Bradlye Jackson

Név: Bradlye Jackson
Születési idő: aug.05
Születési hely: East Blue, Shimotsuki
Tartózkodási hely: Shimotsuki
Életkora: 19 év
Magassága: 182 cm
Súlya: 78 kg
Rang: Kardforgató
Kaszt: Kalóz

Leírás: Haja színe szürke, szeme színe acél kék, izmosabb testfelépítéssel rendelkezik. Jobb szeménél vágás látható.

Személyiség: Nyugodt, mindig hideg fejjel gondolkozik. Sosem tesz hirtelen lépéseket se harcban se normál körülmények közt.

Fegyverek: 2 db katana amit a bal oldalán szokott viselni.

Shimotsukiban születtem egy átlagos családban, se gazdag se szegény nem volt a családunk. Anyámat Marynek hívták, apámat Bradlyenek. Apám egy vállalkozó volt így nagy részt a munka helyén töltötte idejét, és anyám maradt velem mindig, ő jó szívű volt nagyon szerettem mindig meg vigasztalt, ha valami bajom volt vagy ha csak egyszerűen hiányzott apu. De az idő telt múlt és felcseperedtem és mint minden tízen éves én is bajba kerültem ( merthogy már 12 éves voltam ) de a csapatból mindig én húztam a rövidebbet. Így történ hogy össze ismerkedtem egy korombeli fiúval Kinggel. King nem épp a jóság mintaképe volt lopások, verekedések és még sorolhatnám. Igazi vagány gyerek volt semmitől nem riaddt vissza a céljai elérésében.Én rendszerint őt követtem és együtt csináltuk a hülyeségeket, és este tévedtünk haza én pedig meg kaptam a fejmosást. Ez így ment éveken át, végül már kinőttünk belőle, mindketten felnőttünk. Ezalatt az idő alatt apám üzleti útra ment és anyám 7 évig egyedül nevelt, de az apám javára írható, hogy mindig küldött haza néhány ezer belit, hogy ne maradjunk pénz nélkül noha ez nem történhetett volna meg. Nos 7 év apám nélkül... Ezalatt a 7 év alatt kovácsoltattam magamnak kettő katanát, amiket egy kardforgató mester segítségével megtanúltam használni, bár nem kis erőfeszítésembe kerűlt. Elöször a védekezést és a kontra támadásokat fejlesztettem, arra az estre ha bajba kerűlnék, vagy ha meg kell védenem az anyám életét. Nemsokkal késöbb ez be is következett. A szigetünket kalózok támadták meg és senkinek nem kegyelmeztek aki ellenszegűlt. Én a támadás pillanatában még aludtam, nem nagyon tudtam mi folyik körülöttem a sok edzés kimerített. Végűlis egy agyúgolyó becsapódása ébresztett fel. Kipattantam az ágyból és az ablakhoz rohantam. A szigeten elszabadúlt a pokol, menekülő emberek tomboló kalózok látványa fogadott. Gyorsan odaszaladtam a ládámhoz és kivettem belőle a katanáimat és leszaladtam, hogy figyelmeztessem anyámat, de ekkor már késő volt. Az ajtó hirtelen kivágódott és belépett rajta pár tagbaszakadt kalóz valamint a kapitányuk is. Néhány lépést tett az ajtóbol, legalábiss ami megmaradt belőle. Tekintete végigvándorolt a helységen, majd rám és anyámra pillantott. Mikor meglátta a kezeimben lévő katanákat elvigyorodott. Nem épp bizalomgerjesztő volt ez a vigyor annyi szent. Jó magam próbáltam nyugalmat erőltetni magamra, de anyám reszketett a félelemtől. Ekkor a csatlósai is elő léptek. Az erő viszonyok nem voltak épp egyenlőek, de felvoltam készülve az esetleges összecsapásra. Ami kis vártatva meg is történt, a kalózok mint veszett kutyák vetették rám magukat. Szerencsére a 7 év gyakorlás megtette a hatását. Az embereit könnyedén visszavertem, de ekkor valami hatalmasat taszított rajtam, ami nekivágott a szoba falának. Nyögve értem földet, majd homájos pillantással láttam, hogy a kapitány hatalmas kardját magamellé engedve áll és engem figyel. Végig mértem a kapitányt ahogy feltápázkodtam, elég markáns arcvonásai voltak, széles válla és hatalmas szálfa termete volt, legalább 220cm magas lehetett, így nem csoda, hogy falhoz tudott vágni. Korát tekintve a 40-es éveiben járhatott. Végül erőt vettem magamon és megrohamoztam. Szúrtam és döftem ahogy csak bírtam, majd a saját magam által kifejlesztett Tornádó Katana képességet vetettem be, ami a védekező férfit hátrébb taszította, de nem döntötte fel. A fickó szemében a meglepettség és a harag egyszerre tükröződött. De nem volt sok időm mélázni, mert most ő lendűlt támadásba. Hihetetlen ereje volt, hatalmas csapásokat mért rám így most kénytelen voltam én védekezni. A gondolataim egyre jobban az anyám megvédése körül forogtak. Végülis már csak én maradtam neki, hiszen apám még mindig nem tért haza az üzleti útjáról. Ismét bevetettem a Tornádo Katanát ám meglepetésemre most nem ért semmit.~ Mi a fene?- gondoltam magamban, de sajnos ezután hatalmas fájdalom hasított a gyomromba, majd egy villanás és összeestem. Kábán tápászkodtam fel újbol a földről. Hirtelen vér kezdett szivárogni az ajkaim közűl. ~ Mi a fészkes fene? - méltatlankodtam magamban. Mert azt lehetetlennek tartottam, hogy ekkora a külömbség köztünk. Amilyen gyorsan legyőztem az embereit, ő olyan gyorsan győzött le engem.A kapitány ezután el rakta a kardját és oda lépett anyámhoz, aki még mindig remegett a félelemtől.
