Fuyuma Sadoishi vs Dragon D. Kay! A kocsma törvénye: Drink and fight!

Éjszakára lehorgonyoztunk egy kis, számomra ismeretlen nevű szigetnél, én pedig kisurrantam a hajóról hátra hagyva a többieket. Gondoltam kicsit kalandozok a szigeten, ha már a közelében vagyunk. Távol a szigeten lévő egyetlen településtől, egy kis öbölben horgonyoztunk le. A sziget ismeretlensége ellenére tudtam, hogy csak egyetlen település van rajta, persze ez a jókora dombnak volt köszönhető, ami takarta a hajónkat és a tetejéről körbe láttam a szigeten. Meglehetősen kicsi volt. Még Shell Town szigeténél is kisebb, pedig ott az egész sziget egy város.
Lelkes kalandozásom végül egy kocsmában ért véget, nem mintha nagyon lett volna más cél. Bent igen csak nagy volt a hangzavar. Amilyen kicsi volt a kocsma, olyan sokan voltak bent. Örültem, hogy még befértem. Az érkezésem jelentéktelennek számított a tömegben, pedig rendszerint megszoktak bámulni a hajszínem miatt. A pulthoz oldalaztam és lepasszíroztam magamat az egyetlen szabad székre a pult elé. A kocsmáros elég távol volt tőlem és éppen mással beszélt, így kaptam az alkalmon, majd hátra fordultam és körbenéztem. A kocsmában a domináló szín a sötétzöld volt és feltűnően sok volt a narancssárga hajú ember. Minden asztal dugig volt. A legtöbbjükön hangosan beszélgettek és mellette sört vedeltek, de akadt, ahol éppen kártyáztak. Bal oldalt jó pár ember valamiféle játékot játszott, ahol dobónyilakkal kellett egy céltáblát hajigálni. Jobb oldalt egy hatalmas dobozból hangulatos zene szólt. Ekkor lépett mögém a kocsmáros zömök testével.
- Adj isten! Mit adhatok fiam?
A széken visszafordultam a férfi felé, aki éppen egy poharat törölgetett a kezében. Egy fehér feszes rövid ujjú pólót viselt, amin egy sötétzöld kötény volt. Rövid fekete haja és sűrű sötétszínű bajusza. Első ránézésre már vagy 3-4 napja nem borotválkozhatott, legalábbis a borostáról erre lehetett következtetni.
- Igazából mindegy. Valami helyit – vigyorogtam rá a kocsmárosra, aki egy darabig meredten nézett, aztán ő is el nevette magát, majd letette a poharát a kezéből és elővett egy – remélhetőleg – tisztát. Odasétált egy csaphoz és alátartotta, abból pedig egy világosbarna habzó folyadék jött ki és töltötte a meg a poharamat.
- Tessék egy Beamish! Váljék az egészségedre fiam!
- Áh köszönöm!
Azzal rámarkoltam a pohárra és inni kezdtem. A folyadék íze a sörére hasonlított még is annál lágyabb és ízletesebb volt. Szinte magától gördült a torkomon.
- Ez nagyon finom!
- Ugye-ugye? Jöhet a következő kör?
- De még mennyire!

És jött a következő kör, majd az azutáni. A sör egyre finomabb és lett és egyre könnyebben csúszott le a torkomon. A jókedvem pedig egyenes arányosan nőtt az elfogyasztott csapból folyatott üdítőkkel. Újra körbenéztem és végig vittem a szememet a kártyázókon, a beszélgetőkön és a célbadobókon. Hirtelen kedvet kaptam én is a játékhoz. Biztos voltam benne, hogy legyőzném az összes ottani játékost, hisz bíztam magamban és a lövészi képességeimben. Különben is nem sokban különbözhet a célba lövésen. Nem mintha különösebben sokat építettem a pontos célzásra. Mindig is a kő kövön ne maradjon volt az elvem. Az volt a lényeg, hogy eltaláljam amit elkell. Ezekkel a gondolatokkal tápászkodtam fel a székről, hogy odamenjek közéjük játszani, de ahogy felálltam azzal a lendülettel vissza is ültem. Ezt két okból tettem. Először mert a hirtelen felállás nem volt jó ötlet. Másodszor pedig észrevettem, hogy elfogyott a söröm.
- Csapos! Még egy sugarat kérek! – kiáltottam a bajuszos férfinak, aki vidáman felém fordult, de rögtön felhúzta a szemöldökét.
- Hogy mit?
- Hát még egy sugarat! Azt a Beam vagy hogy is hívják sört, amiből az előbb is ittam már!
A kocsmáros pár másodpercig bámult, aztán a térdére csapott és hangosan kacarászni kezdett, de nem akárhogy. Az-az igazi szívből jövő jóízű nevetés volt. Még a könnye is kicsordult.
- Az Beamish fiam. Beamish! Hej, de rég nevettem ilyen jót. Tessék ez a kör a ház ajándéka!
- Köszönöm! – vettem át vigyorogva és a számhoz emelve meghúztam az értékes nedűt. A kocsmáros nagylelkűsége miatt pedig meggondoltam magam. A játék és az ottani fickók porba alázása helyett inkább maradtam a helyemen és elkezdtem beszélgetni a csapossal.
- Amúgy mi ennek a helynek a neve?
- Ennek, fiam? Four-leaf Clover söröző.
- Akkor ez ilyen szerencsés hely?
A csapos elmosolyodott és elővett egy koszod poharat meg egy rongyot és törölgetni kezdte a poharat. Néhány pillanatig csak vidáman törölgette a poharat, mintha merengene, de aztán válaszolt, bár nem egészen olyan konkrétan, mint ahogy vártam.
