Kira Ayame

Név: Kira Ayame
Faj: Ember
Kor: 20
Kaszt: Kalóz
Rang: Kardforgató/Navigátor

Kinézet: Hosszú rózsaszín hajam van, ami a derekamig ér ezt általában össze szoktam tűzni, az öltözködési stílusom változó, de általában szeretek lezser ruhákban járkálni, ez egyrészt azért is jó, mert nem akadályoz a harcban és kényelmesebb, másrészt, aki hajlamos rá az képes a testemre figyelni a harc helyett. A nyakamban egy farkas fej alakú medált hordok, amit még aputól kaptam. Azért pont egy farkas fejet mintáz, mert a két elülső szemfogam kicsit nagyobbra nőtt az átlagnál és emiatt olyan, mint ha agyaraim lennének.
Felszerelések: Két hatalmas kard, ami Ina és Zuma nevet viseli, ezeket szintén apámtól örököltem és a különlegességük, hogy ha két kardot összeérintjük, akkor egy elektromos kisülést idéz elő, amit kis
Gyakorlással már irányítani is lehet. Nem túl erős, de nagy meglepetést tud okozni. Még van nálam egy log pose is, amit mentoromtól kaptam.

Jellem: Nem vagyok az a megfontolt fajta, mindig előbb cselekszem, és aztán gondolkodom, ami sokszor bajba is sodor amit, én cseppet sem bánok, szívesen keresem a bajt, ha az nem talál meg. Nem vagyok az a vérengző típus, de az igaz, hogy szeretek verekedni, nem célom senkit sem megölni, de nem is finomkodok, ha az illető, aki ki ellenem meghal, hát az magára vessen.

Képességek: Első ránézésre nem mondaná meg senki, de hatalmas testi erővel áldott meg az ég, ezért is tudom olyan jól forgatni a két kardomat még egy kézzel is. A navigációs képességeim mellet semmi más extra tulajdonsággal nem birok, kicsivel átlag felettiek a reflexeim, és pocsékul lövök célba.

