Orange Town

Amíg ő összekapcsolta a hajókat én élveztem a napsütést. Kisebb hangokat hallottam, de nem törődtem velük mert messze voltak. Mire kész volt felmentem a hajóm fedélzetére és ő is a sajátjára majd elindultunk. Amíg utaztunk a tengeren addig én ráültem a deszkákra amivel a két hajó volt összeácsolva. Reménykedtem abban, hogy nem fog leszakadni elvégre ügyes gyereknek tűnt nekem. Egy hosszabb pihenő után megpillantottam egy szigetet.
- Hé Benkei látok egy szigetet! Jó lenne kikötni mert az én raktáram már totál üres és valahogyan fel kellene tölteni a készleteket!
Kiabáltam át a hajójára és közben egyre csak közeledtünk a sziget felé. A térkép szerint Organ Island volt ez a hely. Elértük a partot gyorsan ledobtam a vasmacskát és kiléptem a szárazföldre. Megvártam amíg a társam is végzett és elindultunk befelé a város szívébe. Sok embert láttam és mivel nem tudták, hogy kalózok vagyunk így nem is támadtak meg minket. Pár perc után találtunk egy éttermet és amint ránéztem hatalmasat korgott a gyomrom.
- Jó lenne kajálni majd utána foglalkozunk minden mással.
Beléptem az ajtón és leültem egy asztalhoz és vártam arra, hogy jöjjön a pincér.

Az az idióta már megint a teljesen instabil keresztlécen ült pedig vagy százszor mondtam neki, hogy ne üljön rá mert elfog törni. Mivel az én raktáram és a társam raktárai is tök üres volt, gondoltuk veszünk ezt azt. Körülbelül egy napot hajóztunk amikor megpillantottunk egy újabb szigetet.
- Hé Benkei látok egy szigetet! Jó lenne kikötni mert az én raktáram már totál üres és valahogyan fel kellene tölteni a készleteket!
-Mondtam, hogy ne szólíts Benkeinek. - csattantam fel.
A térkép szerint Organ Island volt a sziget neve. Egy falut pillantottam meg de a sziget távol eső részén voltak hegyek illetve erdős területek is. Egy Orange Town nevű városban kötöttünk ki és mászkáltunk erre arra. Amikor egy étterem előtt haladtunk el ugyanarra gondoltunk.
- Jó lenne kajálni majd utána foglalkozunk minden mással. - szólt a Kapitány.
- Számból vetted ki a szót. - mondtam nevetve.
Bementünk a kellemes kis fogadóba leültünk egy asztalhoz és vártuk a pincért. Csak két percet kellett várnunk mire egy gyönyörű hosszú kék hajú hölgy lépett az asztalhoz. Elkerekedett szemmel bámultam rá.
-Mit parancsolnak? - kérdezte lágy hangon.
Levegő után kapkodva rendeltem valamit az étlapról. Mivel egyáltalán nem figyeltem ezért valami tök ismeretlen kaját hoztak ki, viszont nagyon bejött az íze. Lassan, ráérősen elfogyasztottuk, majd társamra néztem.
-Indulhatunk? - mosolyogtam rá.

Ahogy kiért a pincérnő Benkei teljesen megváltozott. Úgy látszik, hogy a nők a gyengéje. Kihozták a kaját amit rendeltünk. Evés közben még mondtam pár mondatot.
- Akár tetszik akár nem akkor is Benkei leszel. -Nyújtottam ki a nyelvemet. - Úgy vettem észre, hogy nálad a lányok nagyon bejönnek. Vagy talán tévedek?
Tisztára nyaltam a tányéromat majd válaszoltam a kérdésére.
- Igen indulhatunk gyorsan mielőtt még kihozzák a számlát.
Felpattantam és kirohantam az ajtón magam után rángatva a társamat. Semmi kedvem nem volt kifizetni mert másra kellet e beli. Mikor elég távolra értünk megálltam és szétnéztem, hogy merre is kötöttünk ki. A hajóról magammal csak a a pénzem felét hoztam el így reménykedtem abban, hogy elég lesz élelemre.
- Van ötleted arra, hogy merre kellene kaját keresni? Vagy inkább mennyünk be az erdőbe és vadásszunk egy kicsit? Legalább akkor nem kell pénzt költenünk.

