnöm amilyen gyorsam csak lehet.

//Direkt ilyen rövid. Hagyok valamit a következő postba is:)//

A dolgok egyre rosszabbul alakultak, a lábamon lévő seb egyre jobban fájt és erre a többi kisebb seb rátett még egy lapáttal. Legalább eggyel sikerült végeznem, ez is haladás. Folyamatosan méregettem
Őket hátha okosabb leszek, ők közben pedig elkezdtek oldalra mozogni, mindketten az ellenkező irányba, nyilván egyszerre akartak támadni mindkét oldalról és, hogy a helyzet még rosszabb legyen mindkét fegyveremet elvesztettem. A pisztolyom darabokban volt még a whakizasi valahol a földön hevert. Először a kesztyűs rontott nekem egy ütés sorozattal, de minden ütés elöl elhajoltam és igyekeztem úgy mozogni, hogy magamhoz vehessem a kardom közben pedig a másik is támadásba lendült, ezúttal nem távolról, hanem ő is közvetlen közelről próbált végezni velem. A nyakamat célozta egy vágással, ami elöl elhajoltam és ugyan ezzel a lendülettel elkaptam a kezét és minden erőmet összeszedve neki dobtam a másiknak, amitől mindketten a földre estek. Ezt kis időt kihasználva elindultam a fegyverem felé, de mielőtt elérhettem volna őket éreztem, ahogy a lábamra tekerednek a láncok, amik aztán megfeszülnek és én pedig a földre zuhantam.
- Most már nagyon elegem van belőled. – üvöltött rám a kardos miközben elkezdett maga felé húzni. – Le fogom nyúzni a bőrt a csontjaidról!– Sziszegte a fogai közt és már emelte is a kardját, hogy lesújtson.
- Egyél inkább homokot! – mondtam és egy marék homokot szórtam a szemébe, amitől egy kis időre megvakult és sikerült úgy mozognom, hogy a támadás a láncokat vágja el. Tudtam, hogy most kell támadnom ezért gyorsan lefejtettem a lábamról a kardot és a lánc végénél megfogva meg perdítettem magam körül a kard pengéje pedig keresztben bégig vágta az előttem álló mellkasát, amitől néhány lépést meghátrált, de nem esett el.
- Hogy gondolod, hogy a saját fegyveremmel akarsz megölni? Semmi tartás nincs benned?
- Miről beszélsz? Egy életre-halálra szóló küzdelemben csak egy szabály van. Maradj életben. – Feleltem miközben harci pózt vettem fel és elkezdtem pörgetni újonnan szerzett fegyverem.
- Mégis miféle kalóz vagy te hogy még ennyiben se tiszteled a másikat?
- Chö.. Még hogy én kalóz? Tudd meg, hogy nem vagyok kalóz, és ha az is lennék miért kéne tisztelnem egy olyan embert, aki túl gyáva ahhoz, hogy egymaga szálljon szembe velem?
- Sok a szöveg! - Kiabált hátulról a másik, ahogy közben próbált orvul rám támadni, de mielőtt a támadása célba ért volna Vil-lam kettőnk közt termett és megállítatta azt.
- Azok a marhák nem tudták legyőzni? – Akadt ki a kardos Vil láttán én pedig csak elmosolyodtam. Vil tele volt sebekkel, de úgy tűnt nincs komolyabb baja, aminek örültem.
- Ezúttal nem lesz aki megmentsen! – Mondtam könyörületet nem ismerő hangon a kardosnak.

