- Vajon hol lehetsz Kirane? - Tűnödik egymagában Vulpesh. Szemeivel az eget kémleli, de szinte csak bambulgat. Jó ideje volt már, hogy egyedül szeli a vizeket kis csónakjában, szorosan az áruló nyomában, de eddig képtelen volt utolérni.
- Utoljára itt látták… - Mondja, miközben partra száll Shell Town kikötőjében. Kiköti a csónakot, majd körül néz.
~ Ez a város hemzseg a haditengerészektől. Még szerencse, hogy eddig mindig sikerült rejtve maradnom, így nem tudtak vérdíjat tűzni a fejemre.~ Gondolja magában Vulpesh, majd elindul befele a városba.
~ A helyi kocsmában kell lennie valakinek, aki látta Kiranét. ~ Benyit a helyiségbe, ahol hangos zene, s mulatozás csapja meg. Az éneklés közepette senki sem figyelt fel a jövevényre, így Vulpesh észrevétlenül leült a pulthoz.
- Üdv! Esetleg meg tudná mondani, hogy járt-e erre egy vörös hajú fiatal kalóz srác a bandájával?
kérdezi a pultos lányt, aki viszonylag magas, hosszú barna haja van, aminek egy részét elfedi a fejkendő.
- De hogy is nem - jön a válasz - Éppen tegnap kapta el őt Ping őrmester, itt a városban. - Vulpesh meglepődött a hallottaktól, pedig a java még csak most következik
- Épp holnap fogják nyilvánosan kivégezni. - Vulpesh számára mintha megállt volna az idő, nem tudott sem megszólalni, se megmozdulni. Gondolatok tömkelege árasztotta el őt hírtelen.
~ Kirane… Te jobb vagy ennél. Mégis hogy tudott egy ilyen kis senki elkapni téged? Azok után, amiket tettél, hogy engedhetted, hogy máris elkapjanak téged? Gyűlöllek téged, gyűlöllek…~
- Jól vagy? - Kérdezi ijedten a pultos lány - Kicsit sápadtnak tűnsz.
- Teljesen. Köszönöm. - Azzal felállt, s kisétált a kocsmából.
~Bármi legyen is az ára, nekem kell megölnöm Kiranét…~
Útját a haditengerészek bázisához vezet. Lassan lépked, gondolataiba merülve. Tudja, hogy egyedül nem veheti fel a versenyt egy egész bázissál, ez csupán egy öngyilkossági kísérlet lenne.
~ Ha itt lennének a többiek… Nem annak már vége, csak magamra számíthatok. Ezt az egész mocskos világot csak a pénz hajtja…~ Megállt egy pillanatra, s körülnézett. A városka minden lakóján könnyen látható az unottság, úgy látszik még az elkapott kalóz híre sem bolygatta fel a rendet. A zöldséges kofa unottan ül székében, öreg nénikék mesélnek a múlt hosszú és zavaros történetéről, s koszos, csapzott ruhájú utcagyerekek játszadoznak.
~ Szegények… Se apjuk, se anyjuk. Mégis milyen boldogok, milyen gondtalanok. Le merném fogadni, hogy benne lennének egy kis csínytevésben.~ Vulpesh nagy mosollyal az arcán indult a gyerekekhez, akik közül a leghangosabb (talán legidősebb), rögtön kiszúrta, s figyelemmel követte.
- Sziasztok - üdvözölte a kicsiket Vulpesh - Mondjátok, mennyire kedvelitek Ping őrmestert?
- Áh, Pig mindig elveszi a legjobb játékainkat, s közben olyanokat hadovál, hogy milyen veszélyes! Utálom őt! De mégis minek kérdezel ilyet tata? Talán kalóz vagy?
- Ugyan, ugyan - mosolyog tovább Vulpesh - Csak kíváncsi voltam, hogy akad-e egy elég király és menő srác, akivel meg tudnám őt viccelni, de úgy látszik, itt közel sincs ilyen ember. Akkor tovább kell mennem, pedig milyen szuper lett volna!
- Ta… izé bácsi! Nem kell keresned, itt vagyunk mi! Nálunk szuperebbet nem találsz sehol sem!