-Nem értem mért kellett elfutnunk?! Én még borravalót is adtam volna annak a pincérnőnek. - duzzogtam.
- Van ötleted arra, hogy merre kellene kaját keresni? Vagy inkább mennyünk be az erdőbe és vadásszunk egy kicsit? Legalább akkor nem kell pénzt költenünk.
Ezen még gondolkodnom sem kellett. Vadászi ösztöneim jóval az átlag felett vannak és mivel nekem így is már kevés pénzem volt amiatt az üvegcse alkohol miatt ami még mindig a farzsebemben lapult ezért habozás nélkül válaszoltam:
-Egyértelmű, hogy a másodikra szavazok! Menjünk vadászni. - vigyorogtam Kazura.
Lassan sétáltunk ki a városból. Nem volt akkora nyüzsgés mint Shell Townban de azért itt is voltak híres bárok, üzletek.
Amikor kiértünk a faluból, mutattam társamnak, hogy innentől csöndben és ő vette az adást. Felmásztunk egy fára és onnan lestük a terepet hátha jön valami nagyobb vad ami elég lesz kettőnknek. Miközben ott a fán várakoztunk odasúgtam a társamhoz:
-Mond, nem értesz te véletlenül a különböző mérgekhez?
Ez igazából azért érdekelt mert már régóta akartam létrehozni valamilyen mérgezett pengéket amelyek megbénítanák az ellenfelet vagy összezavarnák vagy ilyesmi.

- Bocs haver de egyáltalán semmit. Nem szeretek ilyenekkel foglalkozni. Én csak harcolok mások ellen és kész. Ilyen egyszerű az egész.
Jó volt hallani, hogy ő is a vadászatot választotta. Remélhetőleg könnyű lesz elfogni a zsákmányunkat. Egy neszre kaptam fel a fejemet. Az alattunk lévő bokorból jött a hang. Hirtelen két őz bukkant fel. Az egyiknek megsérült a jobb hátszó lába. Leugrottam a fáról és beleállítottam a katanámat annak a fejébe amelyiknek egyetlen egy sérülése sem volt. A másik amennyire csak bírt rohant.
- Kapd el gyorsan a másikat vagy nem lesz kajánk!
Ordítottam majd egy másik állatot is észrevettem. Egy róka volt az aki dühösen rám vicsorgott. Nekem ugrott, de én kikerültem a támadását de a társa megharapta a lábamat.
~ Ilyen nincs. Ezek meg mégis mióta járnak párosával? Na most feldühítettek.
Felidegesítettek így gyorsan próbáltam végezni velük. Levágtam a fejét annak az egyednek amelyik a lábamat fogta utána a másikat átdöftem miután megint nekem akart ugrani.
- Ezzel az én kajám meg is van. Vagy két szigetig tuti nem kell újabb kaja. Te, hogy állsz?

Észbe kaptam. Gyorsan kellett cselekednem. Leugrottam a fáról majd elő vettem a zsákomból három háromágú pengét és a menekülő szarvas irányába dobtam.
**SZAN JAIBA 三刃**
Az állat holtan rogyott össze. Társam lába erősen vérzik. Majd a lefejezett rókára nézek.
-Te aztán rendesen elbántál velük! - nevetek fel - amúgy, jól van a lábad?
Jobban szemügyre vettem a sebet. Nem volt annyira mély de azért egy orvosnak szerintem rá kéne néznie. Eltérve gondolataimtól, mivel nem akartam, hogy azt higgye, hogy gyengének tartom ezt kérdeztem:
-Amúgy hogyan szándékozzuk ezeket elkészíteni? - mondtam kacagva mialatt felsegítettem - tudsz járni?