Amikor teljesen körülvett a támadóim csoportja, többen nekem rontottak előre szegezett kardokkal, hogy apró darabokra aprítsanak.
-Egyszer már szóltam! Nem fogom megismételni amit mondtam! Olajra!- elővettem a lószelőt, és elkezdtem a rám rontókkal felvenni a harcot.
-Te teljesen bolond vagy. Miért hiszed azt, hogy el tudsz bánni velünk? A kis barátnőd is az utolsókat rúgja, és te is az ő sorsára jutsz, és követed őt a túlvilágra!- mondta egy fölényes vigyorral az egyik nagyszájú.
-Na ez az egy egyetlen amit nem tudok lenyelni.- mondtam hűvösen, miközben elővettem egyik kéziágyúm, és kilyukasztottam a nagy szajú alakot, aki holtan rogyott össze.-Ne hecceljetek fel!- mondtam, és közben a földön fekvő alakra mutattam, az egyik kezemben a füstölgő fegyver csövével, és a másik kezemben lévő lószelőt, pedig egy hátulról közelítő alakba döftem. Nemigen szokásom ölni, de ha kell megteszem.
-Remélem nem áll szándékotokban ezt a két bolondot követni.- jegyeztem meg amikor a lőfegyvert elraktam.
-Neked annyi aprólék! Te leszel a vacsorám! Hallod?- kérdezte mély hangon egy nállam jóval magasabb ember. -Mi van? Téged meg mivel etettek hogy ekkora vagy? Vagy csak agy hiányában a fölös odaszánt energia azokba az izomnak nevezett disznócsülkökbe ment?- mondtam értetlenséget tettetve.
-Kilapítalak!- jegyezte meg ellenfelem, aki rám rontott, és hatalmas öklével a mellkasomba húzott egy nagyot, amitől vért köhögtem fel.
-Ennyit érsz! És még pattogtál hogy kinyírsz minket. Semmi sem vagy, ha még velem se bírsz el.- mondta, amikor nyakamnél fogva a kocsma falához nyomot.
-Megsúgok neked valamit.- mondtam kicsit vigyorogva -Nem vagyok egyedül.- És ekkor Naga sípcsonton harapta az ürgét, aki felordított fájdalmában, és elengedte a nyakamat, ezután lehajolt Nagahoz, oldalba vágta, és ettől Naga méterekre elrepült.
-Ez olcsó trükk volt. Azt hiszed, hogy egy plüsskutya megállíthat engem? Azt hiszed hogy van esélyed ellenem?- kezdte el fényezni magát.
-Tudodmit? Menj a pokolba!- ordítottam, és próbáltam stabilan megállni, és levegőhöz jutni a a felköhögött vér ellenére. Mivel kicsit dülöngéltem, meg kellett támaszkodnom a kocsma falánál. -Olyat tettetek amivel a halálos itéleteteket írtátok alá!- ordítottam torkom szakadtából, de ezt követően ismét felköhögtem egy kevés vért. -A barátaimra kezet emelnetek olyan dolog, amit százszorosan megtorlok!- És elindultam sántítva Naga felé, aki ott hevert a földön.
-Tényleg bolond vagy, ha azt hiszed hogy ellenünk nyerhetsz. Nemcsak többen vagyunk, hanem erősebbek is vagyunk.- mondta miközben utánnam nézett
-Abban nem lennék biztos.- és ekkorra már odaértem Nagahoz, és felvettem,mire ő felnézett rám. És ekkor elvittem őt az utca túloldalán lévő üzlet ajtaja elé, és betettem őt az ajtó mögé.
-Kezdhetjük. Ki jön elsőnek.- kérdeztem hideg vérrel. Erre pedig csak úgy tolakodtak előttem a rosszarcú fazonok, élükön a nagyra nőtt ellenfelemmel.
-Na akkor mutasd mit tudsz!-mondta miközben egy óriási fejszét vett elő.
-Ahogy kívánod.- és énis elővettem két pallosom, és azonnal neki is iramodtam a támadáshoz, amivel bevittem neki egy vágást a bal karjára. De mintha meg sem kottyant volna neki a támadás, folytatta a harcot, és fejszéjével elkezdett hadonászni, amivel alaposan meg is sebesített.
De a legjobbnak azt láttam, hogy szenvedje meg a velem való összecsapás következményeit. Amikor rohamot indítottam ellene,de hirtelen elkezdtem ismét vért köhögni. Sietnem kellett, mert vagy ő, vagy a felköhögött vérem öl meg. Így hát eltettem az egyik pallost, és inkább lőfegyvereimmel kezdtem el ellene harcolni. Amikor első lövedékem betalált, ő elindult felém felemelve fegyverét, és dühöngve üvöltött. Ráadásrul a nyomában vagy az embereinek fele is rám akart rontani.
-Egyetek olmot ti aljas gyilkosok!- kiáltottam a rám támadó csapatra, és eltéve másik pallosomat is, elkezdtem sorozatosan szórni rájuk a golyókat. Ám a golyók koránsem állították meg az összes alakot. Csak azokon fogott a golyó, akik nem bújtak a főnökük háta mögé, a többi viszont ép bőrrel megúszta.
-Miből vagy te ocsmáőnység?- kérdeztem meglepetten, mert hát nem sokan élik túl, ha egész golyózápor zúdul rá.
-Cyborg vagyok te ostoba! Legyőzhetetlen vagyok számodra te kis pondró!- kacarászott rajtam ellenfelem. Hirtelen azonban egy nagy lendülettel felém hajította fegyverét, ami kis hijján majdnem lecsapta fejemet. Viszont itt nem állt meg. Tenyeréből két pengét növesztett, és azzal támadt rám. Folyamatosan csapkodott előttem a két pengével, és támadásra nem volt lehetőségem. És még arra is volt ideje, hogy az egyik pengét mélyen belém mártsa.
-Mostmár remélem azzal a tompa fejeddel végre felfogtad a lényeget.- mondta a legtermészetesebb nyugalommal ellenfelem, miközben mégjobban belémnyomta a pengét. -Nagyot csalódtam benned. Azt hittem a nagy száddal igazat mondtál hogy végezni próbálsz velünk. Egy izgalmasabb harcra vágytam.- mondta kicsit csalódottan.
Úgy éreztem, hogy nem okozhattam neki csalódást. Elvégre ha ennyire vágy egy kis harcot, azt megadhatom neki. A legnagyobb gyengéjének, az a folyton járó szája túnt, ami eléggé nagy is volt. -Ha ennyire akarod a harcot, megkaphatod.-mondtam aljasan, miközben próbáltam az egyik robbanó löveget, amit a dárdalövőhöz tartogattam. -És ha már itt tartunk, mennyire szereted a tüzijátékot koma?- kérdezem amikor elértem a löveget, és letultam a száján. - Kezdjük a bulit.- mondtam, mikor hirtelen nagyot robbant a töltet, ami szikrákat, és lángcsóvákat lökött ki az alakból, ésn pedig az ekész belém döfött pengével nagyot röpültem a kocsma bejáratán át, egészen a túlsó falig. szerencsémre nem ért fontos szervet a penge, csak a bőrömet nyársalta fel. Kihúztam magamból a pengét, amit a hónom alá csaptam, és elindultam bicegve az italraktárba, ahol egy ismerős fogadott. Naga ott ivott valamit, és megint eléggé kótyagos volt. De ezt pozitívan könyveltem el, mert ha inni tud, az ebben az állapotában jó jel. Felkaptam egy üveg italt, és kivánszorogtam a kocsma elé, végig kerülgetve a kiterített alakokat, ahol Yukina épp azzal az alakkal küzdött, aki az egész balhét kezdeményezte. És épp le akart sújtani a fegyverével Yukira, de a pengével amit "kioperáltam magamból" hárítottam a támadást, és a szemébe öntöttem a kocsmábol hozott ital felét, aminek másik felét egyenesen a sebemre öntöttem, és így szóltam hozzá: - Nem megmondtam az elején, hogy bocsánatot kellene kérni?- és a fején széttörtem az üveget. Ezután odafordultan Yukihoz, és egy vallomásst akartam neki tenni hogy ki is vagyok.

