Az első városban - A végső cél, Logue Town!

Már két napja folyamatosan hánykolódtam a tengeren. A nap erősen sütött. Ételem és italom is eléggé fogyóban volt így hát kénytelen voltam az egyetlen térképemhez igazodni. Mivel eléggé gyér vagyok térkép olvasásba ezért körülbelül egy órába telt amire megtaláltam a legközelebbi szigetet. Félig nyitott szemmel - az erős nap miatt - szemügyre vettem az óriási szigetet. Könnyen felismertem Shell Townt, ugyanis még annak idején Kana néném elhozott ide, amikor akadt némi pénzünk és mindet elvertük. A hatalmas tengerészeti hadi központ mit sem változott az évek folyamán. Úgy emelkedik ki a házak fölött mint egy mogorva úr a szolgái felett, aki nincs éppen jó kedvében.
Már csak pár méterre voltam a parttól így hát átszámoltam mennyi pénzem van. Körülbelül 50.000 ßelit számoltam össze. Igazándiból csak élelemre és kisebb szerszámokra akartam költeni. A hajóm gyengéden nekiütközött a partnak. Kiugrottam a hajóból és hozzákötöttem egy cölöphöz. Megigazítottam a hajam, nagyon szippantottam a levegőből és útnak indultam. A táblákat elnézegetve nagy nehezen sikerült eljutnom egy bárba. Beleültem az első székbe rendeltem egy sört és a menüről valami kaját amiről még életembe nem halottam. Valami tojásos valami volt egészen bejött az íze. Még vettem néhány kaját majd leléptem. Amikor kiértem az utcára és körbenéztem a part felé indultam, hogy tovább induljak, azonban könnyedén eltévedtem. Bolyongtam ide-oda embereket kérdezgettem de még ők sem tudták, hogy pontosan merre kell menni ebben a hatalmas városban. Ahogy céltalanul bolyongtam a Shell városában, megláttam egy óriási fegyverboltot. Gondoltam mivel úgy sincs jobb dolgom benézek. A bolt három részre volt osztva. Harci katanák, távol harci fegyverek (pisztolyok csúzlik stb) és a mérgezett fegyverek. Az utóbbin megakadt a szemem. Elmentem a boltnak ebbe a részletében. Mindenhol a zöldes árnyalatok domináltak, hatalmas polcok és kis üvegcsék álldogáltak mindenütt. Vigyázva, nehogy leverjek valamit, hirtelen megfontolásból az eladóhoz léptem és így szóltam:
-Üdv...nem tudna ezekbe, valahogy mérget keverni? - erre lepakoltam elé pár pengém. Az eladó hangosan felnevetett és elkerekedett szemmel rám nézett.
-Hát...elég nehéz munka lenne. Ilyen kifejletlen eszközökkel még nem dolgoztam. Szerintem ha megpróbálnám, rögtön eltörném mindet.
Ránéztem és egyből kivettem a tekintetéből mit akar.
-Mennyibe kerülne? - kérdeztem vigyorogva.
-Körülbelül 120000 ßeli - válaszolta az öreg.
Hát engem bizony nem lehet hülyére venni. Lassan visszapakolta, a pengéket a táskámba sarkon fordulotam és indulnék kifelé amikor utánam szól.
-Rendben van! 100000 ßeli, jöjjön vissza, na!
Megfordultam erre őrülten mosolyog. Nagyot nevettem majd kiviharoztam a boltból. Még kint az utcán is hallottam, hogy egyre alacsonyabb árakkal próbál megvesztegetni. Aki először át akart verni azzal utána nem üzletelek. Ránéztem a város részletes térképére amit egy kis boltban vettem és nagyjából betájolom magam. Mivel jót szórakoztam még eszem ágában sem volt menni. Kinéztem magamnak egy másik fegyverboltot és afelé vettem. az irányt.
Legalábbis azt hiszem, hogy afelé.