- Hagyd őt békén!- kiáltottam, és közben próbáltam felkelni kisebb-nagyobb sikerrel.
- Mi az még nem volt elég?- kérdezte a kapitány és odalépett hozzám - Szívos vagy kölyök, de nincs kedvem most hozzád... - mondta hűvösen, majd végig mért. Én felvoltam készűlve a legrosszabra... lehet hogy most látom anyámat utoljára?
- Ismerős vagy valahonnan kölyök, nem találkoztunk mi már?- kérdezte majd ismét végig mért. Ekkor az egyik alárendeltje betoppant, majd levegő után kapkodva mondta.
- Crow kapitány a Tengerészet egy flottája erre tar. Most mit tegyünk?- kérdezte némi félelemmel a hangjában.
- Hogy-hogy mit? Hát harcolunk! - válaszolta magabiztosan. Ezután az embere amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is ment. - Nos? Mi a neved fiu?- fordult hozzám a kérdéssel. Egy darabig még némán támaszkodtam a katanákon az elöző támadás miatt, majd megszólaltam.
- A nevem Bradlye Jackson. A név hallatán Crow felhúzott szemöldökkel nézet rám. Tisztán látszott a meglepettség az arcán.
- Nocsak te vagy a híres Aranysárkány fia?- nézett rám még mindig meglepetten. Én szintúgy megvoltam lepődve, ki az az Aranysárkány akiről beszél.
- Látom nem tudod kiröl beszélek.- mondta, majd kerestt egy széket és leült. Bár az idő egyre fogyott a Tengerészet megérkezéséig, őt ez látszólag nem zavarta.
- Akkor most jól figyelj kölyök, és maga is hölgyem mert ez bizonyára az ön érdeklődését is felkelti. Tudod fiam miért voltál ismerős nekem? Azért mert ismertem apádat. Na ha lehet ettől mégjobban meglepödtem, de anyám arcára is kiült a meglepetés. - [color=red]Hasónlítasz rá. Apád igazi keménylegény volt. A Tengerészet egyik legjobb admirálisa volt, tisztességes jószívű ember. Az alárendeltjeivel sosem bánt rosszul, nem tett köztük különbséget, sőt ha lehet magával egyenraguként tekintet rájuk. Én ekkor még egy gyárban dolgoztam, egész véletlenűl találkoztam vele. Egyik nap munka után betértem egy fogadóba, hogy megigyak 1 korsó sört. Nemsokra rá ő is befutott látszott rajta, hogy valami nyugtalanítja és még az egyenruháját is magán felejtette. Egyenesen a pulthoz sétált, és leűlt mellém. Rám nézett majd annyitt mondott, hogy ugyan azt kéri mint én. Mivel elég feltűnő jelenség volt egy Tengerész, néhányan feszeültek lettek és össze-össze súgtak, végűl az egyikük egy nagydarab fickó felálált. Nálam mindenesetre kissebb,de apádnál nagyobb volt. Inzultálta őt de rá se hederített, végűl addig addig ment a dolog, hogy tetlegességig fajult. Apádat a fickó fejbevágta egy korsóval.Ekkor már kezdtem én magam is feszűlt lenni és felkészültem a csetepatéra. De Bradlye még mindig a gondolataiba merűlve nézegette a korsót ami elötte volt. Végűl felém fordúlt és így szólt.