Vil széttört egy üveget a bandita fején és láttam a szemem sarkából, hogy felém fordult, ezért ismét rá szegeztem a tekintetem. Az arcán látszott, hogy mondani akar valamit, de ideáig már nem jutott.
- Ne vegyél ennyire semmibe!- A megmaradt haramia teljesen ki kelt magából és dühösen rám rontott, nekem pedig már teljesen elegem lett belőle.
- Kezdesz, rohad túl irritálni! – Üvöltöttem rá és egyszerűen a mellkasába dobtam a kezemben lévő kardot, a fickó pedig csak bambán bámult rám. – Megadtam a lehetőséget, hogy elhúzzatok, de nem éltetek vele. Viseld a következményét – Mondtam csöndesen, nem is neki, hanem sokkal inkább csak magamnak. A kardra erősített lánc segítségével visszarántottam a fegyver a mellkasából és amint újra a kezem ügyébe akadt felé iramodtam és elvágtam szerencsétlen torkát. Csak lenézően figyeltem, ahogy az élet lassan elszáll a testéből, végül pedig ledobtam mellé a kardot és bicegve ugyan, de elindultam a sajátomért, közben az járt a fejemben mit is gondolhat rólam Vil. Nem tagadom tetszett a srác stílusa és az tűnt a legegyszerűbb megoldásnak, ha simán ott hagyom, de a sors ezt nem engedte.
- Kapitány! – Messziről egy vékony, kedves hang kiabált, nem volt szükségem arra, hogy oda nézzek így is pontosan tudtam ki az. Felvetem a földről a kardomat és elindultam Vil-lam felé.
- Bár nagyon élveztem az estét még annak ellenére is, hogy ez a csapat hülye gyerek megjelent. – Kezdtem el csöndesen mondani neki, miközben egyre közelebb kerültem hozzá. folyamatosan csak a földet bámultam, nem tudtam a szemébe nézni, ahogy ezeket mondom. – Azonban nem tagadhatom meg az esküm. – Ekkora már pont előtte álltam. Bosszantott az, hogy ezt kellet tennem, de sajnos, nincs mit tenni, erősen megszorítottam a kardom markolatát, erőt nyerve magamnak és a torkának szegeztem a kard hegyét. – A haditengerészet nevében ezennel letartoztatlak. – Amikor ezt mondtam már a szemébe tudtam nézni.
- Tarts ki Yukina! – Halottam ismét egyre közelebbről Lucy hangját, aki egy kisseb csapat tengerésszel az oldalán rohant felénk.

Erősen meglepett az, amit Yukina mondott nekem. Koránsem sejtettem hogy haditengerész lenne. Mindent gondoltam róla, csak ezt nem. Miközben keserű gondolatok cikáztak agyamban, én a nyakamhoz szorított pengét bámultam, ami készen állt lecsakni, ha nem engedelmeskedem.
-Miért nem mondtad előbb hogy mi vagy?- szegeztem neki a kérdést. -De végül is mindegy.-És nyújtottam a karjaimat Yukina felé. Közben pedig kisebb csörömpölést hallottam a kocsma felől.
-Örülök hogy így döntöttél.- mondta kicsit hidegen Yukina, és ekkor két tengerész lépett elém, és helyezte rám a bilincset.
-De, ha lehetne. Kérnék egy kis italt. Ha már úgyis halállal büntetik a kalózkodást, akkor legalább had igyak valamit a szabad ég alatt.- fordultam kérdően feléjük.
-Még mit nem?!- mondta az egyik haditengerész, aki a fegyvereimtől fosztott meg. De Yukina közbeszólt.-Ha levettétek a fegyvereit, akkor adjatok neki inni.-
Erre a melette álló lány, aki valamilyen tisztféleség lehetett, csodálkozva nézett rám, és Yukinára.
És ahogy elvették kardjaimat, és lőfegyvereimet, megjelent egy fiatal tengerész, a kezében egy üveggel. És mitagadás, eléggé csodálkozott rajtam. Olyan volt, mint egy kisgyerek, amit előszőr vittek állatkertbe, és elcsodálkozott a ketrecben lévő oroszlánon.
-Érdekes látvány vagyok ugye?-Kérdeztem. -De jól nézz meg, mert így többet engem nem látsz kölyök.- és közben az italért nyúltam. És közben fejemmel Yukina felé fordultam, aki néma csendbe burkolózott. -Remélem a barátság megmarad kislány. És bízom benne, hogy ezután a kellemes este után, talán valamikor még folytathatjuk.- és a számhoz emeltem az üveget. Mondandómra minden egyes tengerész szeme elkerekedett, és kapitányukra néztek, aki csodálkozott azon amit mondtam. És Naga fellükte Yukinát, aki egyenesen felém dőlt, és én pedig nyakába dobtam a megbilincselt karomat, amivel én lépéselőnybe kerültem. Amikor ezt meglátták a tengerészek, mindd rám szegezték fegyvereiket. én pedig az égő cyborg holtteste felé vonszoltam, amit a számban tartott itallal lángtengerré változtattam. Naga pedig vonszolta utánnam a zsákoba pakolt fegyvereimet. Ezután egy piztonságos helyre vittem foglyomat.