Lassú léptekkel, nézelődve indultam tovább a második fegyverbolt felé. Mindenhol kirakatok, óriási tömeg, kiabáló és vigyorgó emberek. Meg persze lányok. Nem bírtam betelni a szebbnél szebb csajok látványával azonban akkor megláttam valami felettébb érdekeset. Egy kis bódé körül hatalmas tömeg összpontosult. Utat törve magamnak haladtam előre, hogy láthassam milyen árucikk vonz ennyi embert. Még pár embert arrébb toltam mire megláttam a bódé teljes tartalmát. Vésett felirat volt látható a felső keresztfán:
Gold Roger Tárgyai
Ez állt rajta. Egy középkorú, nagy szakállú alacsony, kalapos, fekete hajú ember volt az eladó.
Tessék, tessék! Gold Roger pipája csak 100 000 ßeli! Vigyék ameddig a készlet tart!
Közvetlen közel álltam a tárgyakhoz amelyeket egykor Gold Roger a Kalózkirály a példaképem használt. Kérdezgettem az eladót, hogy mi ez a vállalkozás. Ő elmagyarázta, hogy itt Shell Townban csak a kisebb tárgyakat árulják, a nagyobb és sokkal értékesebb tárgyakat Gold Roger városában Logue Townban árulják. Viszont ha egy itt megvásárolok egy tárgyat akkor kapok egy kupont ami 70%os akciót jelent a Logue Towni Kalózkirály boltban. Közben én kíváncsian nézegettem a tárgyakat, volt ott minden ágyúgolyó darabok, kis revolver, öngyújtó, cigaretta csikk. Nekem egy kis üvegcsén akadt meg a szemem. Egy kék kis üvegcse nem nagyobb egy arasznál.
-Ez micsoda? - kérdeztem a kezemben tartva, méregetve a kis üvegcsét.
-Az? Egy nagyon különleges alkoholos ital amit maga Gold Roger fejlesztett ki. - válaszolta lelkesen az eladó.
-Mennyibe kerül?
-Mivel jó lelkű embernek tűnik baráti áron 20 000 ßeliért az öné, és persze kap egy kupont is ami 70%-os akciót jelent Logue Towni boltban.
Nem gondolkozván, előkapartam nagy nehezen a zsebemből 20 000 ßelit az eladó kezébe nyomtam. Mire ő odaadta az üvegcsét és egy kis arany színű papírt amire egy Roger fej volt rányomtatva és ráírva pedig, hogy -70%.
Az üvegcsét zsebre tettem, nem az üveget akartam megvásárolni csak a -70%ot, és ez volt a legolcsóbb árucikk mind közül.
Egy röpke fél óra alatt betájoltam magam a térképen és továbbindultam.

Pénzösszeg: 50 000 ßeli- 20 000 ßeli=30 000 ßeli

Egyre jobban vonzott ez a Logue Town nevű város. Mivel jobb úti célom nem volt, és egyáltalán semmilyen másik úti célom nem volt ezért elhatároztam, hogy a végső állomásom Logue Town lesz ahol csatlakozni fogok valami erős kalózcsapathoz és bejárjuk a Grand Line-t végül megszerezve a One Piecet. Ahogy így mélyen a képzeletemben lófrálva sétáltam végig Shell Townon hirtelen eszembe jutott valami sokkal fontosabb. Ha ilyen hosszú út vár rám nem tengődhetek a tengeren egy ilyen rozoga hajóval. Nem is lenne képes elmenni odáig. Egy terv kezdett körvonalazódni bennem így hát befordultam még pár utca sarkot és a jelenlegi célt - a fegyverboltot - teljesen elfelejtve mentem be egy sörözőbe. Meleg és párás levegő járta át a kis helységet amit tömény cigi és pipa szag kísért. Leültem a pulthoz és rendeltem egy sört és vártam arra az emberre aki bedől majd a tervemnek. Egy szemüveges férfi ült le mellém nagy szakállal fekete hajjal. Akármiben lefogadtam volna, hogy kalóz volt.
-Jó napot! - fordultam felé - nincs kedve egy könnyed délutáni kockázáshoz?
A férfi mogorván felém fordult gúnyos mosollyal végigmért, majd vissza fordult és a pohárban lévő löttyöt nézte. Majd megfogta könnyedén forgatta a folyadékot a pohárban.
-Eleve egy ilyen kis mitugrász mint te, hogy mer megszólítani? - mondta halkan, gúnyosan.
Kicsit megszeppentem, de csöppet sem féltem.
-Maga biztos jól játszik, hisz láthatólag kalóz...
-Mindegyik kalóz jól kockázik? - kérdezte nevetve.
-Mit szólna ha nagy tétben játszanánk? Van hajója?
Megint nevetett.
-Ki mondta hogy egyáltalán hajlandó vagyok egy ilyen kis senkivel játszani mint te?
-Tehát van. Mit szól? Kössünk üzletet. Ha én nyerek enyém a hajója és ha ön nyer...
Egy pillanatra elakadt a szavam.
-És ha én nyerek?
-Akkor örökre a szolgája vagyok.
-Megegyeztünk. vigyorogva egy asztalra mutatott a pultostól pedig kért kockákat meg poharakat.
Elkezdtük. Jó volt. Tényleg jó. Minden emlékemet és tudásomat felhasználtam. A szerencse is néha hozzám pártolt. Úgy tűnt ő nyer de aztán...
Én nyertem!