- Mondhatjuk, fiam. Van, akinek különösen az.
Újra belekortyoltam a sörömbe. Ezt egészen addig folytattam, míg meg nem láttam az átlátszó poharam alján a pult famintáját.
- Hohó! Csak nem üres a poharam! Csapos! Még egy sugár sert ide! – kiáltottam neki viccelődve. Ez a szöveg valószínűleg nem jutott volna eszembe, ha nem alapozok egy kicsit előtte. A kocsmáros újra teletöltötte a poharamat és visszatolta elém.
- Jól oszd be, mert egy ideig ez az utolsó.
Már emeltem volna a számhoz a poharat, de megálltam és kétségbeesett arccal a csaposra néztem, majd letettem a korsót a pultra.
- De miért?
- Van egy kis helyi tradíciónk, de mindjárt meglátod. Remélem kemény fából faragtak, fiam!
- Mi? – kérdeztem vissza. Nem értettem semmit, azonban a csapos nem óhajtott bővebb magyarázatot adni. Viszont ha adott volna, valószínűleg azt se hallottam volna, ugyanis ekkor az egész kocsma hangosan felkiáltott. A zene pedig hirtelen megváltozott. Egy hasonló hangzatú, ám valamivel pergősebb szám lépett a helyébe. Hirtelen mindenki hangosan énekelni kezdett a zenére.
- I'll wait for you till I turn blue
There's nothin' more a man can do
Don't get your bollocks in a twist
Settle down, don't take a fit
Ya drank with demons straight form Hell
They almost nearly won as well
Ya wiped the floor with victory
Then puked until you fell asleep!
Az éneklés abba maradt és mindenki azonnal behúzott a mellette lévőnek. Lévén, hogy készületlenül ért az esett egy hatalmas jobb egyenes találta el oldalról az arcomat, majd leszédültem a székről. A kocsmában záporoztak az ütések, repkedtek a poharak és az italos üvegek. Nagy nehezen sikerül feltápászkodnom a pulthoz. Persze ehhez a szék sok mindenben a segítségemre volt, mint például, hogy nem dőlt rám, miközben megmásztam. Mire visszajutottam a kiindulási pontomhoz a verekedés egy pillanat alatt abbamaradt, mintha mi sem történt volna és mindenki újra énekelni kezdett.
- Blackened was the banshee's wail
These boot will never fill her jail
So you crawled into an empty boat
For the Gulf of Mexico
Till Cortez came an' when so did you
From the ashes charred and blue
Smellin' like a Salty Dog
Back from Hell where you belong!
Amint elhagyta az emberek torkát az utolsó szó az egész verekedés kezdődött elölről. Sajnos ismételten nem számítottam ilyen hirtelen erre és megint bekaptam egy ütést. A különbség most annyi volt, hogy mire visszamásztam a székhez addigra se maradt abba a verekedés, hiába szólt a dobozból egy újabb szöveg azt már senki sem énekelt. Így hát belevetettem magamat a verekedésbe. Egy előttem lévő fickónak egy balhoroggal indítottam, majd a mellette lévőnek egy jobb egyenest vittem be és elterültek a földön. Egy harmadik ember ezt észrevette és felém lendítette a kezét, de lehajoltam előle és egy gyomrost küldtem be neki, amitől a hasához kapott és oldalra eldőlt.
- Imádom ezt a helyet! – kiáltottam fel vidáman, de ekkor valaki képen törölt, amitől hátratántorodtam, de nem estem el. amint megtaláltam az egyensúlyomat viszonoztam neki az ütést.

>>A hangszóróból szóló szám<<

Az ütés után kifeküdt a fickó, de ekkor valaki alulról egy gyomrost küldött be nekem, amitől egy pillanatra összeszorult a gyomrom, de ágy állra történő könyököléssel megoldottam a problémát. Hirtelen valaki hátulról elkapta a nyakamat.
- Hátulról mi? – sziszegtem a fogaim között, majd oldalra kiléptem és bele könyököltem a gyomorszájába. Ekkor már kezdett meglazulni a keze, de itt nem hagytam abba. A könyökölés után rögtön kicsaptam a kezemet és egy erőteljes ostorszerű csapást mértem a kis kincseire. Ettől már végképp elengedte a nyakamat és görnyedésnek indult, de még előtte hátranyúltam és átdugtam a kezemet a hóna alatt, majd ráfogtam a hátára és már dobtam is előre letarolva ezzel két verekedő férfit. Kifújni se tudtam magamat, már jött is oldalról egy ütés. Reflexszerűen kiugrottam jobbra és ráfogtam az ütő kezére. Jó erősen megszorítottam és nem eresztettem. A jobb kezemet ökölbe szorítottam és egy erőteljes ütést mértem az állára, ami hatalmasat reccsent tőle. Visszahúztam a kezemet és előrébb léptem, majd benyúlva a hóna alatt ráfogtam a hátára és egy csípődobással már a földre is küldtem. Gyorsan fölegyenesedtem és vártam a következő támadót, de egyelőre nem jött senki. A kocsmában már jóval több lett a hely, mivel az emberek egy negyede már a földön feküdt vagy kivonult a kocsmából. Hirtelen egy srác ordított fel és kezdett el futni felém. Azonnal ráösszpontosítottam, bár nem úgy nézett ki, mint aki támadni akar, inkább mint aki menekül. Mögötte egy hosszú, ezüstös tépett frizurájú srác állt. Egy darabig nézte a rohanó férfit, aki furcsán tartotta a kezét, mintha kiugrott volna a válla a helyéről, de után elfordult és bemosott egy ormótlan nagyot egy göndör hajú pasasnak.