Amint Vill elkapta a nyakam mindenki a fegyveréért nyúlt és kettőnkre szegezték azokat.
- Azonnal ereszd el! – Lucy szeme szikrázott a dühtől, láttam rajta, hogy pár pillanat múlva tuti neki esik fogva tartómnak, de abból semmi jó nem sült volna ki ezért inkább igyekeztem lenyugtatni.
- Semmi baj, ne most veszítsétek el a fejeteket! - Vill lassan elvonszolt egy félre eső helyre távol a haditengerészek figyelő szemétől, de nyilván ő is tudta, hogy nem menekülhet csak úgy el, a többiek már biztosan megkezdték átkutatni a város, hogy megtaláljanak. Még mindig a nyakamat szorongatta a kezeivel és láthatóan azon agyalt mi is legyen a következő lépés.
- Nem vagy valami alapos. – Kezdtem el társalogni vele – Csak idő kérdése, hogy megtaláljanak, és hiába vannak meg a fegyvereid a kezeid bilincsben vannak ezért nem sokra mész velük. Persze leveheted a bilincseket, de ahhoz el kéne, engedned viszont a kardom ott libeg az oldalamon. Nehéz ügy. – Sikerült teljesen cinikusan állnom a dologhoz, úgy beszéltem mintha csak egy külső szemlélő lennék. – Reménytelen a helyzeted épp ezért mégy, egyszer megkérlek. Add meg magad! – Nem akartam bántani a fiút, de nem hagy nekem más lehetőséget.
- Elfelejted, hogy még mindig én vagyok előnyben. – Felelte és ezt nyomatékosítva kissé megrántotta a nyakamon lévő kezét.
- Ez az, amiben tévedsz. – Kicsit oldalra billentettem a fejem. – Tényleg azt hitted, hogy szem elöl, tévesztünk? – Amint ezt kimondtam egy lövés dörrent és a golyó alig pár millivel Vil feje mellet csapódott bele a falba. Éreztem, ahogy a szorítása enged és erőteljesen gyomorszájon tudtam vágni őt és gyorsan kihúztam a nyakam a kezei közül majd rögtön a kardomért nyúltam és lentről egy keresztvágást vittem be neki, de Vil se tétlenkedett. Sikerült ügy mozognia, hogy nemcsak kitért a támadás elöl, de a teste helyett a bilincseket sikerült kettévágnom.
- Szívesen. – Ült ki egy kisseb vigyor az arcomra.

-Szóval így játszol?- mondtam kíváncsian.
- Én sosem játszom. Jobban tennéd hogyha engedelmeskednél!- mondta.
-Az élet tele van csalódással, és bukásokkal. Azthiszed te leszel a kivétel? Biztos alaposan felkészítettek ellenem amikor ideküldetek értem. De biztos nem tudsz róllam mindent...- jegyeztem meg.
-Kalóz vagy te is mint a többi aki a Jolly Roger alatt hajózik. Nem vagy külömb nálluk!-
-Mióta is vagy a tengerészetnél kis drágám? Láttál te már olyat hogy valaki visszatért egy a tengerészethez egy olyan küldetés után aminek szinte nulla százalék a sikere való esélye? Nem igaz? Hát akkor nézz meg alaposan. Én egy ilyen ember lennék. De mit kaptam a tengerészettől, azonnal lehordtak emnem, és a visszatérőket, hogy mégis milyen munkát végeztünk! És mit kaptam jutalmul szerinted? Egy golyót a fejembe az egyik jószívű támadómtól! És semmi mást! Kisebb csoda hogy nem haltam meg! De ez még semmi! A golyó olyan helyen talált be, ahol a memóriámat károsíthatta. A fél életemet, az emlékeimet elvette a te drága tengerészeted!- és ekkor mutatóujjammal a fejemen lévő sebemre mutattam.
"Tűrtőztesdd magad Vil'. Nem kellene kitálalnod neki mindent." mondta Naga amikor leült a csomag mellé.
-Neked nem lett lap osztva Naga. Inkább figyelt jön-e valaki!- szóltam rá a fecsegő társamara, a fedezékünkből.
-Te teljesen bolond vagy!- jegyezte meg Yukina.
-Jegyeztdd meg az arcom egy életre! Ez a bolond még sok gondot fog okozni! Főleg ha megtalálom azokat akik melett érvényesülhetek! Talán még találkozunk valamikor egy végső összecsapás során amikor kiderül melyik fél erősebb.- mondtam, amikor kivettem a zsákból a felszerelésem, és felszereltem a robbanó löveget a dárdavetőre.
-Inkább halok meg kalózként, szabadon mint máshogy!- jegyezetem meg, és fellőttem egy golyót a levegőbe. Erre persze az összes haditengerész odatalált, élükön a dühöngő lánnyal, aki megfolytott volna egy kanál vízban, amikor elvonszoltam a kapitányát.
-Add meg magad mocskos kalóz!- ordította dühönsen a lány.
"Most jön az, hogy én meg elszaladok egy biztos helyre."-jegyezte meg Naga csendben.
-Ez azért fáj. Akit kicsit is ismerek, annak hagyom hogy "kalóznak hívjon- és a kalóz szónál macskakörmöket rajzoltam a levegőbe -de egy hozzád hasonlatos kis lány ne engedje meg magának ezt világos?- kérdeztem szelíden, miközben a dárdavetővel körbe köröztem, hogy megnézzem ittvan-e minden haditengerész.
-Nem hagysz más választást Vil-lam.- mondta Yukina amikor intett az embereinek, akik körbevettek -Tüzelésre készülj!- adta ki a parancsot.
-Ez az utolsó lehetőséged Vil-lam. Add meg magad!- mondta Yukina.
-Remélem emlékezetes lesz ez a pillanat a haditengerészet és a kalózkodás történelmében egyaránt, és amikor Admirális leszel Yukina, mosolyogva emlékszel erre vissza.-
És ebben a pillanatban felhajítottam a levegőbe a kőporoshordómat, és deleeresztettem a robbanó löveget, amitől tűzeső esett mindenkire, és mindenre, amitől a tengerészek ruhái lángra kaptak, és eliszkolhattam a helyszínről.