~ Hogy hívnak jó ember?
~ Crow Fieldman. És téged?- kérdeztem vissza tőle mintha régóta ismerném.
~ Bradlye Jackson de hívj csak Aranysárkánynak.- válaszolta vigyorogva és ahogy ezt kimondta, hatalmas gyomrost adott az őt inzultáló fickónak. Mintha valami rongybaba lett volna úgy vágta neki a falnak az ütés ereje. Hadd ne mondjam a többi hülyének sem kellett több, aki élt és mozgott na meg meg bírt még állni a lábán a sok piától, felénk vetette magát. Jollehet nem velem volt bajuk, de apád szimpatikus volt nekem, így én mellé álltam. Kisvártatva megjöttek a Tengerészek is, hogy rendet rakjanak az emberek között, de addigra apáddal ezt már elintéztük. Ez volt az első alkalom amikor találkoztam vele. Évekig együtt jártunk a fogadóba és iszogattunk. Végül ő hosszú idő után felmondott a Tengerészetnél egyrészt anyukád miatt másrészt egy olyan dolog miatt ami nem az ő hibája volt. Mivel a történet érdekes volt számomra érdeklődve hallgattam. A férfi szemében láttam,hogy felmerűlnek a régi emlékek. Most jobban megnézve a férfit egy szimpatikus embernek tünt számomra.
- Mi volt a másik dolog?- kérdeztem kissé bátortalanúl.
- A családom halála...- mondta és mintha a hangja is megremegett volna. Erre a kijelentésre anyám és én is sokkot kaptunk. Talán apám tehető felelőssé a férfi családjának a haláláért? Kezdtem kicsit kiborulni.
- Ne agódj, nem apád volt a hibás. A Tengerészet túl lassú volt amikor a mi falunkat is megtámadták a kalózok. Ők velünk ellentétben mindenkit lemészároltak, nőket, gyerekeket, férfiakat senkinek nem kegyelmeztek. Mikor tudomást szereztem a támadásrol, azonnal otthagytam mindent és több társammal együtt, amilyen gyorsan tudtunk elindúltunk. Siettünk, de mire odaértünk a kalózok már eltüntek. A látvány leírhatatlan volt mindenhol holttestek voltak a házak megvoltak rongálva. Jómagam a saját házunkhoz siettem, reméltem hogy a családom átvészelte, de tévedtem... Tudod a lányom most lenne 25 éves. Amikor a Tengerészet szembesűlt a dolgokkal fel sem fogták mi történhetett. Természetesen apád a házunkhoz jött.
~ Sajnálom és részvétem, ha kicsit elöbb....
~ Nem a te hibád, ne is emészd magd ezen, de egyet tudnod kell... nem bocsájtom ezt meg a tengerészetnek! A szemébe könnyek szöktek, de nem sírta el magát.
- Azt mondja meg inkább, hogy miért kapta apám azt a nevet.
- Mármint az Aranysárkányt? Azt a képessége miatt kapta. Volt neki egy chi-n alapuló technikája, amit ha használt egy aranyszínű aura jelent meg körülötte. Ő ezt sárkányszerűre tudta formálni az akaratával. Innen a beceneve. Gyakorlatilag ezt a képességet te is használni tudod fiam.
- Én is? Hát ez marha jó, eddig semmit nem tudtam erről és most tessék... talán a kisujjamból rázzam ki, hogy mégis hogyan használjam ezt a technikát!?- kezdtem volna háborogni, de erre már nem volt időm ugyanis nagy zsivaj támadt kint. A Tengerészet megérgezett, kirohantam a házunk elé, hogy szemrevételezzem a dolgokat. Nem tudom pontosan mennyien voltak, de egy biztos sok jóra nem számíthatott a falu legalábbis ami megmaradt belőle.
- Van velük egy Altengernagy is.- állapította meg a hirtelen mellém lépő Kalózkapitány. Igaza volt. Ugyanis a nagy csetepaté közepette egy férfi vágott végig az emberek között. Magas kb. 190cm lehetett, vékony testalkatú, szálkás izomzatú és hosszúkás arcú volt. Haja és szeme egyaránt sárga volt ruházata pedig a szokásos admirális egyenruha, valamint vállán tigrismintás lepel. A férfi nem lehetett időssebb 27 évesnél de arca mégis komolyságot és tapasztalatot tükrözött. Volt valami nyugtalanító a fickóban és ezt látszólag nem csak én vettem észre. Az Altengernagy egyre közeledett, végűl megállt elöttünk.