Az ordító férfi mellettem akart elfutni, de kitartottam a kezemet, ami nekiütközött a mellének és nem engedte tovább szaladni, azonban a testének az alsó fele még tovább rohant, aminek az lett a következménye, hogy átperdült a karomon és dobott egy hátas, majd nyekeregve vonaglott a földön.
- Látom ő a legény a gáton! – kiáltottam fel vidáman az ezüstös hajú srác felé nézve. Látszott rajta, hogy méltó ellenfél, így megrohamoztam egy csatakiáltással, amit elnyomott a kocsma zaja. Vészesen csökkent a köztünk lévő távolság, ám egyelőre nem vett észre, mert egy másik embert püfölt. Amint azt kiütötte akkor nézette felém, de már késő volt.
- Én vagyok az ellenfeled! – ordítottam rá és letepertem. Ráültem a mellkasára és térdeimmel leszorítottam a kezeit, majd ütlegelni kezdtem nevetve. Először jobb horog, aztán egy bal horog, majd egy újabb jobb horog következett. Sajnos azonban csak eddig jutotta, mivel egy iszonyú éles fájdalom hatolt a gerincembe és előre gurultam. Pár pillanatig fel se bírtam kelni a fájdalomtól, ami a hátamba nyílalt.
~ Ez nagyon ügyes volt – gondoltam magamban. Biztos voltam benne, hogy eltalált valami nagyon sebezhető pontot a hátamon, amit én sose gondoltam volna, hogy ilyen piszkosul tud fájni. A fájdalom végre elillant és kezdtem volna felállni, de tépett hajú barátom gyorsabb volt nálam és amint talpra szökkent megragadta a lábamat. Tehetetlen voltam ellene, ő pedig pörgetni kezdett maga körül, aztán a centrifugális erő már tette a dolgát. Kezdtem szédülni és úgy éreztem mindjárt sugárba fogom okádni a sugár sört. Ám mielőtt ez még megtörtént volna hirtelen elengedett én pedig berepültem a tömegbe és letaroltam két embert.
Fél térdre emelkedtem és behúztam egy fickónak, aki mellettem próbált felállni, majd sikeresen feltápászkodtam, ám veszettül szédültem és mindenből kettőt láttam. Szédelegve megindultam visszafelé, de az ezüstös ellenfelem bemért engem és felém tartott. Mind a ketten, bár nem tudtam melykőjük az igazi. Ami viszont biztos volt, hogy mindketten felém ütöttek. Villámgyorsan lehajoltam és előredőltem. Belefejeltem a hasába és átkarolva elkezdtem magam előtt tolni addig, amíg el nem értünk egy asztalt. Ott elengedtem és azzal a lendülettel el is estem a szédülés miatt, ami már kezdett csökkenni. A srác átbucskázott az asztalon és egy székre esett, ami szanaszét tört alatta.

A szédülés már egyre jobban tompult, míg egyszer csak el nem jutottam arra a szintre, hogy teljesen elmúlt. Nem forgott körülöttem az egész kocsma és senkiből sem láttam kettőt. Kivéve azt a kér fickót ott a sarokban, akik egymásnak vállvetve harcoltak a körülöttük lévőkkel, de valószínűleg ők ikrek lehettek már gyárilag is.
Miután szédülés terén rendben voltam, feltápászkodtam, közben pedig ezüsthajú ellenfelem is. Sőt ő tovább haladt. Egy váratlan vezérlet folyamán úgy döntött, hogy felugrik egy fölöttem lévő gerendára. Ekkor vettem észre, hogy egy nagydarab fickó kiszemelt magának, így már nem csak a magasból lecsapó srácra, hanem a vészesen közeledő fickóra is figyelnem kellett.
Fölül azonban egy hatalmas reccsenés kíséretében megadta magát a súly alatt a gerenda és a srác leszakadt. Az esését tompította ugyan az asztal, de az atomjaira robbant szét. Igazából csak jó néhány darabra, de az mellékes.
Ekkor azonban a két ajtós szekrény elért engem, viszont nem sikerült megdermesztenie a külseével. Nem törődve semmivel, szerény jóindulattal arcon vágtam, azon belül is az orrnyergére céloztam. Az öklöm alatt hallani lehetett a csontropogást és a porcok szilánkokra való esését. Az ütés után visszarántottam a kezem és rámarkoltam a fickó ruhájára, majd fordulásból az asztal törmelékek között lévő srácra rántottam. A test magatehetetlenül tartott ellenfelem felé, de ő gyorsan reagálva a helyzetre egy rúgással eltérítette a hatalmas testet.
Elvigyorodtam. Nem is vártam mást tőle. Felé rohantam, de ő addigra már felkelt és egy balhoroggal indított. Gyorsan kiléptem az ütés elől oldalra és satuba fogtam a fejét. Viszont tudtam ez így nem tarthat sokáig. Gyorsan megtalálna a szabadulási pontot, mint amikor feldöntöttem. Oldalt észrevettem egy oszlopot, ami pont kapóra jött. Balra meglendítettem az egész testet és neki vágtam az oszlopnak, ami kettétört, mikor átrepült rajta.
Ekkor bekaptam oldalról egy jobb egyenest. Nem tudtam kitérni előle. Annyira belemerültem az egy az egy elleni harcba, hogy elfelejtettem számolni a rahedli másik emberrel. Mint kiderült hárman jöttek rám. A második is felém ütött, de az elől arrébb szökkentem. A harmadik itt talált meg és karlendítéssel próbált meg eltalálni, de én hátra kigurultam előle. Mikor árfordultam kinyomtam magam és megfeszítettem a testemet. Ennek eredménye az lett, hogy páros lábbal álon rúgtam az első támadómat, aki így elrepítettem egészen a kocsma sarkában lévő asztalhoz, ami ezer darabra tört alatta. Miután fölpattantam a földről egy-egy ütést bevittem a két bámuló férfinak, akik padlót is fogtak tőle.