Vil sikeresen meglépett elölünk, és amíg mindenki azzal volt elfoglalva, hogy eloltsák a tüzet én csak egy helyben álltam, mozdulatlanul. Szinte felrobbantam a dühtől aztán végül Lucyhoz fordultam.
- Visszamegyünk a hajóhoz! Nem hagyom, hogy élve elhagyja ezt a szigetet. Összekapom magam és tovább folytatjuk a keresést. – A lány csak bólintott. A hajóra visszaérve egy orvossal bekötöztettem a sebeim és felvettem a tengerész egyenruhám és mindenkit a fedélzetre hívattam.
- íme, a haditerv! – Kezdtem neki miközben az asztalra lecsaptam egy kisseb ládát. – Négy, ötfős csoportokra oszlunk, és úgy kutatjuk át a várost, mindenkivel folyamatosan tartjuk a kapcsolatot. – Közben kinyitottam a ládát, amiben egy csomó bébi den-den mushi volt, és szétosztottam őket. – Ha megtaláljátok, a célpontot ne támadjátok meg, kövessétek őt és folyamatosan tájékoztassatok a helyzetéről! E mellet hárman kutassanak át minden hajót a kikötőbe, és ha bármi gyanúsat is találtok, rajta süllyesszétek el.
- Nem túlzás ez egy picit? – Vágott közbe Lucy.
- Nem hagyom, hogy egy ilyen jött-ment ex-tengerész bolondot csináljon belőlem – Csaptam az asztalra. – Induljunk. – Utasítottam mindenkit miközben felcsatoltam egy pisztolytáskát benne egy új fegyverrel, pótolva a régit. – Lucy te velem jössz – Intettem neki.
- Nem lesz baj abból, hogy csak hárman maradtak őrizni a hajót – Kezdett el aggodalmaskodni.
- Nem. Ha megtámadná a hajót, akkor is azonnal ott teremnénk, meg egyébként is a Leviathan nem az a fajta ladik, amit egyetlen ember képes lenne elvezetni. - Mosolyogtam rá, aztán kisvártatva megszólalt a de-den mushi.
- Megtaláltuk! Jelenleg észak kelet felé tart keresztül a város szívén, de azt hiszem ki szúrt minket.
- Nem baj, tartsátok a távolságot és kövessétek tovább, tegyetek úgy mintha nem vettétek volna észre, hogy lát titeket és óvatosan tereljétek a város főterére!
- Értettem!
- Mire készülsz?
- Véget vetek ennek a hülyeségnek. – Feleltem és újra a mushiba szóltam. – Az egyik csapat küldje el a civileket a környékről és rejtőzzenek, el a házakba a mesterlövészek pedig vegyék célba őt és próbáljatok úgy helyezkedni, hogy a farkas ne tudjon kiszagolni titeket. – Mikor mindenki a helyére került én és Lucy a téren vártuk ellenfelünk érkezését, aki a terv szerint fel is tűnt majd néhány méterre meg ált tőlünk.
- Két kislány akar meg állítani? – Mondta kissé nagyképűen.
- Nem szeretném, ha az embereim megsérülnének, és mi ketten is bőven elegek vagyunk ahhoz, hogy megállítsunk. – Feleltem neki. – Vigyázz vele, lőfegyvereket és közelharci eszközöket is egyaránt használ, nem beszélve arról, hogy a jelek szerint a robbanó anyagokhoz is ért. – Súgtam oda Lucynak.
- Nem kell féltened! – Mondta magabiztosan.
- kettő a kettő ellen. Fer leszek, mert kedvellek. – Ez persze közel sem volt igaz bár tetszett a stílusa, mégis csak egy kalóz volt, csak is a megfelelő pillanatra vártam, hogy a többiek rajta üthessenek. Elő húztam a kardom, de nem támadtam, kivártam mit fog ő először lépni.

-Úgy tekintek rád mint egy ismerősre Yukina. Igaz alig voltunk együtt pár órát a harc alatt, de kiismertelek. Nem akarsz te engem bántani. Jobb vagy annál, minthogy a vérem a kezetekhez tapadjon.-mondtam amikor körbenéztem.
-Ne hidd hogy nem vagyok képes végezni veled! Mert ha kell megteszem!- mondta Yukina kicsit ingerülten.
Mellesleg ha érdekel, tudom hogy bebiztosítottad magad. A házakban mesterlövészek várnak a jeledre, kiürítetted a környéket, és őrült pipa vagy amiatt amit az előbb mondtam az embereid előtt.-mondtam kicsit unottan.
-De ez... lehetetlen. Honnan tudhatja ezt kapitány?-kérdezte csodálkozva Yukina társa, aki odafordult hozzá, és kivillani látszott egy heg szerű valami az oldalán.
-Mellesleg még azt is tudom, hogy a hajódat hárman őrzik, és biztos vagy benne hogy nem tudnám elkötni. De tudodmit? Nekem nem is arra fáj a fogam. Tudom mi készül a hadtengerészet hajógyárában. Azért jöttél ide. És hogy honnan? Ne is érdekeljen. Úgyse mondanám el.- és ekkor Naga odaballagott mellém.
"Nemtudom mennyien vannak. De olyan lőporszag van, mint az újévi tüzijátékok előtt"-mondandója végén, adtam neki egy kis ételt, és megvakartam a fülét. -Jól van. Okos vagy.- jegyeztem meg Naga-nak.
-És? Most mi lesz? Lelövetsz? Nem hinném. Azt hitted hogy nem fogok erreis felkészülni? Olyan tüzijátékot fogok itt rendezni, hogy ez egész város lángra kap majd!-mondtam olyan hangosan, hogy még a lesben álló tengerészek is halják.
-Ez teljesen bolond. Lőjük le és kész.- jegyezte meg a lány Yukina melett. -Fenyegetőzik itt fűnek-fának, holott semmi asélye sincs.-
-Hallottam ám kislány! És ne kívánj ilyet, mert a végén teljesül. Egyetlen lövést is eresztetek rám, felfogok robbani! Ugyanis a testemre erősítettem pár robbanószeres zsákot.-jegyeztem meg csendben. -Engedjetek el, és akkor nem lesz semmi baj.-
-Jólvan. Elmehetsz.-Mondta Yukina kis szünet után.
-Okos döntés volt. Talán majd legközelebb drága.- mondtam miközben folytattam utamat a kikötő felé.
-Ezt miért csináltad? Majdnem letudtuk tartóztatni, te pedig elengeded!-mondta Yukina társa.
-Lesz még rá lehetőségünk hogy elfogjuk.- mondta türelmesen Yukina.