- Látom új csatlósokat kersel magadmellé kalóz.- mondta némi gúnnyal a hangjában. - Oh ne haragudjatok a modortalanságomért, hadd mutatkozzam be a nevem Seikou Toru.- mondta, majd lenézően végigpillantott rajtam és Crown.
- Szóval te lennél az a Toru akit Acél Tigrisnek is neveznek?- kérdezte a kalóz, majd szép lassan előhúzta méretes kardját a hüvejéből- ha akarsz gyere értem, de ne gondold, hogy harc nélkül veled megyek. Toru elmosolyodott maj így válaszólt.
- Gondoltam, hogy ezt mondod.- majd elővett két boxert amik karmokban végződtek és már támadt is. Gyors volt, elképesztően gyors. Egy szempillantás alatt Crow elött termett, majd egy hatalmas jobb egyenessel indított. Crow a kardja lapjával hárította az ütést amitől lökéshullám söpört végig a területen. Toru ezután átszaltózott a kalóz felett és egy fórgó rúgást intézett felé. A rúgás betalált, ami arrébb taszította a termetes férfit.
- Peched van kalóz, hogy pont engem küldtek érted, mondjuk ezen nem csodálkozom. Sok van már a rovásodon. Mind a Tengerészet ellen elkövetett bűn. Lopások, csalások, több Tengerészeti bázis lerombolása és ami a legsújosabb több száz tengerész halála és megsebesítése. Tudod még hálás is lehetnél nekem, amiért nem a fejvadászok kezére jutsz, pedig szép summa járna érted. Nem kevesebb mint 200.000.000 Beli.- mondta miközben a kalóz felé lépkedett.

Mivel anyámnak már csak én voltam mindene nehéz döntés volt, de számomra az élete mindennél fontosabb volt ezért igent mondtam.
- Tudtam, hogy jól döntesz majd- vigyorgott öntelten a kapitány.
Eközben én oda kecmeregtem anyámhoz aki már zokogott.
- Kérlek fiam ne tedd- könyörgött könnyes szemekkel.
- Sajnálom nincs más választásom- mondtam neki.
Ezzel megöleltem anyámat és búcsút vettünk egymástól. Én pedig elindultam a kalózok után és beálltam közéjük ezzel elkezdve kalóz pályafutásomat. Miután beálltam közéjük a kapitány fiaként tekintett rám, amit a többiek rossz szemmel néztek de az öreg nem engedte, hogy hozzám nyúljanak. Minden nap keményen edzettem a hajón, hogy erősebbé váljak, és ezt rendszerint addig csináltam amíg ki nem merültem. Egy nap az öreg edzés közben odajött hozzám és így szólt: - Látom keményen edzel, hadd tanítsam meg neked a legjobb technikámat a gyors kard technikát. Ezzel a technikával bármely támadást megtudsz állítani.- Ezzel elkezdte magyarázni az elsajátításához szükséges tudnivalókat. Minden nap ezt a technikát gyakoroltam, hogy minél tökéletesebb legyen ő pedig figyelt és ha valamit rosszul csináltam mindig segített. - Kölyök, ehhez a technikához nagyon fegyelmezettnek és nyugodtnak kell lenned. Próbáld lecsitítani a benned dúló érzelmeket, és úgy sikerülhet az elsajátítása. Ennek a technikának az a lényege, hogy a kezedet olyan gyorsan mozgatod mintha a puska golyót lőnék ki, ez annyit tesz,hogy emberi szemmel nem látható sebességgel mozog a fegyver. - fejezte be mondandóját a kapitány. Így újból nekiálltam - " Válj egyé a fegyverrel " - mondtam magamba. Végül addig gyakoroltam, és hajszoltam magam amíg nem sikerült.
- Nocsak, sikerült elsajátítani? - kérdezte meglepve a kapitány.
- Igen uram sikerült. - mondtam elégedetten - De ugyanakkor lenne egy kérésem.
- Igen? Mi lenne az? - kérdezte az öreg.
- Vigyen vissza Shimotsukiba kérem. - könyörögtem a kapitánynak. Végül is sikerült meggyőzni és vissza fordultunk. Sokáig mentünk de ez nem tört le, mert végre újból láthatom majd anyámat, és szülő városomat. Végül elérkeztünk az úti célhoz, leszálltam és el búcsúztam a kapitánytól és útnak indultam, arra amerre laktam, és beléptem a rég nem látott házba, anyám a nyakamba ugrott és össze-vissza csókolt. Adott ennem, innom és utána lefeküdtem aludni, és nyugtáztam a napot, hogy végre itthon vagyok, de ez nem változtat semmin, kalóz vagyok és az is maradok. innentől kezdve lesz kalandos az utam, ami izgalmakkal lesz teli és sok barátra találok majd.