Gabriel Mordred

Név: Gabriel Mordred

Faj: Ember

Kaszt: Haditengerész

Rang: Ezredes (engedéllyel)

Nem: Férfi

Kor: 38

Származási Hely: East Blue/Shell Town

Képességek:Különösen fejlett, ember mértékben az átlagot nagyban meghaladó fizikum, mind erő mind állóképesség terén, hatalmas termet és kiváló taktikai valamint stratégai tudás, érzék.

Születési dátum: Április 12

Kinézet:Magas, már-már órási remek fizikumban lévő férfi. Arca komor, erős vonású, szeme kék. Valaha szőke haja még kora ellenére is hamar beőszült, erős szakállával együtt. Mindig elegáns és katonás a megjelenése.

Jellem:Élete az Igazság, a szabályok és törvények erős betartása és betartatása. Igaz sajátos Igazság kódexel él, de ez eddig mindig egybeesett a Kormány törvényeivel is. Szigorú, fegyelmezett és alig mutat gyengéd érzelmeket annak ellenére, hogy nagyon szívén viseli mások dolgát. Ha az Igazsága ellen vétenek, akkor azt kivétel nélkül megtorolja a bűn mértékében, míg bőkezűen jutalmazza a helyes úton járókat.

Előtörténet:
Gabriel a gyermek:
A kis Gabriel Shelltownban született, egy polgári házban. Kicsit tehetősebbek voltak az átlagnál, hisz apja elismert szakács
volt, a legelőkelőbb ügyfélkör hőn szeretett kiszolgálója. Így hát egy nagy házban nőhetett fel, egy sor magánoktató segítette
őt. Gyermeknek eléggé kicsi és csenevész volt. Az enyhe kényeztetés eléggé rovására ment fizikailag, továbbá a magántanárok és a kis gazdagság szociálisan is megrongálta. Örült neki ugyan, hogy jobban és érdekes dolgokat tanulhat, de azért mégis szomorúan tekintett ki a háza ablakán, látva a kint labdázó gyerekeket, majd mielőtt könny csordulhatott volna ki szeméből, nevelője rászólt és folytatták a tanulást. Tíz éves korára már jártas volt a tudományok nagy részében, különösen
eszesnek bizonyult. A gasztronómiai ismeretei apjáéval vetekedtek, folyékony írás, olvasás, csillagászat, és hajózáshoz kapcsolódó tudományok.
-Nagy tudós lesz belőle!-mondogatta apja mindig
-És ha nem akarok az lenni?-kérdezte ilyenkor Gabriel szégyenlősen.
-Akkor is az leszel fiam! Neked ez a sorsod!-és ezzel a vita le volt zárva. A kis Gabrielnek ez nem nagyon tetszett hisz ő a tengerekre vágyott. Hogy nagy tengerészként szolgálja a jólétet! Haditengerész akart lenni. De apja ezt nem hagyta. Még jó pár évig elég agresszívan dolgozott azon, hogy kiirtsa fia fejéből az ártó gondolatokat. Mindent megtett, végső lépése pedig,
hogy mikor elhatározta, hogy elköltöznek egy szigetre, távol mindentől ami a Haditengerészethez köze van. El is költöztek egy egyszerű kis szigetecskére néhány száz mérföldre Shelltowntól. Ez teljes mértékben lesújtotta Gabrielt.

Gabriel az ifjú
A tizenöt éves fiú, minden reményét elvesztette, hogy valaha is haditengerész lehet belőle. A szigeten ahova mentek csupán mezőgazdaság volt, így nem volt mit tennie bánatát a földművelésbe kellett fektetnie. Napjai, hónapjai évei unalmasan teltek,
viszont rettentő mértékben megerősödött. Az egészséges táplálkozás és a folyamatos fizikai megpróbáltatások, a kis nyeszlett kölyökből erős ifjút gyúrtak. Nagyra nőtt, és erős lett. Húsz éves volt mikorra már puszta kézzel terített le egymaga egy bikát. Akkorra már eléggé sikerült lenyugodnia, a jól végzett kemény munka melengette szakadt szívét. Apja is elégedett lehetett vele. Minden szép és nyugodt volt. Ám egy nap, mikor Gabriel épp a földeken dolgozott, a falut ahol éltek kalózok támadták
meg. Megpróbálta megmenteni szeretteit, azonban túl későn érkezett. Az egész falut legyilkolta egy csapat kalóz. Düh mit szívében érzett, emberi lény számára felfoghatatlan volt. Egyből megragadta kezében maradt ásóját és gondolkodás nélkül nekirontott az ellenségnek. Kemény harc után, amiben sok kalóz életét vesztette, végül Gabriel elesett. A kalózok elfogták, de nem ölték meg, mivel kapitányuk nagy pénzt látott egy ilyen erős férfiban rabszolgaként...