Ügyesen elkapta a másik állatot. Így mindkettőnknek volt elég élelme már csak vizet kell találni.
- Nincsen semmi baja a lábamnak, csak egy karcolás. Nem vagyok én annyira gyenge.
Miután felsegített a támasza nélkül elindultam a hegyek felé hátha találunk ott egy tiszta vizű tavat vagy egy patakot.
- Vizet kell találnunk. Erre a legjobb hely a hegység lesz. Az állatokat hozzuk magunk után.
A két rókát feldobtam a vállaimra és az őz hátsó lábát fogva húztam magam után.
- Neked nem kell annyit cipelni, de jó már neked. Azt kéne kitalálni, hogy ha találok valami innivalót akkor miben hozzuk el. Talán van ötleted vagy inkább gondolkodjak én rajta miközben haladunk előre?
Telt múlt az idő és elérkeztünk egy ösvényhez ami felfelé vezetett. Minnél inkább közeledtünk a tetejéhez annál hidegebb volt. Pár száz méter után megláttam egy házat ami épp egy tó mellé épült. Letettem az állatokat a ház ajtaja mellé és bekopogtam. Egy öregember nyitott nekem ajtót.
- Jó napot kívánok. Miben segíthetek maguknak?
- Vizet szeretnénk vinni a tóból, de szükségünk lenne pár hordóra amivel levihetjük.
- Van két szabad hordó amiben vihettek és ha élelemre is van szükségetek akkor tudok adni horgászfelszerelést amivel pecázhattok is.
- Köszönjük szépem.
Belemerítettem a tóba a víztartó eszközöket és utána odaadtam Benkei-nek.
- Nem olyan meredek ez a lejtő szóval kérlek vidd vissza a vizet és az állatokat a hajókra. Én addig fogok pár halat és megyek utánad rendben van?

-Rendben van. Akkor fél óra múlva találkozunk a hajónál. Jó horgászást. - köszöntem el majd feldobtam akét rókát a vállamra és a két kezembe egy egy őzt lábat markoltam és így két farkassal és őzzel indultam lefelé a lejtőn. A két hordó vizet a lábammal görgettem magam előtt.
-Aztán ne keveredj zűrbe. - mondtam nevetve.
Nem voltam olyan messze a parttól szóval tizenöt perc alatt le is értem. Ekkor teljesen megdöbbentem. A négy darab léc amit a hajók közé alakítottam ki szét volt törve és a hajóm ott úszott a távolban. Körülbelül négyen lehettek a hajómon.
~Neeem, ezt nem engedem ~
Feldobtam az állatokat meg a hordókat Kazu hajójára és utánuk eredtem. Mivel még nem voltak olyan messze bíztam benne, hogy utol érem őket. Mivel úgy gondoltam, hogy úszva gyorsabb vagyok mert a hajót ki kell kötni meg fel kell húzni a horgonyt ezért úszva indultam el. Olyan gyorsan szeltem a habokat amilyen gyorsan csak tudtam. Beértem őket. Felmásztam a hajóm falán és felugrottam a fedélzetre. Jól tippeltem, négyen voltak a hajón.
-Mégis, hogy meritek ellopni a hajómat?! Mind meghaltok! - nagyon mérges lettem. Mosolyogva néztem végig rajtuk. Három férfi volt és egy nő. A nő hosszú göndör rózsaszín hajú volt élesen csillogó vörös szemekkel. A kezében iránytű és térkép volt. Pontosabban az én iránytűm és az én térképem. Ő lehetett a navigátor. Az egyik férfi hosszú fekete hajú volt borostával és fekete szemekkel. Két katanát hordott az oldalán. A harmadik tag egy rövidre nyírt zöld hajú fickó volt két pisztollyal a kezében. A negyedik pedig egy furcsa figura volt napszemüvegben. Nem volt vesztegetni való időm. A zöld hajú rám célzott mire én felugrottam és öt darab háromágú pengét vettem ki a zsákomból.
-PUSZTULJATOK! - üvöltöttem.
**ICU JAIBA 五ブレード**
Az öt pengéből négy talált. Kettő a zöld hajú jobb és bal karjába egy a fekete hajú combjába és a negyedik a furcsa fickó vállába fúródott. A katanás fájdalomtól felüvöltve felém ugrott és támadott. A szúrás elől sikerült elhajolnom azonban a vágás talált. A mellkasom elég rendesen felnyílt. Hanyatt vágódtam a hajómon mire a pisztolyos tüzelt. Csakhogy én gyorsabb voltam. Fájdalomtól felocsúdva már nem érdekelt, hogy az én hajóm.
-Örülök, hogy megismertelek titeket. - mosolyogtam.
**SZAN BAKUHACUSZEINO JAIBA**
Három négyágú pengét vágtam a hajóba mire az egy hatalmas hanggal kísérve a levegőbe repült. Minden darabokra szakadt a hajón. Visszaestem a vízbe és a hajóm darabjait méregettem. A rablóim hamar kapcsoltak és elhagyták a hajót. Menekülőre fogták. Szerintem nem mind élte túl. Hatalmas fájdalom hasított a mellkasomba. Úszni kezdtem a part felé. Amikor kiértem, köhögve és fájdalomtól meggyötörve néztem az eget. Vártam Kazura.