Visszafordultam a tépett hajú sráchoz, de addigra már ő is talpon volt. Összetalálkoztunk és egy egyenes ütéssel indítottam, közben a balkezemmel ügyeltem, hogy védjem a testemet. Ő ügyesen leguggolt az ütésem elől és oldalról egy rúgást indított felém. Megpróbáltam hátra lépni, de késő volt és eltalálta a cipője orrával a térdkalácsomat. Pokoli fájdalom áradt szét a testemben és csak az mentett meg a térd töréstől, hogy egy másik fickó elkapta a srácot és hátrarántotta. Ráfogtam a térdemre, aztán ahogy a fájdalom abbahagyott lassan szaggatott mozgással felegyenesedtem és kicsit hátráltam. Hátranéztem és egy faoszlop állt mögöttem, viszont addigra a srác lerendezte a fickót és már elém is toppant. A következő pillanatban már indította is felém az erőteljes jobb horogját, amivel kifektette az előző tagot.
- Vááá! – ijedtemben felkiáltottam és ösztönösen lehajoltam. A srác ütése azonban tovább haladt és összetalálkozott az oszloppal, amiből kitört egy jókora darabot.
- A rohadt életbe! – szisszent fel és visszarántotta a kezét, majd szorongatni kezdte a másikkal. Visszanéztem az oszlopra, ami erőteljesen meg lett rongálva.
- Ha ezzel eltalál…
De ebbe bele se gondoltam inkább körbe néztem valamiféle segítség után. Meg is pillantottam egy romos asztal mellett egy széket. Gyorsan ráfogtam a háttámlájára és felkapva a sráchoz rohantam, majd erőteljesen oldalba trafáltam. A szék szanaszét tört rajta ő pedig a földre rogyott tőle. Nekifutásból hasba rúgtam, mire néhány métert végig csúszott a földön és a pult mellett állt meg. Neki futottam, hogy újabb rúgással jutalmazzam meg, de mikor elértem volna hirtelen megpördült a földön és egy rúgással kikaszálta a lábaimat, amitől egy ormótlan nagyon estem.

Amint földet értem mát éreztem is, hogy valaki megragad a ruhámnál fogva és már repültem is egyenesen a pultnak. A faobjektum az ütközés hatására beszakadt. Valósággal csillagokat láttam, legalábbis valami fény körözött a fejem fölött a plafonon. Mint kiderült a csillár volt az, amit valami eltalálhatott és azért kezdett mozgásba lendülni. Már éppen próbáltam volna felállni, de ekkor rám huppant a srác és nem hagyott. Behúzott egyet, amitől már megszédültem. Megfogta a kezem és maga elé húzta. Éreztem ahogy rászorít a kézfejemre és nem engedi, hogy visszahúzzam. először nem értettem mit akar ezzel, de amint elkezdte nyomni a gyűrűsujjamat hátra, tudatosult bennem a szörnyű terve. Hiába próbálkoztam ellenállni és visszanyomni az ujjam vagy épp kiszabadítani a kezem a szorításból, már esélytelen volt.
- Egyet a papáért!
A következő pillanatban egy hangos reccsenés jelezte, hogy eltört az ujjam. A fájdalom szinte elviselhetetlen volt. Meg se próbáltam visszafogni a fájdalmamat. Hangosan felordítottam, de itt még nem volt vége a megpróbáltatásoknak. Ekkor a srác rátette az ujjait a szomszédos ujjamra.
- Most egyet a mamáért is! – mondta vigyorogva és már el is kezdte volna tolni, de itt már ösztönösen cselekedtem.
~ Azt már nem!
Megfeszítettem minden izmomat és egy jobb horgot küldtem be neki, amitől azonnal elengedett és még le is repült rólam, aztán elkenődött a földön. Gyorsan felpattantam utána és a törött ujjamra tettem a kezemet akaratlanul is, de aztán egyből el is húztam, mert már az érintéstől eléggé fájt.
Ezüstös barátom is ekkora már felkelt. Arcára meglepődöttség ült, de hamar túllépett rajta és rám támadt. Egy jobb egyenessel indított, de szerencsére időben sikerült elhajolnom előle. Ezután viszont az én kezemben volt a támadás lehetősége. Elindítottam a lábamat felé és a lábszárammal el is találtam a térdét, amitől össze is rogyott, de itt még nem álltam meg. Nehogy már el legyen kényeztetve. Bevittem neki egy jobb egyenest, aztán még egyet lévén, hogy a ballal most nem szívesen támadtam. Azt inkább meghagytam védekezésre, bár így is folyamatosan lüktetett az ujjam.
Ezután megragadtam a ruháját – amíg még volt rá lehetőségem – és felhajítottam a pultra. Ott aztán megragadtam a hátánál és tolni kezdtem rajta. Végig csúsztattam a pulton és letaroltam vele mindent, ami csak fönt volt. Mielőtt még elértem volna a végét hirtelen elengedtem, ám ő még serényen csúszott tovább, majd a végénél hangos csattanással ért földet.
Már ugrottam is volna utána, de egy nagydarab szakállas pasas megragadta a vállamat és visszarántott. Megfordultam, majd elhajoltam egy ütés elől. Kiléptem előre aztán egy láblendítéssel kikaszáltam a lábát közben pedig mellkason ütöttem, majd megtoltam, amiknek a következtében a súlyos test eldőlt és hatalmasat csattant a földön. Visszafordultam az ellenfelemhez, aki eddigre már talpon volt, sőt már jött is felém. Amint összetalálkoztunk már ütöttem is felé, de lehajolt előle és a hasamba fejelt. Ekkor ráfogott a combomra és már át is lendültem fölötte és a padlón kötöttem ki.