Gabirel a megalázott
Eztán két hosszú, fájdalmas és keserűséges év következett. Megalázva, eltiporva. Gabriel mindent megtett, hogy kibírja épp ésszel a rengeteg kegyetlen munkát, megalázást és a fájdalmat, a tudatot, hogy mindent elvesztett. Lelkében a fájdalom és a harag váltakozva járta önemésztő táncát. Nem bántak vele kesztyűs kézzel, a rabszolgaság még a földművelésénél is ezerszer megpróbáltatóbbnak bizonyult. A többi rabszolgával ellentétben azonban Gabrielnek volt miért kibírnia. Újra fellángolt benne a vágy, hogy majd egyszer Haditengerész lesz és a kalózokat megbünteti! Igen! Igazságot szolgáltat majd! De ehhez előbb meg kell menekülnie. Újabb egy évébe került mire sikerült a gyenge egyszemélyes vágyaiból, egy nagy, egész hajós lázadást szerveznie. A többi rabszolga nem lelkesedett az ötletért, azonban úgy vélték, hogy nincs rosszabb az akkori helyzetüknél, akár meg is próbálhatják. Így aztán egy napon, mikor Gabrielnek sikerült pár éles tárgyat csempésznie a hajókonyháról, elkezdődött a rabszolga felkelés! Sok szánalmas rabszolga. Nem tehettek sok mindent. Képzetlenek és gyengék voltak. Gabriel is csupán erejére hagyatkozva próbált felülkerekedni, de nem sikerült. A kalózok akik kevés embert vesztettek, lemészárolták a magatehetetlen rabszolgákat. Éppen Gabriellel is végezni akartak, ágyúgolyót kötöztek a nyakába, és vízbe akarták lökni, mikor ágyú dörrent. A felkelést felhasználva, a kalózok mögé lopakodott egy Haditengerész hajó, és meglepetés szerű támadásuk elsöpörte a kalózokat. A nagyon ellenállókat megölték, a többieket elfogták. Eleinte Gabrielre is azt hitték kalóz így őt is láncba verték. A foglyok elindultak Impel Down-ba. Eddigi balszerencsés élete során, az úton azonban végre Gabielre mosolygott a szerencse. Nagy nehezen sikerült meggyőznie a haditengerészeket, hogy ő nem kalóz, így mire Impel Downba értek, nem fogolyként léphetett partra, hanem egy újonc haditengerészként...

Gabirel a Haditengerész.
A huszonhárom éves Gabirel, Impel Donwban beléphetett végre a Haditengerészek közé! Gyermekkorában szerzett tudása, a földeken felszedett izmai és a fogságban szerzett elszántsága hamar kitűnt a feletteseinek. Közel hét évig maradt a Haditengerészeti akadémián mielőtt szolgálatba állt, hogy meg tanuljon küzdeni, navigálni, értsen mindenhez, ami kell a tengerészethez. Sokan furcsállták mennyire fanatikus, de ez őt nem érdekelte. Csak a cél hajtotta, minél jobbnak lenni. Harminc volt, mikor végül szolgálatba állt. Természetesen eleinte nagyon alacsony rangban, de szépen lassan, a kemény munka és élete eddigi teljesítményei alapján....