Előtörténet:
Egy sötét szoba ajtaját próbáltam betörni, de túl gyenge voltam hozzá, kintről ágyúk és lövések zaja hallatszott és a kint harcoló emberek csata kiáltásai vagy fájdalmas üvöltözései időnként még az ágyúk hangját is elnyomták. Kint hatalmas harc dúlt éppen, de csak a hangokból tudtam következtetni arra mi is történik pontosan. A szobában nem voltak ablakok az egyetlen fényforrás egy gyertya volt, de sikeresen sikerült kiejtenem a kezemből, ahogy megpróbáltam kinyitni az ajtót és még az a kicsike fény is kialudt. Már-már kezdtem elveszteni a reményt, de egy újabb ágyúgolyó süvítése szűrődött ki kintről, de ezúttal egy valamiben különbözött a többi zajtól, mert ez a hang egyre hangosabban szólt és egy hatalmas durranás kíséretében berobbantotta a kis szoba falát a lökés hullám pedig ledöntött a lábamról. A robbanás nagy port kavart, de még így is átszűrődött rajta a fény, még soha nem örültem ennyire a napfénynek, felálltam és kirohantam a szobából odakint pedig nem teljesen az a látvány fogadott, amire számítottam. A hajót, amin voltam négy másik, a haditengerészet zászlaját viselő csatahajó ostromozta, három távolról ágyúgolyókkal próbáltak minket elsüllyeszteni, míg a negyedik közvetlen mellettünk volt és már több tengerész is a fedélzeten harcolt a kalózok ellen. A lőpor szagától és az összeakaszkodó kardok zajától teljesen felforrt a vérem és hatalmas vigyorral a számon estem neki a hozzám legközelebb álló tengerészhez.
- Te meg mit keresel itt? – Kérdezte tőlem amint észrevette, hogy üvöltve szaladok felé, de ahelyett, hogy válaszoltam volna egy kést állítottam a combjába.
- Te kis patkány! – Üvöltötte fájdalmában és le akart súlytani rám a kardjával, de egy hatalmas fickó a semmiből mögé ugrott és egy méretes ütéssel úgy söpörte el mintha csak egy bosszantó kiskutyát lökött volna félre.
- Hé, ő az én ellenfelem volt!
- Nem meg mondtam, hogy maradj a kabinban? – Kérdezte és az öklével rácsapott a fejemre.
- Áú.- Kaptam a fejemhez. – Fogd be, nem várhatód el, hogy a sötétben kuksoljak, még ti kint bunyóztok, én is verekedni akarok.
- Egek, veled csak a baj van. – Sóhajtott, miközben egy laza mozdulattal még egy tengerész ütött ki. – Nincs nekem erre időm, ma még a lányom születés napját is meg kell ünnepelni. - Ordította a szembe lévő három hajónak. – Az idő is pont ideális. – Nézett rá az enyhén felhős égre, majd a két kardját összecsapta és az ég felé tartotta, a kardok hegyéből egy-egy kis villámot lőtt ki, ami eltűnt a felhők között és pár pillanat múlva a felhők feketévé változtak és több száz villám csapott le az égből egyenesen a tengerész hajókat célozva, elsüllyesztve mind a hármat.
- Három kilőve, egy maradt. – Mondta apa önelégülten. – Jól van emberek, süllyesszük el az utolsót is!
- Igen! – A legénység egy emberként kiabált és megkezdték rohamozni a megmaradt hajót.
- Igen! – Szaladtam volna én is az ellenséges hajóra, de apa a Polómnál fogva felemelt és felakasztott egy kiálló gerendára.
- Te itt maradsz. – Vigyorgott rám és csatlakozott a társaihoz. Kis idő múlva az utolsó ellenséges hajó is lángokban állt és mi vitorlát bontva elhúztuk a csíkot.
- Na, gyere, most már leszedlek. – Nyúlt felém apu, de dühösen rácsaptam a kezére.
- Hagyj békén! Ne érj hozzám!
- Ne légy már ilyen mogorva, elvégre ma lettél hat éves, örülnöd kéne nem morogni.
- Pontosan! Hat éves vagyok és azt mondtad, ha hat éves leszek hivatalosan is a kalózbandádhoz tartozom és harcolhatok melletted. Dögölj meg hazug disznó!
- Íme, a rettenthetetlen kapitányunk, aki városokat dönt romba, hajókat süllyeszt, csak a lányával nem bír. – Kacagott fel az egyik ember
- Fogd be! – Vágta tarkón apu és a kalóz ettől megfejelte a földet.
- Kellet neked megszólalnod – Nevetett fel a többi.
- Megígérem holnaptól téged is tiszteletbeli kalózként fogunk kezelni. – Emelet le a deszkáról.
- Ajánlom is!
- Tessék. – Nyújtott át nekem egy kis dobozt.
- Mi ez?
- Az ajándékod. – Kinyitottam a dobozt és egy farkas fejet mintázó arany medál volt benne. – és most ideje ünnepelni! Zenét! – Kiabált oda a legénység zenészeinek, akik azonnal rá is zendítettek.
- Nesze igyál! – Nyomott a kezembe egy korsó sört.
- Szép kis apa vagy, sörrel itatod a kislányod. – Mondtam neki gúnyosan
- Ne foglakozz vele. – Mondta és a korsó alját a számhoz lökte, amitől félre is nyeltem a sörből.
- Így kell ezt! Gyerünk, emberek koccintsunk a lányom egészségére!
- Egészségedre! – Koccantak össze a korsók és aznap hajnalig mulattunk. Másnap arra ébredtem, hogy valaki lehúzza a takarót rólam és majd meg fagyok.
- Ne szórakozz már! – Ültem fel és akkor vettem észre, hogy nem az ágyamban vagyok sőt, még csak nem is a hajón, hanem egy havas hegytetőn feküdtem.
- Végre, ideje volt felébredned. – Mondta apu.
- Mégis mit keresünk mi itt?
- Ha kalóz akarsz lenni meg kell erősödnöd!
- És ezért egy hegy tetejére hozol?
- Pontosan! – Megpöckölte a homlokom, amitől elvesztettem az egyensúlyom és lestem a szirtről amint álltunk és fejjel bele álltam a hóba.
- Anyádat! És mégis, hogy éljem túl minden féle felszerelés nélkül? – Kérdeztem, de válasz helyett csak egy kis táskát vágott hozzám.
- Tessék, ebbe találsz fegyvert, egy melegebb ruhát és pár napi élelmet, kb. egy hónap mire sikerül lejutnod innen és az erdőn keresztül eljutsz a partra és megtalálod a hajónkat.
- Hogyan osszak be néhány napra elég kaját egy hónapig?
- Ha nem akarsz, éhen halni vadászol magadnak. Szia, találkozunk egy hónap múlva.
- Hé, várj! – Nem figyelt rám és szimplán otthagyott.

Még folytatom :3