Mikor már látótávolságon kívül volt a társam beszálltam az öreg csónakjába amibe már előtte betettem a horgászfelszerelést. A kötelet amivel ki volt kötve eloldoztam majd ellöktem magam a parttól. A tó közepére mentem be utána csalit tettem a pecabotra majd bedobtam. Pár percig kellet várnom amíg egy hal el nem kezdte húzni a botot. Nem volt olyan nagy méretű ezért úgy ahogy volt visszadobtam és így a hal lett a csalim. Még egy perc sem kellet és egy sokkal nagyobb hal akadt a horgomra.
- Ez óriási! Két ilyen hal elég is lenne kettőnknek egy napra!
Kiáltottam fel amire még a vénember is felfigyelt. Még pár hasonlót kipecáztam utána. Visszamentem a tópartra.
- Hé öreg. Annyi halat fogtam, hogy még neked is jut belőle. Tessék a részed.
Odaadtam neki az egyik hatalmas halat majd a másik négyet kivettem a csónakból. Kikötöttem a csónakot és felkaptam a saját részemet.
- Köszönöm az ételt fiatal ember. A további jó napot.
Miután elköszönt bement a házba és már ki se jött. Amilyen gyorsan csak tudtam elindultam vissza a hajóinkhoz. Mikor odaértem már csak az én hajóm maradt és a társam sérülten feküdt a parton. Elejtettem mindent ami nálam volt és odarohantam hozzá.
- Hé te jól vagy? Mi a franc történt veled? Gyorsan kell egy orvos de ebben a faluban egyet sem láttam utunk során.
Ekkor jelent meg a hegyen élő ember.
- Én orvos vagyok. Segíthetek nektek ha akarjátok. Ti is kedvesek voltatok hozzám ezért ennyit megtehetek.
A kis táskájából elővette az eszközeit amivel fertőtlenítette, összevarrta és bekötözte a sebeit.
- Most már tényleg elköszönök tőletek. További jó utazást kívánok nektek és vigyázzatok magatokra. Viszlát.
Először felvittem Kaijit a fedélzetre utána az élelmünket majd felhúztam a horgonyt, kibontottam a vitorlákat és elindultam a következő úti célunk felé.
- Irány Gecko Island!!

Ájulatból magamhoz térve azon kaptam magam, hogy a sebem már annyira nem fáj és a hajón vagyok. Körbenéztem. Kazu hajóján voltam, a Kapitány az asztalnál lakmározott. Felültem az ágyon. Elmeséltem Kazunak mi történt majd megpróbálok lábra állni. Simán megy, már szinte alig érzem a fájdalmat. Az öreg tényleg jó munkát végzett. Ezt Kazu szavaiból nem igazán vettem le. Kilépek a fedélzetre. Jót tesz a friss levegő. Elmélyülök a hatalmas óceán látványán. East Blue. Milyen gyönyö...egy hajó formájú valamit látok meg a távolban. Kazu békésen eszegetve dúdolgat a kabinban. Előhozok egy távcsövet és szemügyre veszem a hajót.
-Te...Kazu...gáz van... - dadogom.
Szemügyre veszi a hajót. A hadi-tengerészethez tartozik.
-Még úgysem ismernek simán elmehetünk mellettük. Vagy... - a harcvágy csillant meg mindkettőnk szemében - inkább szedjük szét őket! - nevettem.

