Sakura Kaika

Név: Sakura Kaika (jelentése: virágzó cseresznyevirág)
Becenév: Sakura-chan
Születésnap: Február 26.
Kaszt: Kalóz
Rang: Kardforgató, megfigyelő
Egyéb foglalkozások: festő-grafikus
Nem: nő
Kor: 18
Születési hely: South Blue
Tartózkodási hely: East Blue
Felszerelés: 2 kék tsuka katana, bőr övtáska
Eszközök: 5 japán ecset (vékonytól a legvastagabbig), különböző festékek, bársony papír

Kiskedvenc: Kanári
Név: Shino
Nem: lány

Tulajdonság: aranysárga tollak, pirosas csőr, apró teremtmény, vidám természetű, örökmozgó. Kiváló megfigyelő, és jól összedolgoznak Sakurával.

Külső: Égszínkék haj, sárga szemek, vékony testalkat. Egyszerű ruhát visel.

Sakura-chan jelleme: Magabiztos, komoly, csendes, barátságos, jól kiismeri az embereket, megválogatja a barátait, és társait, önfeláldozó, kicsit harcias, könnyen keveredik harcba.

Előtörténet:
Ahol élek, igen népszerű a fegyverek fejlesztésében, így olyan családba születtem, ahol megtanultam a magam fegyverét kidolgozni. Édesanyám fegyver tervező volt, akit Angela-nak hívtak, gyönyörű volt. Édesapám pedig kalóz, Ryo T. Kaika kapitány, a sors adta, hogy ugyan abban a hónapban, és napon születtem meg, amikor ő. Jókedvű és aranyos voltam, mindenki imádott kicsiiként, de amikor a nyolcadik születésnapomra került a sor, édesapám nem volt jelen. Folyton járta a vizeket, és bár nem volt sosem otthon, de nem hagyta ki a születésnapokat. Rossz érzés fogott el, de mindenki azzal csillapította az aggodalmam, hogy bizonyára messzire hajóztak, és csúszik pár napot az érkezése. Mi megtartottuk a születésnapomat, de nem voltam boldog. Csak vártam, és vártam, míg el nem jött a kilencedik születésnapom, de szintúgy magányosan töltöttem édesanyámmal. Ezek után, mintha eltűnt volna a vidám énem, a boldog, és gondtalan kislány eltűnt. Helyébe egy komoly, és csendes "idegen" került. Senkivel sem beszéltem. Csak édesanyámmal osztottam meg a gondolataimat, de az érzéseket nem adtam át neki. Folyton a fegyverekről tanultam, és kérdezősködtem, mintha más nem is létezne, majd elkezdtem edzeni magam. Meguntam az üresnek érzett napokat, és a mélység fájdalma magával ragadva belemerültem a kardforgatásba. Senki sem tanított, nem edzett, hiába kértem. Elszánták magukat, hogy én ne kövessem apámat, így mindig félbeszakítottak az edzéseim során. De egy napon elegem lett a folytonos feltartóztatásból, és elmenekültem a faluból. Egy pusztára szaladtam teljes erőmből, magammal víve a kardot, amit készítettem. Éles volt, így könnyen vadásztam magamnak élelmet, értettem a tűz csiholáshoz, így nem szenvedtem hiányt élelemből. Körülbelül 7 és fél évet töltöttem el, s mire visszatértem, majdnem tizennyolc éves lettm. Nőttem egy keveset, majd mintha a falu teljesen elfelejtett volna, s csak apámra emlékezve pletykálkodtak.
-Ki ez a lány? Úgy néz ki mint Ryo T. Kaiko kapitány...
-A kalóz aki a gyerek nyolcadik születésnapjára sem tért haza, és azóta sem hallani róla hírt?
-Valószínűleg már rég elnyelte a tenger habjai.
-Nyugodjon békéb...

-Az apám nem halt meg! -kiáltottam az emberekre, akik nem ismervén a körülményeket, de elítélték apámat-

-Az apád? Tévedés ne essék, de a gyermeke már fél évvel ezelőtt megszökött, aki a keresésünk által sem került elő.
-Úgy bizony!
-Te nem lehetsz annak a féregnek a kölyke!

Feldühödtem... majd megragadtam a kardom, és harcba keveredtem a falusiakkal.

-Mi ez a nagy felfordulás? -érdeklődött egy nő a tömegen áthaladva-
Majd rámpillantott, és könnyek gyülemlettek a szemében.
-S...Sakura...
Ennyit tudott kimondani, és sírva fakadt, majd szorosan magához ölelt.

Ledöbbenve álltak az emberek, majd pár percre szét széledtek.

Elmeséltem anyámnak, hogy mindvégig edzettem a vadonban, majd füttyentettem egyet.
Míg távol voltam összebarátkoztam egy kanárival, aki a legjobb barátom lett. Kimentettem egy róka karmai közül, így kisegítettük egymást. A füttyentésemre a vállamra repült a messziből.

-Édesanyám... Kalóz leszek. Kérlek, engedd, hogy megalkossam a magam katanáját.
Könnyes szemmel rám nézett, kezei a vállamon pihentek, majd így szólt.
-Tudtam, hogy eljő ez a nap, és előkészítettem a legjobb hozzávalókat. Nem felejtettelek el... Minden nap imádkoztam, hogy épségben gyere vissza, és imádkoztam apádért is, hogy valahol, de még életben legyen.

Ezután haza mentünk, és megalkottam a magam fegyverét.
Miután ez elkészült, édesanyám elkísért a kikötőnkhöz, ami nem volt nagy, de pár hajót be tudott fogadni a messzi érkezők közül.

-Vigyázz magadra, s ha beteljesedik az álmod, ne felejts el haza látogatni.
-Ígérem!
Könnyes búcsút vettünk, s a tenger felé mutatott, pontosan egy hajóra, amit ő építtetett, külön az én ízlésem szerint, bár nem volt az enyém, de néhány "alkalmazott" kísért az útam során. A térkép alapján, amit a fedélzeten találtam, megtudtam, hogy East Blue felé haladt a hajó.
Rendes emberek voltak a hajó fedélzetén, sokat beszéltünk, és megtudtam, hogy ismerik apámat, és meséltek róla, majd meggyőztek, hogy az alkatom édesanyámé, de a szemem, a hajam, és a jellememet édesapámtól örököltem. Amikor megérkeztünk East Blue-ra, engem kitettek egy általam nem ismert helyen, és kezdetét vette a nagy kaland.

Így utam East Blue felé folytatódik.

Szia, és üdv az oldalon!

Az előtörténettel nincs semmi gond (leszámítva, hogy nem találtak meg hét éven keresztül egy erdőben, de gondolom, jól rejtőzködsz:) )
Így el is fogadom, jó játékot kívánok!
De a játék elkezdése előtt kérlek, változtasd meg a felhasználóneved, hogy egyezzen a játékos nevével (vagyis Sakura Kaika-ra!)
A következőt kell tenned:
- A Szabályzat és egyéb információk részt figyelmesen olvasd el, kérlek! (Ha már megtetted, akkor csak fusd át.)
- A szabályoknak megfelelően hozz létre Adatlapot!

Kezdő pénzösszeged: 50.000 ßeli
Kezdő tapasztalati pontod: 200 TP
Kezdő vérdíjad: -