- Egyszerűen le kellet volna lőni őt. – jelentette ki Lucy. – Kizárt, hogy olyan sok robbanóanyag lenne rajta.
- Ezt én is tudom. de ha így tettünk volna, akkor ő nyert volna.
- Mi van? – A lány megrökönyödve nézett rám, de én csak tovább néztem, ahogy Vilt elnyeli a sötétség.
- Nem csak letartoztatni akarom, keresztül akarom húzni a számításait. Le akarom győzni őt. – mosolyogtam rá a lányra.
- Még nem láttalak ennyire izgatottnak. – Viszonozta a mosolyt aztán elindultam a hajó felé.
- Nem követjük?
- Minek pontosan tudom, mire készül.
- Valóban? – Kérdezett vissza kételkedve.
- Majdnem elfelejtettem – Fordultam vissza Lucyhoz és előbányáztam egy papírt és egy ceruzát a sebem mélyéről és felfirkantottam valamit a papírra. – Mindenkit utasíts, hogy mennyetek vissza a hajóra és tegyétek azt, amit a papira írtam.
- De ezen csak egy koordináta és egy idő van. – Nézett rám kérdően.
- Nem elég infó? – Kacsintottam rá.
- Jaaa – Hirtelen Lucynak is leesett mit tervezek. – De miért pont ekkor?
- Az legyen, meglepi. – Ott hagytam a csapatot és egyedül indultam a fiú nyomában.Még a hajón sikerült memorizálnom a sziget és a város teljes térképét emiatt tisztában voltam minden apró rövidítésekkel így ismét Vil-lam elé tudtam kerülni. Egy szűk utcán szaladt végig egyenesen a kikötő fele én pedig egy sarok mögül vártam rá. Amint úgy éreztem, hogy elég közel van, elővettem a kardot és nemes egyszerűséggel csak kitartottam a sarok mögül pontosan fejmagasságba, halottam ahogy Vil szitkozódik és térden csúszva sikerült a penge alatt átsiklania nagy port hagyva maga mögött, aztán komótosan oda ballagtam hozzá.
- Azt reméltem gyorsan levághatom a fejed.
- Minden Tengerész ilyen aljas mondón küzd, mint te?
- Ugyan, ugyan. ha aljas lennék már rég halott lennél, és akkor már az embereim is rád ugrottak volna. De megadom a tiszteletet és egyedül intézlek el, ha nem hiszed, kérdezd meg a pincsidet!
Felkelt a földről és elkezdett a farkassal tárgyalni azután leporolta magát leporolta magát. habozás nélkül rátámadtam, annyi ideje még volt, hogy az egyik kardjával kivédje a támadást, de nem engedtem, hogy visszatámadjon és folyamatosan rohamoztam őt. A két kard végül összeakaszkodott adva néhány másodperc pihenőt mind kettőnknek.
- Ne gondold, hogy ilyen könnyen ki ismerhetsz. – Mondtam neki aztán elrúgtam magamtól és egy vágást indítottam a gyomra környékére, ami ugyan csak súrolta, de megtudtam, amit akartam.
- Szóval a bomba csak blöff volt – Néztem rá a kardom hegyén lévő vércseppre. Még sosem hozott lázba ennyire a harc, mint most. Általában igyekszem gyorsan letudni, de most minden percét ki akart élezni.
- Tudod kicsit fájta az, amit mondtál. nehogy azt hidd, hogy csak a papírokat tologattam eddig, sok olyat láttam, amit más ember nem bírt volna elviselni. Éppen ezért ne kezelj, úgy mintha mindent tudnál rólam!

-Tudod, én nem vagyok az a fajta aki ilyesmin felkapná a vizet Yuki.- és ekkor eltettem a kardjaimat. -Épp elég vért ontottunk máma mindketten. Forduljunk sarkon, és menjünk dolgunkra. Ha dolgunk lesz még egymással, akkor biztos összefutunk még.-jegyeztem meg.
-Hiába próbálkozol, nem fogom hagyni hogy csak úgy elmenj!-mondta Yuki, és felém emelte fegyverét.
-Nem akarlak bántani, de ha kell, megteszem. Elég olyan dolog van a világon, amiért megéri megtennem.- mondtam miközben lassan leültem a földre. -De valahonnét ismerős a te neved. Csak nem nagyon jut eszembe.- és közben a bakancsaimat vettem le a lábamról. -Mire készülsz?-kérdezte gyanakvóan amikor rámnézett.
-Ilyen gyanakvó azért te sem lehetsz Yuki. Nem forgatok a fejemben semmi rosszat. Csak kicsit szórakozni akarok.- mosolyogtam magamon.
-Te nemcsak kalóz vagy, hanem bolond is!- jegyezte meg Yukina.
-Hát ejnye. Talán profi tengeri fosztogató, vagy valami más. De nem kalóz.-mondtam amikor felálltam, és elővettem pisztolybárdom.

- Igazából nem nagyon izgat, minek hívod magad, kalóznak, banditának vagy lázadónak, a lényegen nem változtat. – Lassan felállt a földről és párszor megpörgette a kezében a pisztoly bárdot. Nem nagyon tudtam, hogyan is kéne egy ilyen fegyver ellen küzdenem előtte még sose akadtam össze olyan ellenféllel, aki ilyet használt volna. Végül aztán a legegyszerűbb megoldást választottam és rátámadtam, de ellenfelem a bárd részével könnyűszerrel hárította és egy ügyes mozdulattal megfordította a fegyvert és a pisztoly része egyenes az arcomat célozta és végül meghúzta a ravaszt. Még éppen csak el tudtam kapni a fejem a lövés elöl és kénytelen voltam meg hátrálni Vil közben még három lövést adott, de szerencsémre mindegyik célt tévesztett, Végül sikerült egy láda mögött fedezéket találnom.
- Mintha azt mondtad volna, nem akarsz bántani, hát szabad egy hölgynek hazudni? – Kiabáltam neki a fedezék mögül. eléggé szorult helyzetben voltam, mert így elég nehéz lesz a közelébe férkőznöm.
- Azt hiszem mégis csak te nyertél! – Mondtam neki megadóan és félre dobtam a kardomat és felemelt kézzel elő másztam. – Lelőhetsz, ha gondolod, úgyse fogod elhagyni ezt a szigetet, a kikötőt tengerészek őrzik és a hajó ágyúi is csak arra várnak, hogy, megmutasd magad. – Mélyen a szemébe néztem és vártam a reakciót.