Gabriel Mordred Ezredes
Hamarosan a jó teljesítménye miatt, Kapitányi kinevezést, és egy hajót kapott. Erre a pillanatra várt egész életében! Azonnal hajóra szállt és elindult, hogy megtisztítsa a világot a kalózoktól. Azonban ő nem csupán kalózokat vert el. Ő vadászott a kalózokra. Már már beteges elszántsággal, fanatizmussal hajszolta őket, azonban mindig igazságosan büntetett. Alap feladata, hogy elszállítsa a legközelebbi haditengerészeti bázisba, ha pedig ez nem volt lehetséges, azonnali helybéli kivégzés. Öt év telt el ilyen lelkét egyre nyugtatóbb vadászatokkal. Az ötödik évben, egy mindennaposnak tűnő kalózvadászatot folytatott éppen, egy teljesen átlagos alacsony rangú gaztevő ellen. Igaz jelentéktelen kis hal lehetett például a fejvadászok szemében, de Gabrielnek minden gonosztevő ugyan olyan alávaló volt. Egészen egy kicsi, elhagyatott szigetig üldözte a kalózt, ahol a megpróbált elbújni. A legénységével partra szálltak és átkutatták az egész szigetet. Legnagyobb meglepetésükre, nem csak azt a kicsi kalózt találták meg, hanem egy másik, neves banditát is, akit már egy hónapja köröznek igen magas vérdíjjal, és aki éppen erről a szigetről tervezte terrorizálni a környező szigeteket. Mordred Kapitány azonnal tudta mit kell tennie. Kihasználva, hogy nem tudnak róluk és a kicsi kalóz, aki a nagy karjaiban keresett magának menedéket azt hitte lerázta üldözőit, csapdát állítottak a szigeten tanyázó banditáknak. A hajóflottájuk, ami négy nagy hajóból és az üldözött kicsi bárkájából állt, egy kis szoroson tudott kihajózni a kikötőként használt öbölből. A haditengerészek a hajójukat a szoros mellett elrejtették, várva a kalózokra. A csapda sikeres is volt, lesből támadva szinte azonnal cafatokra ágyúzták az első négy hajót, de sajnos a fő kalóz időben észrevéve ezt visszafordult. A bátor tengerészek beüldözték őt az öbölbe és a parton folyt tovább a csata. Véres küzdelem volt, mint kiderült a kalózkapitány remek harcos és hidegvérű gyilkos. Miután már a negyedik embere hullott a porba holtan, annak ellenére, hogy már csak egy kalóz maradt, Mordred Kapitány dühödten támadt ellenfelére úgy helyezkedve a csata közben, hogy az embereit ne sérülhessenek meg. Ha valamit nem szeretett, az igazságtalanságon kívül az az, hogy az emberei meghalnak. Ádáz küzdelem alakult ki közte és a kalóz között. Komoly sebeket szerzett, de nagy nehezen felülkerekedett és levágta a gaztevőt. Egy kalóz sem maradt életben a csata után, ellenben Gabriel Mordredet sürgősen kórházba kellett szállítani súlyos sérülései miatt. Az orvosok háromévnyi kórházra ítélték, de neki csak két évbe telt erős teste miatt, mire végül teljesen felgyógyult. Mikor ismét jelentkezett szolgálatra, a felettesei egy titokzatos kéréssel hívatták magukhoz. Természetesen azonnal színűk elé is járult, legnagyobb meglepetésére, egy ceremónián találta magát, ahol díszes keretek között, az erényeiért Ezredesi rangba léptették elő. Őt ekkor azonban nem nagyon érdekelte már a rang, csupán, hogy még több lehetősége van a sorsa beteljesítésére, hogy békét teremtsen minden tengeren. Előléptetésével, több jutalom is járt, egy jól felszerelt hajó, egy legénység, és áthelyezés East Blue-ra. Nem is tétovázott, azonnal nekilátott East Blue vizeinek, hogy igazságot szolgáltasson!

Utószó.
Gabriel Mordred Ezredes, ki jártas a kardforgatásban, jó tengerész, ha hajót kap a keze alá, komoly ellenfélnek bizonyul! Nagy műveltségéhez, jó taktikai készség párosul. Azonban egy nagyon furcsa személyiség. Nem lehet közel kerülni hozzá, mindig igazságos, jószívű ugyan, de komor, érzelemmentes. Emberei tisztelik, és feltétlenül követik, azonban nem szeretik. Legtöbben félnek tőle, hisz amúgy is egy nagydarab félelmetes kinézetű ember.