- Nana, kisbarátom, még nincs itt az alvás ideje!
Rám vigyorgott, majd megragadott és beleverte a fejemet a pultba. A koponyám és a pult találkozásának csupán egy kráter maradt örök emlékezetül. Gyorsan visszarántotta a fejemet és már lelkiekben felkészültem az újabb körre, de az elmaradt. Helyette kiabálás hallatszódott a kocsma végéből.
- Hagyják abba a verekedést, kezeket fel! Elég volt ennyi a rongálásból!
A következő pillanatban csak annyit éreztem, hogy a magasba emelnek.
- Kapjátok el!
- Én tiltakozóóóóm!
És már repültem is az új jövevények felé, akik mint kiderült haditengerészek voltak. Mint a tekegolyó a bábúkat, úgy taroltam le a tengerészeket.
Nem is zavartatva magam felálltam és leporoltam a nadrágomat aztán megindultam az ezüstös srác felé. Egy jobb horoggal indítottam, de ő elhajolt és támadt is egy jobb egyenessel. A bal karommal meg blokkoltam és válaszképpen körívesen felé ütöttem, de hátra szökkent, így már nem érhettem el. Ekkorra felkelt egy haditengerész és megiramodott felénk.
- Azt mondtam abbahagyni!
Mindketten megálltunk és felé fordultunk, majd mintha egymás tükörképei lennénk behúztunk egyet a tagnak. Én a bal orcáját, cimborám pedig a jobbik felét ütötte meg, mire a fickó vagy négy métert hátra zúgott. Erre már a többi tengerész is felénk fordította a tekintetét és a fegyverük csövét is.
- Fel a kezekkel! Le vannak tartóztatva!
Egymásra néztünk és egy biccentéssel jeleztünk a másiknak, hogy tisztában vagyunk a helyzettel és első a tengerészet probléma. Aztán majd később lerendezzük egymás között, amit le kell.
Kimozdultam oldalra és az egyik tengerész felé kezdtem futni. Amint elértem alulról egy felütéssel állon ütöttem, majd mellkason, végül pedig fordulásból gyomorszájon rúgtam. Kezéből elejtette a puskát, ő maga pedig hátrarepült és kettétört egy asztalt.
Utána már fordultam is és visszakézből arcon ütöttem a mellette ácsorgó tengerészt. Ám itt nem álltam meg. Elkaptam a kabátjánál fogva és rántva rajta egyet nekivágtam az ablaknak. Hangos csörömpöléssel törte át az ablakot és repült ki az utcára, az üvegdarabok pedig a földre szóródtak.
Eddigre az ellenfelem is végzett az adagjával és újra egymásnak eshettünk.

Először ő támadt méghozzá egy rúgással, ami elől sajnálatosan nem tudtam kikerülni. A támadás a bokámat érte, aminek következtében jobbra kezdtem dőlni, azonban nem akartam meghagyni neki a totális győzelem örömét erre a támadás ciklusra és felé rúgtam. Közben ős sem tétlenkedett, hanem egy bal horoggal képen törölt, viszont én ekkor a lábammal elértem a gyomrát. A két kölcsönösen sikeres támadástól eltávolodtunk egymástól. A különbség csak annyi volt, hogy én a földre estem és végig mostam a hátammal a padlót, addig ő csak hátra tántorodott néhány lépést.
Ezután viszont sebesen megindult felém, amit nem vártam tétlenül. Nem keltem fel inkább teljesen rákoncentráltam. Mikor elég közel ért hozzám felé lendítettem a lábamat söpörve. Mivel nem tudott előle felugrani, ezért sikeresen kigáncsoltam ás a földre terítettem, azonban itt még nem állt meg a támadásom. A söprő lábamat a mozdulat végén megállítottam és magasba emelve a srác gyomra fölé vittem, majd egy gyors és határozott mozdulattal a hasfalába építettem a sarkamat.
Azonnal visszahúztam a lábamat, majd lendülve egyet hátra kigurultam és talpra szökkentem. A találatom teljesen sikeres volt, mivel még ekkor is a földön vonaglott. Lassan kezdte összeszedni magát és megkísérelt talpra állni. Ezt nem hagyhattam. Addig üsd a vasat, amíg meleg, tartja a bölcs mondás és én is ennek megfelelően cselekedtem. Nekifutottam, majd mikor a talpra állás felé félúton járt, lendületből állon térdeltem.
A lendület hátravitte volna, azonban én még előtte megragadtam a ruháját és nem engedtem, hogy a lendület megszöktesse előlem. Mikor balkézzel rámarkoltam rosszul fogtam meg és a fájó ujjamat is kénytelen voltam használni. A fájdalom végig nyílalt az ujjamban, azonban most nem volt időm ezzel foglalkozni. A jobb kezemet hátralendítettem és képen töröltem, majd újra megismételtem. A harmadik ütésnél hirtelen megragadták a testemet több különböző ponton, így a harmadik ütés elmaradt.
Két cingár szinte velem egykorú srác ragadt meg a vállamnál fogva és húzott vissza. Amint megfordultam az egyikük behúzott egy az államra célozva a másik pedig egy gyomrost küldött be. Az ütéseik meglehetősen gyengék voltak, de azért megéreztem őket. Viszont, amin elcsodálkoztam, hogy voltak képesek ilyen sokáig húzni a bunyóban, mikor már a fél kocsma padlót fogott. Talán gerillaharcot vagy valamilyen más taktikus harcmodort alkalmaztak, azonban ezek szemtől szemben nem fognak működni ellenem.