"Hoppá kislány. Szívsz mint a torkosborz. Vil' te egy géniusz vagy."- kezdett el Naga fényezni.
-Mit is tegyek veled?- játszottam a felsőbbrendűt -Fel is darabolhatnálak, miután deléd eresztettem egy pár golyót. Vagy akár túszként magammal vihetnélek, és egy rakás pénzt legombolhatok a Tengerészettől. De...- és ekkor egy Sakurátol ellesett ördögi mosollyal mondtam hogy -...tehetnék veled akármit amit akarok.-mondtam kicsit rémisztően Yukinának, akinek kicsit ilyedt arca lett mondandóm halattán. -Elvégre kevesen mondhatják el hogy mit tettek egy haditengerész lánnyal.-
-Te tényleg beteg vagy.-jegyezte meg Yukina. -Nem úsznád meg szárazon. Édesapám nem nyugodna amíg nem végezne veled, hogyha megennéd.-
mondta Yuki.
-Nem. Nem teszem meg. Ennél jobb tervem van. Hagyok egy kis emléket, amit sosem felejtesz el.- mondtam teljesen másféle hanghozdozásban, És őrült arckifejezéssel. És ekkor lővettem a lószelőmet, aminek elkezdtem suhogtatni, és amikor eléggé rémültnek láttam, amit elég nehéz volt elérnem, a fegyver lapjával megcsaptam, épp annyira hogy eszméletlen legyen, és utána leöntöttem a torkán egy jó erős bort, amit a környéken szedtem össze menekülés közben, hogy minél több essen ki a memóriájából az utóbbi pár percről.
-És most Naga, készüljünk fel a színjátékra.- mondtam miközben az utcácskában lévő ládákat, és hordókat horpasztottam be, és külömböző hamis nyomokat hagytam hátra, hogy megtévesztő legyen. Ezt követően egy cetlit helyeztem el ezzel a szöveggel:
"REMEK ESTE VOLT. REMÉLEM MÉG ÖSSZEFUTOK ÖNÖKKEL, ÉS KEDVES KAPITÁNYUKKAL.
ÜDVÖZLETTEL:VIL' "
-És most jön az eper a torta tetejére.- jegyeztem meg pimaszul, és feleresztettem pár golyót a levegőbe.
Vil' te beteg vagy! Ezt nem fogják bevenni!-mondta Naga lenézően.
-Dehogyisnem. Az a sebzett oldalú lány nagyon jóban van Yukival. Ha ennek a láttán kicsit is megilyed már sikerünk van.-

-Kapitány! Kaptány! Yukina! – Halottam Lucy hangját a den-den mushiből – Minden rendben? Nem esett bajod? – A fejem erősen fájt és nem igazán voltam képbe a dolgokkal, megpróbáltam felállni, de néhány lépés után összeakadtak a lábaim és visszazuhantam a földre.
- Ejj de mozog ez a hajó – Szólaltam meg mintha rajtam kívül más is lett volna ott. – És elég koszos is!- Állapítottam meg miután végighúztam az újam a földön. – Ez meg mi? – Láttam meg egy cetlit.
- REMEK ESTE VOLT. REMÉLEM, MÉG ÖSSZEFUTOK ÖNÖKKEL, és KEDVES KAPITÁNYUKKAL.
ÜDVÖZLETTEL:VIL- Olvastam fel hangosan. – Vil,Vil, ááá az a kalóz gyerek, hmm… most mi is történt? – Elkezdtem gondolkozni és nagyjából bevillant mi is történt.
-Yukina Jól vagy? – Halottam ismét Lucy hangját.
- Soha jobban drágám. – Válaszoltam vissza neki.
- Drágám? Elég fura a hangod.
- Mondom nincs baj, várjatok, meg a hajón mindjárt hozom Val-lim…Vil-lim… ja megvan Vil-lam fejét- mondtam szórakozottan és meg se várva a választ a sarokba hajítottam szegény csigát és felszedtem a földről a kardom.
- Jól van. – paskoltam meg az arcom, amitől a szédülésem enyhült picit. – Ideje kalózra vadászni. – És kissé dülöngélve, de elindultam a kikötő felé. Bele telt jó néhány percbe mire elértem a kikötő környékére ahol az egyik ház tövében megláttam Vilt aki a kikötőt figyelte nyilván azon gondolkozva hogyan jusson el a hajójához.
- Végre megvagy! – Kiabáltam rá, aki meglepetten fordult meg.
- Te aztán nagyon makacs lány vagy.
- Ki kérem magamnak, nem vagyok makacs! Csak nem hagyom, hogy veszítsek ellened. – álltam le vitatkozni.
- A borral nem pont olyan hatást értem el, amit szerettem volna, de így is megfelel. –vigyorodott el és elővett egy hatalmas kard szerűséget, amivel elindult felém.
- Mi van, kis ember nagy bottal jár vagy mi? Nézd csak nekem is vaaaan. – Lobogtattam meg neki a kardom.
- Jobb lesz, ha megint kiütlek. – Felém suhintott a ló szelővel azonban nem kis meglepetésére sőt, még a sajátomra is sikerült úgy elhajolnom, hogy közben megpördültem és olyan közel került egymáshoz az arcunk, hogy az orrom szinte súrolta az övét.
- Ezt, azért mert leütöttél azzal a disznó ölővel. – Mondtam neki csendesen aztán teljes erőmből homlokon fejeltem, amitől néhány lépést hátra tántorodott én pedig lehuppantam a földre.
- Aúú. Ezt most miért kellet? – Kérdeztem tőle mialatt pár csepp könny is kicsordult a szememből. – Olyan gonosz vagy! – Jelentettem ki síros, kislányos hangon.