Az ellenfelemnek elkerekedett a szeme. Döbbentem rám nézett én pedig kajánul visszamosolyogtam rá.
-Hol van kikötve a hajója?
Még mindig nem tudott válaszolni. Láthatólag nagyon sokkolta az eset. Majd lesütő szemmel feláll az asztaltól megfogta a vállamat és kirángatott. Egyenesen egy térre rángatott és ott ellökött magától. A lendülettől a földön landoltam. Dühösen és kérdően ránéztem.
-Azt hiszed tényleg neked adom a hajómat?! - üvöltötte felém.
Egy pisztolyt húzott elő és lőtt. Reagálni sem tudtam. Vállon lőtt. Odakaptam de a vállamból ömlött a vér.
-Szánalmas vagy. elém lépett és rám célzott - örülj neki, híres leszel, hogy maga Heihachiro végzett veled.
Nem habozhattam, cselekednem kellett. Belenyúltam a pengékkel teli zsákomba és üvöltve felugrottam.
-ÉN NEM ILYEN HÍRNÉVRE VÁGYOM!
**SZAN JAIBA 三刃**
Három, háromágú pengét dobtam felé és mindegyik talált. Egyik a bal kezébe másik a fegyverbe harmadik pedig a vállába fúródott. Ellenségem felüvöltött a fájdalmában. Én sem panaszkodtam. A vállam úgy lüktetett és fájt, mintha a karom le akarna szakadni a helyéről. Ellenfelem térdre rogyva vállához szorítva a kezét sziszegett.
-Ezért még meglakolsz!
-Jól jegyezd meg a nevem Heihachiro! A nevem Kaiji Orcish Benkei! Sose feledd ezt a nevet. Még egyszer biztosan találkozunk! Viszlát.
Majd kivettem a zsebéből a térképeit amin rajta volt a hajója pontos helye is. Rohantam ahogy csak tudtam azonban egyre lassabban tudtam csak. Forgott velem a világ. Túl...sok...vért...vesztettem...orvost...kell...találnom. Próbáltam eszméletemnél maradni. Az emberek csak megnéztek de nem segítettek.
-Segítsék! - üvöltöttem és a földnek estem.
Minden elsötétült.

Egy kényelmes ágyban ébredtem. A fejem kicsit fájt a vállam már annál jobban. De még így is közel sem annyira mint amikor eltaláltak. Körbenéztem. Egy halványzöldre kifestett szobában voltam szolidan bútorozva. Egy középosztályú ember háza lehetett. Egy gyönyörű nő lépett be.
-Ohh. Úgy látom felébredtél - mosolygott rám.
Tátott szájjal bámultam rá. Hosszú szőke haja volt és gyönyörűen izzó zöld szeme. Az odahúzott egy széket az ágy mellé és kérdezgetni kezdett.
-Mi a neved? Gondolom nem idevalósi vagy. Hogyan kerültél ide? Mért támadt rád az az ember?
-Kaiji Orcish vagyok. Dawn Islandból jöttem hajóval, hogy kalózzá válhassak.
A kalóz szó hallatán elkerekedett a szeme.
-Miért akarsz te kalóz lenni?!
Elmeséltem neki az egész történetemet. Hogyan kerültem ide mi történt velem eddig. Ő türelmesen végig hallgatott. Majd ezt mondta:
-Az apám hadi-tengerész nem köplek be neki ha elhúzod a csíkot. Tudom mennyire fontosak az emberek életében az álmok. Amúgy az én nevem Hideki Sakura.
-Nagyon örülök, hogy megismerhettelek. Sosem felejtelek el. De most indulnom kell. Megcsókoltam az arcát és stílusosan kiugrottam az ablakon. Mivel földszinti ház volt szerencsére a kis magánakcióm nem okozott nekem súlyosabb károkat. Ellenőriztem a térképeket és, hogy minden megvan e. Megvolt. Előkotortam a Heihachirotól lopott térképet és nagy nehezen betájoltam magam. Pár óra múlva már ott álltam a vadiúj hajóm előtt.
Hajó:
5 férőhely
2 árboc
3 ágyú
Fa borítás és váz

Felszálltam a hajóra és a következő sziget felé vettem az irányt.
IRÁNY SHIMOTSUKI!