Felütöttem a kezeiket, amikkel eddig fogtak, aztán egy jobb egyenessel képen töröltem a jobb oldalit, majd egy jól irányzott rúgással hasba rúgtam a másikat, aki végig szállt a kocsmán és egy asztal bánta a landolását.
Amint visszafordultam egy jobb horoggal találtam szembe magamat, ami azt jelentette, hogy ezüstös barátom már talpon is volt. Az ütéstől kicsit megtántorodtam, de nem szédültem meg annyira, hogy hanyatt essek, vagy ne tudjak védekezni a következő ütése elől. Egy bal egyenessel folytatta, amit az alkarommal eltérítettem és közben folyamatosan hátráltam.
Egy harmadik ütése elől lehajoltam, majd alulról indítottam felé egy ütést, de nagyon ügyesen oldalra fordult és kitért előle. Egyre jobban kezdte kivívni a tiszteletemet. Messze kiemelkedett a többi ember közül, akik a kocsmában voltak. Fogadni is mertem volna rá, hogy talán ő sem innen származik és úgy, mint én, csak ma esti látogató lehet. Elvigyorodtam.
- Mi a neved? – kérdeztem tőle, miután felé ütöttem, de ő kitért előle. Fontosnak éreztem, hogy tudjam méltó ellenfelem nevét.
- Végül is, megérdemled felnyitás előtt, hogy elmondjam a nevem...egész jó vagy kölyök. Fuyuma Sadoishi vagyok, na és te?
Visszakérdezéssel egyszerre egy ütést is küldött felém, amit sikeresen hárítottam és már készültem volna bemutatkozni, mikor kivágódott az ajtó és a betóduló haditengerészek közül az egyik elkiáltotta a magát:
- Dragon D. Kay! Le van tartóztatva!
- Ó már csak ti hiányoztatok! – szóltam vissza nekik szemrehányóan. A haditengerész kivonta a kardját és megindult felém, mire én a lába közé rúgtam egy széket, amitől felbotlott. Tovább rohantam felé és útközben felkaptam egy üres boros üveget, amit azonnal széttörtem a fején, ahogy elértem és elterült a földön. Az ajtón tovább tengerészek tódultak be és özönlötték el a kocsmát. Az emberek nagy része már a földön feküdt összeverve és rajtunk meg a tengerészeken kívül már talán csak egy maroknyian maradtak. Persze eszembe sem jutott, hogy az emberek a mi oldalunkra állnának, hacsak nem öntöttek fel annyira a garatra, hogy kinyíljon a csipájuk, de ebben nem bízhattam.
A tengerészek két csoportra váltak. Az egyik kisebb csoport felém vette az irányt, míg a másik egy picivel nagyobb csapat, pedig a többi emberhez tartott, hogy lerendezzék őket. Sadoishi – mint megtudtam bunyós cimborám nevét – tárgyalás nélkül neki esett a nagyobb csapat egy részének, a többi emberrel együtt, akik nem szerettek volna éjszakázni a hűvös cellában.
Hirtelen egy vágás jött felém, ami elől hátra ugrottam egy oszlop mellé. Újabb vágás érkezett, ami elől sikeresen lehajoltam, a tengerész kardja pedig beleállt az oszlopba. Ekkor jött el az én időm. Előre mozdultam és alulról induló felütéssel állon vertem a tengerészt. A fickó repült pár métert aztán elterült a földön. Gyorsan oda fordultam az oszlopba ragadt kardhoz és rámarkoltam, aztán megpróbáltam kihúzni, de akárhogy rángattam nem akart kijönni. Végül már ott tartottam, hogy az egyik lábammal is megtámaszkodtam az oszlopon és a testsúlyomat is beleadva húzta a kardot. Nagy nehezen sikerült egy hirtelen mozdulattal kirántottam, ám ekkor valami keménynek ütközött a könyököm. Hátrafordultam és egy tengerész dőlt oldalra vérző orral. Úgy tűnt nem vettem észre, hogy mögém osont, és amikor kirántottam a kardot teljes erőből orrba könyököltem.
- Bocsesz, véletlen volt.
Ekkor felbukkant egy másik tengerész kirántott karddal és rám támadt. Talán hülye ötlet volt kardot szerezni, mert igazából nem értettem a fogatásához. A tengerész folyamatosan támadt én pedig kiáltozva hátráltam és magam elé tartva a kardot védekeztem a csapásai elől. Egy darabig így haladtunk a kocsmán, aztán hirtelen megtorpantam.
- Várj! – kiáltottam rá és megálljt mutattam a kezemmel –Az ott nem a Flotta admirális?! – a tengerész reflexszerűen megfordult. Későn jött rá az átverésre és mikor visszafordult volna a támadáshoz, én már teljes erőből arcon vágtam, majd eldobtam magam mellé a kardot.
- Barom! Mit keresne itt a Flotta admirális? – kérdeztem az ájult tengerésztől nevetve. Ekkor vettem észre az ajtó előtt felsorakozó három tengerészt, akik puskát tartottak felém.
- Célra tarts!
Nem vártam meg, míg tűzparancsot ad. Azonnal előrántottam a két pisztolyomat és három halálpontos lövést leadva kilőttem a kezükből a puskát. A szám elé tartottam a csövet és elfújtam a kis füstöt.
- Ejnye fiúk, ha itt lövöldözni kezdtek még a végén valaki megsérül – szóltam nekik vigyorogva, aztán elraktam a pisztolyokat és egy üres üveget felkapva feléjük futottam.

A tengerészek először a kezüket szorongatták, ahonnan kilőttem a fegyvereket, aztán a középső elordította magát.
- Kapjuk el!