-Ugyan. Nem vagyok gonosz, csak szereték élni még egy darabig.- mondtam "pityergőnek". -Bár csodálkozom hogy ilyen jól bírod az italt. Keresztül is húztat a cselemet.-jegyeztem meg kicsit furcsállva.
-Ez is mutatja hogy jobb vagyoook nálad.- mondta kicsit becsípve Yukina, a pityergést abbahagyva. -És mindig jobb is leszek!-jegyezte meg kicsit egoistán.
-Na jólvan. Gyere. Legalább hasznod veszem.- mondtam egy hirtelen ötlettől vezérelve, aminek során karon ragadtam, és elindultam volna a kikötő felé, ha nem kezdd el hangosan ordítozni.
-Ne taperolj, mert kölümben le leszel tartóztatva!-
Én persze próbáltam kicsit elhallgatattni, de ez csak olaj volt a tűzre, és minden egyes tengerész oda tolta a képét.
-Mit művelsz te a kapitányunkkal? Csak nem...-kérdezte ilyedten a lány aki Yukival szokott "lógni".
-Rossz az aki rosszra gondol kislány! Csak elakarok menni, és szabad elvonulást akarok, a kapitányotokért csaerébe.-
-Ááá én nem akarok elmenni. Vil-lam nagyon tetszik nekem.-mondta Yuki hirtelen.
-Mit csináltál a kapitánnyal te alávaló!-kezdett el övültözni velem a lány.

Lucy elővette a fegyverét és ezt látva az összes többi tengerész is Vilre szegezte a fegyverét.
-Héé ne, hogy lőjetek! – Bújtam vill háta mögé
- Ne mögém búj! – kiabált rám.
- Ez ugye csak egy rossz vicc?
- Ééén nem csináltam semmi rosszaat!
- Hülye, téged akarunk megmenteni! – Kel ki magából Lucy.
- Nem kell elkapkodni semmit, hozzátok ide a kapitányt, azt mondta a kapitányért cserébe szabad távozást akar.
- Maga a kapitány! – ordított rám szinte az összes tengerész.
-Ja tényleg. Akkor mindenki tegye, le a fegyvert nehogy megsérüljek. – Kissé nehézkesen, de végül mindenki engedelmeskedett. – Jó. Akkor mennyünk!- böktem oldalba Vilt. Aki végül oda vonszolt a hajójához.
- Ne, hogy megpróbáljatok követni! – Szálltam volna fel a hajóra, de eszembe jutott, hogy valami nem stimmel. – Ja, én vagyok a túsz. akkor bocsi. – Paskoltam meg a srác fejét. – Köszi, a remek estét. – Váltottam át komoly hangnemre. – Ne aggódj, a szavamat adom, hogy békében elhagyhatod a szigetet. – Ettől a kijelentéstől Vil eléggé meglepően tekintett rám, amitől elnevettem magam. – Mondtam, hogy nem tudsz kiismerni, és egyébként azért nem szóltam előbb, hogy tengerész vagyok, mert akkor nem mulattunk volna ilyen jól. – Mosolyogtam. – Remélem, még összefutunk, de ha most megbocsátasz.. – Közben ismét kótyagos lett a hangom. – Lefekszem aludni. – És bedőltem egy kupac zsák közé és szinte rögtön elnyomott az álom, csak másnap ébresztett fel Lucy de ekkor már a kabinomban ébredtem.
- Azt hiszem, már ideje lenne felkelned – Mondta és letett egy csésze teát az asztalra.
- Mégis csak miattam lógott meg.
- Nem kell megjátszanod magad, nem is akartál neki ártani igazán. meg aztán így is jó fogásunk volt a kocsmában elintézett kalózokkal.
- Talán túl jól ismersz már.
- Az igazi részeg Yuki mindig kalóznak hiszi magát és minket támad meg.
- A miatt már többször is bocsánatot kértem. – kezdtem el védekezni elpirult arccal.
- De azt tudod, hogy előbb-utóbb vele is végezned kell?
- Az még nem most lesz. Na és mennyit is ért a kalózbanda, akiket lecsaptam – tereltem át másra a témát.

/Köszöntem a játékot/

-Megtennétek hogy az rősen ittas kapitányotokat leakasztjátok rólam? Már kicsit sok volt belőle mára.-kérleltem a haditengerészeket, akik készségesen levakarták róllam a rám ragadt kapitányukat.
-De én maradok meletted.- mondta kicsit kótyagosan.
-Menj csak velük. Majd biztos összefutunk még.- mondtam és ahogy ő is megpacskolta az arcom az imént, énis az övét.
-És most én távozom kedves hölgyeim, és uraim. És reménykedem a legközelebbi viszontlátásban.- és szépen a az egyik kis hajóhoz sétáltam.
-Na várj csak egy pillanatot! Mit csináltál a kapitánnyal hogy így el van szállva?- kérdezte a sebzett oldalú leányzó.
-Ne gondoljatok a legrosszabbra. Egy kis italt töltöttem bele amíg eszméletlen volt. Mondjuk nem az volt a szándékom hogy elcserélem, de így is jó.- mondtam úgy, mintha a legtermészetesebb dolog lenne a világon.
-Ezt még megkeesetrülöd te aljas...-
-Aljas mi? Kalóz? Ugyan már. Tudodmit? Legközelebb lerendezem veled a dolgot kislány.- és ekkor vitorlát bontottam a csónakkal, és elindultam. És mintha végszó lett volna, Naga beugrott a csónakba, és pedig szép lassan elindultam a magam útján...

Vil'. Te megint elszúrted a dolgot. Így sosem lesz nőd.- jegyezte meg Naga amikor leült velem szemben a csónakban.
-Miattad volt az egész. Te erőltetted a dolgot. Örülj hogy nem hagytalak ott.- korholtam le a farkasom.
Még hogy én hibáztam? Ki Pécézett ki magának egy fekete özvegy hajlamú Vörös hajú tengerész démont?-

Köszönöm eme remek összecsapást:D