- Igen? Hát, ha annyira akarjátok, akkor gyertek közelebb, s figyeljetek jól!
Eltelt pár óra, s a haditengerészet bázisára sírások közepette beront egy gyerek.
- Piiiing őrmesteeeeer!! - ordítja fejveszetten - Hatalmas baj vaaan! - Odarohan pár fegyveres őr
- Mi ez a nagy lárma kölyök? - kérdi az egyik.
- Egy kalóóóz! Egy kalóz elkapta az egyik barátomat, s azt mondta, hogy felrobbantja az egész várost, hogyha nem adtok neki 500 millió bellit!
- Nem adhatunk nekik ennyit! - Jelenik meg Ping - S ami fontosabb, egyáltalán hol vannak ezek a bűnözők? Elintézem őket egyszer, s mindenkorra.
- Körbevették a várost, mindenhol ott vannak! - kiabálja a fiú torkaszakadtából.
- Ezzel nem megyek sokra kölyök! - mondja dühösen Ping, majd katonákat odarendeli magához. - Nem hallottunk kalózhajókról mostanában így nem lehetnek többen 10-20 embernél! A városba jelenleg 2 út vezet, 30-30 ember menjen 1-1-hez! A többiek jómagammal itt maradunk megfigyelés és utánpótlás céljából! Induljatok! - Azzal a katonák szétoszlottak, az után a tábornok még pár embert küldött az utcákra, hogy kutassanak robbanószerekért.
~ Tökéletes, épp erre vártam ~ mondja magában Vulpesh majd gyorsan odarohan a bázis hátsó falához, s lerak egy kis dobozt,s meggyújtja a belőle kilógó kanócot. Kiszalad a sikátor felé, közben ledob egy kis levelet, azzal a felirattal, hogy „Drága Marine!”. Majd csendesen, meglapulva vár, s pillanatokon belül egy kisebb robbanás hallható, ami aligha volt nagyobb mint egy petárda robbanása. Vulpesh mosolyogva konstatálta, hogy ez épp elég volt ahhoz, hogy odacsődítse a tengerészek nagy részét, akik felkapták a levelet, elolvasták, majd szinte fejvesztve rohantak Ping tábornokhoz.
~ Minden a terv szerint halad ~ gondolta magában a fiú, majd egy mellékutcán átszaladva megállt szembe a bázissal, de közben ügyelt, nehogy bárki is észrevegye. Ezt jól is tette, hiszen másodpercekkel később már rohantak is el mellette a katonák. Vulpesh kivárta, míg az utolsó is elfut, majd körülnézett. Úgy látszik a tábornok minden egységet kiküldött keresésre.
~ Hm, teljes a káosz, most kell lépnem. ~ Azzal Vulpesh a sikátor rejtekéből elkapott egy katonát, egyik kezével befogta a katona száját, a másikkal pedig leütötte.
~ Veszélyes mesterség manapság tengerésznek lenni ~ mosolyodott el, majd rövid idő alatt magára öltötte az egyenruhát, felrakta kardjait az övre, az eszméletlen katonát pedig egy hordó sötétjébe rejtette. ~ Azt hiszem, itt nem fogsz zavarni. Na akkor most jön a lényeg! ~ Gondolta Vulpesh, majd a bázis felé vette az irányt. Bent az általában zsúfolt gyakorlati terep most teljesen üres. Ping tábornok épp pár kétbalkezest igazgat, így nem tűnik fel neki, hogy elsétál mögötte egy „tengerész”. Az épületben kissé zavarba jön Vulpesh, ugyanis még sohasem járt ilyen épületben. Ez azon része a tervnek, amit improvizációval fémjelezett, s így is tett. Most, hogy kijutott Ping látóköréből, elkezdett futni, s hamar oda is ért egy lépcsőfordulóhoz. Kis gondolatmenet után nem látta értelmét annak, hogy a rabokat felcipeljék magasabb emeletekre, így lefelé vette az irányt. Úgy látszik ráhibázott, s meg is lelte a rabokat. De Vulpesh szinte nem hitt a szemének!
//Tsuzuku - Folytatás következik :) //
Tárgy: A kaland kezdete /Vulpesh/ 
Pént. Szept. 30, 2011 6:42 am