Felém rohantak és a középső előhúzta a kardját. abban a pillanatban hozzá vágtam az üres üveget, ami a fején szilánkosra tört, az ütés erejétől pedig hanyatt vágódott.
- Na-na! Az igazság embereitől elvárná az ember, hogy igazságosan küzdjenek! – szóltam feléjük hatalmas vigyorral az ábrázatomon, majd elértem őket és a jobboldalinak térddel a gyomrába szökkentem. A férfi hátravágódott, de a társa egy ormótlan nagy jobb egyenessel torolta meg ezt. Oldalra tántorogtam tőle, majd felé fordultam, hogy felvegyem a kesztyűt, de újabb ütés érkezett, amit nem bírtam kivédeni. Akaratlanul is hátraléptem miatta, de nem menekülhettem. Még egy ütés érkezet, ám ezúttal a gyomromba. Ráfogtam a kezére és nem engedtem, hogy visszahúzza. A haditengerész ezen nagyon meglepődött, de nem annyira, mint mikor ezután teljes erőből megfejeltem a homlokommal az orrnyergét. A fickó vérző orral borult a földre.
Még ekkor sem lélegezhettem fel, ugyanis a tengerész, akit hasba térdeltem, már felpattant és kivont karddal támadt felém. Oldalról suhintott, mintha le akarná vágni a fejem. Ezt a rögtönzött kivégzési kísérletet nagyon nem néztem jó szemmel, de nem sokat tehettem ellene. Nála volt a fegyverkezési fölény. A vágás elől lehajoltam, így csak néhány hajszálam bánta a dolgot. A következő támadás egy felülről lefelé irányuló vágás volt, ami elől kénytelen voltam kigurulni oldalra.
Az ajtó előtt felpattantam és előrántottam az egyik pisztolyomat, majd a kard markolatára célozva lőttem. A találat meg is hozta az eredményét, ugyanis a kard kifordult a tengerész kezéből, mielőtt még újra felém csaphatott volna. Kárörvendően felnevettem, de ekkor valaki megragadta a bokámat és nem bírtam ellépni. Lenéztem és az a haditengerész szorongatta a lábamat, akit először kiütöttem az üveggel. A társa ezt kihasználva elém lépett és behúzott egyet. A szorongató ekkor elengedett én pedig megadva magam a fizika törvényének kivágódtam a kocsma ajtón.
Az arcomat dörzsölgetve keltem fel a földről és egy kis felgyülemlett vért köptem ki a számból.
- Kicsit keményebbek vagytok, mint gondoltam.
A két haditengerész csak komoran nézett rám és nem szóltak semmit, aztán az egyikük megindult felém. Egy jobb egyenessel célozta meg az arcomat, de kiléptem előle és ráfogtam az ütő kezére. A jobb lábammal rátapostam a lábfejéra, amitől felordított én pedig a szabad kezemmel egy alulról indított ütéssel állon vágtam. A fickó elkezdette hátra dőlni, én pedig ugródeszkának használva elrugaszkodtam róla és a társára vetettem magam. Mindketten a földre kerültünk, utána pedig megállás nélkül püfölni kezdtem, ahol csak értem lehetőséget sem adva arra, hogy visszatámadjon. Miután az ütésektől eszméletét vesztette felkeltem róla és támolyogva megropogtattam néhány csontomat.
Kicsit már csöngött a fülem, de mintha hangokat hallottam volna magam mellől. Oldalra néztem és a következő pillanatban egy felém száguldó öklöt tudott csak feldolgozni az agyam. Az ütéstől megtántorodtam és egy balul sikerült hátralépés után felbuktam az előbb elgyepált tengerészben. A világ fordult egyet körülöttem, aztán ennek tetejébe, még valaki rá is ugrott a hasamra.
- Rég találkoztunk pajti! – vigyorgott rám Fuyuma. Épp készültem visszaszólni neki, hogy nem különösebben hiányzott, de ekkor behúzott nekem egyet, aztán a másik kezével is megismételte a műveletet.
Nagy szerencsémre harmadszorra már nem bírta megismételni, mert valaki leütötte rólam.
- Na jól van, melyik vadbarom találta magát ennyire viccesnek?!
Felnéztem a „segítőmre”, aki maga volt a megtestesült hústoronyság. Fogalmam sem volt, hogy tudta magát úgy meghúzni a tömegbe, hogy ne vegyem észre. Másfél-két fejjel simán kilógott a tömegből és az arca se volt mindennapi.
- Bocs haver, de gorillavadászat nem engedélyezett sport, így pattanj odébb Pinky-től – szólt oda a kétajtós szekrénynek Fuyuma, de szemmel láthatólag meg se mozdult – Hát jó, akkor majd lesz még egy indokom, hogy fussak a haditengerészet elől, ha egy gorilla bántalmazását is felróják!
Fuyuma neki ugrott én pedig oldalra kigurulva eldöcögtem a képből, majd lassacskán feltápászkodtam és helyre ráztam magamat. Megdörzsölgettem a fájó arcomat, azt ezüstös barátom felé vettem az irányt. Pont abban a pillanatban ütötte ki a nagydarab fickót, amiért minden elismerésem az övé volt, ám ez nem mentette meg a következő ütésemtől. Amint elértem behúztam neki egyet, amitől oldalra tántorgott.
- A rohadta életbe már ezekbe a hülyékbe, hogy mindig csak ilyenkor mernek nekem jönni!
- Legközelebb kérvényt írok! – mondtam, aztán még egyet behúztam neki. Nem hagytam menekülési lehetőséget újra megütöttem egy jobb egyenessel, aztán egy balhoroggal, amitől dőlni kezdett oldalra, de mielőtt még eleshetett volna ráfogtam a csuklójára.
- Nem mész te sehova!
Egy újabb ütést mértem az állára, de ezután nem az történt, amire számítottam. Hirtelen ő is rámarkolt az én csuklómra.
- A kérvény visszadobva pontatlanság miatt!
Meglepetésemre visszaütött, de én se hagytam magam. Figyelmen kívül hagyva mindennemű védekezést folyamatos ütésekkel soroztam. Viszont Fuyuma is hasonlóan cselekedett. Folyamatosan soroztuk egymást megállás nélkül. Csak úgy záporoztak az öklök a másik arcába.
Végül eleresztettük egymást és mindketten hátra tántorodtunk. Alaposan megszédítettük egymást észre sem véve a közeledő haditengerész osztagot.
- Adják meg magukat! Levannak tartóztatva!
- Kösz a kis testmozgást Pinky, vagy Karl, vagy akárhogy is hívnak, de eléggé kimozogtam magam, így most lépek, pá! – azzal fogta magát és elkezdett szaladni.
- Hé! Hova mész?!
Válasz azonban nem érkezett, mivel ekkor tűnt el két épület között a sötétségben.
- És a nevem Kay!
- Hadnagy, egy szakasszal menjen a másik után és kapják el! – szólt egy magasabb rangú tiszt.
- Értettem uram!
Ennek már a fele sem volt tréfa. Rengetegen voltak ráadásul magasabb rangú tiszt is volt velük, engem meg már eléggé megtéptek. Nem volt más választásom, nekem is menekülnöm kellett. Lekaptam a hátamról a páncélöklömet és a haditengerészek elé a földbe lőttem. A robbanás következtében hatalmas porfelhő keletkezett és ezt kihasználva én is futásnak eredtem.
Szaladtam a házak között, ahogy csak bírtam. Egy pillanatra sem álltam meg.
Végül sikerült egy darabban kiérnem a településről és a dombtövénél a földre rogytam. Négykézláb indultam megmászni az emelkedőt, ami mögött a hajónk horgonyzott. Amint a domb tetejére értem, még másztam előre egy kicsit, aztán elhagytam magam és legurultam a hajó mellé a vízbe. Odaúsztam a hajóhoz, majd minden erőmet latba véve felmásztam rá. Beugrottam a fedélzetre és elterültem a földön. Bekellett volna másznom a kabinomba, de már nem volt hozzá erőm. Olyan jól esett csak feküdni kicsit. Ha Nanami megtalál ilyen állapotban kint biztos mérges lesz, de nem volt erőm semmihez sem, még ilyen motivációval sem. Egyszerűen csak feküdtem ott, aztán pedig elnyomott az álom.


/Köszönöm a játékot/

-Legközelebb kérvényt írok! - vágta az arcomba Pinky, ám mielőtt bármit reagálhattam volna ismételten arcon vágott.
A földön lévőt is vissza akarta fizetni, hisz ezt követően még kaptam kettőt, amire előjött nálam a krumpliszsák effektus, azaz dőlni kezdtem, de még ezt sem hagyta és ráfogott a csuklómra.
-Nem mész te sehova! - majd ismételten arcon vágott, amitől mintha egy pillanatra ki is akadt volna az állam, bár hamar visszatalált a helyére. Ekkor úgy voltam vele, hogy vissza kellene nyaljon nála a fagyi, így ráfogtam én is az új csuklójára, így eléggé olyan voltunk sajnos, mint egy melegpár, kéz a kézben, de ez perpillanat nem érdekelt.
-A kérvény visszadobva pontatlanság miatt! - vágtam vissza az iménti szövegére, ami kissé meg is lepte, majd a szabad kezemmel célba vettem az arcát, és talált is az ütés.
Innen csak úgy repültek mindkettőnktől az ütések a másik arcába, mindenféle védést figyelmenkívül hagyva, ám túl sokáig ezt nem folytathattuk, hisz' egy szép kis túra volt már mindkettőnkben.
Mire mindketten elértük a határunkat eleresztettük egymást kezét, majd kissé megtántorodva mindketten hátrább léptünk egymástól. Egy éles hang zavarta meg eme meghitt táncunk.
-Adják meg magukat! Le vannak tartóztatva! - szólalt meg valaki mellőlünk, majd amikorodapillantottam, egy új haditengerészosztagot pillanthattam meg.
"Nem igaz... ezek a díszpintyek soha nem fogynak el?! Erőm már nincs, hogy ennyivel eljátszadozzam, úgyhogy ennyi lesz ez a móka szerintem..." - mérgelődtme kissé magamban, majd Pinky felé fordultam.
- Kösz a kis testmozgást Pinky, vagy Karl, vagy akárhogy is hívnak, de eléggé kimozogtam magam, így most lépek, pá! - majd ezzel hátat is fordítottam neki, és az egyik szűk utcát vettem célba, ami az épületek között húzódott.
Futás közben még mintha Pinky hangját hallotam volna, bár már nem fordultam vissza, hogy mégis mit akart, valahogy nem volt kedvem a díszpintyek közelében lenni, miután egy osztagot levertünk, a fél falut kiütöttük, na meg szétvertük a kocsmát. Némi ordibálást hallottam a hátam mögül, így egy kis erdőn át futottam vissza a kis vitorlásomhoz. Amikor beszálltam és evezni kezdtem azt hittem, hogy leszakadnak a karjaim, de amikor volt egy kissebb távom már a szigettől, akkor elnyújtózhattam, bár aludni nem tudtam, mert forrt az agyam Pinky miatt. Rossz érzéssel töltött el, hogy nem tudtunk pontot tenni az ügyünk végére.


Köszöntem a harcot. :)