Kicsit hátradőltem a székemben kajálás után. Kai hangját hallottam meg, hogy szólít. Kirohantam a kabinból majd átadott egy távcsőt. Egy hajót pillantottam meg ami a haditengerészeté volt. A mondatai után megszólaltam én is.
- Egyértelműen szétcsapunk közöttük. Elvégre csak híresebbek leszünk, ha elsüllyesztünk egy egész hadi hajót. Bunyózni akarok!
A felkiáltásom után a hajót egyenesen az ellenség felé irányítottam. Mivel nem tudták, hogy kik vagyunk ezért nem lőttek ránk miközben közeledtünk. Odaértünk melléjük amikor két matróz átnéz a mi hajónkra.
- Hé ti ott mégis mit akartok tőlünk? Bajban vagytok vagy mi történt.
- Nincsen semmi bajunk. Azért jöttünk, hogy megtámadjunk titeket.
Utána átszálltam az ellenség hajójára a társammal. A katanákat még korainak tartottam volna elővenni ezért csak puszta kézzel kezdtem el harcolni.
- Riadó! Ellenségek támadtak meg minket! Mindenki a fedélzetre!
Szólalt meg egy másik matróz a hajó orránál. Rengetegen jelentek meg és körülvettek minket. Az összes közkatona ellenünk volt.
- Hé Kai. Ha jól számoltam ötvenen vannak. Tiéd az egyik fele enyém a másik. Kezdhetjük a harcot?
A kérdés feltétele közben mosolyogtam egy jót és felé nyújtottam a kezemet, hogy csapjon bele.
- Harcra fel!

Belecsaptam a kezébe és vagy tíz pengét húztam elő a zsákomból.
-Gyertek. Orcish most kioszt titeket. - nevettem és rohanni kezdtem feléjük.
Mint mondtam jobb kezembe tíz penge volt. A bal kezemmel kirántottam a katanámat és harcolni kezdtem. A vágások közepette néha belenyilallt a fájdalom a mellkasomba de nem volt vészes. Egy fickó felém ugrott de nem figyelt a katanámra. Beleszúrtam a fegyverem, majd csináltam egy háromszáz-hatvan fokos fordulatot és öt háromágú pengét vágtam a közeledő tömegbe.
**ICU JAIBA 五ブレード**
Mind az öt embert talált. Öt penge maradt a kezembe ebből három háromágú volt és kettő négyágú. Nem vettem észre, hogy a hátam mögött is vannak. Egy rám ugrott, én könyökkel hátra ütöttem mire az a padlón landolt. Egy háromágú pengével nyugtáztam a fickót, és rohantam a társai felé. Közben Kazu hasonlóan szépen haladt. Mosolyogva a megszeppent tömegre bámultam.
-Most láthattok valami igazán érdekeseket. - mondtam vigyorogva.
**JON JAIBA COMBO**
Ezzel feléjük dobtam az összes kezemben maradt pengémet azaz két háromágút és két négyágút. A négyágúak robbanásával a háromágúak több apró darabra szakadva fúródtak bele az ellenségbe. Már csak úgy tízen maradhattak. Feléjük futottak. Belemarkoltam a zsákomba és elővettem három darab pengét.
-Gyertek! - mosolyogtam rájuk.
Azonban azok már nem támadtak. Ugráltak le a hajóról és menekültek.
**SZAN JAIBA 三刃**
Mindhárom pengém matrózba fúródott. Vége volt. Egy kisebb-nagyobb fekvő tömeg volt előttem. Elővettem a kis alkoholos italomat a farzsebemből majd meghúztam.

Megkezdődött a csata. Az elején csak hárman támadtak rám. Ketten kardal és egy pisztollyal. Akiknél a kard volt szúrással próbálkoztak két ellenkező irányból. Elléptem oldalra és egymást szúrták le. A harmadik elkezdett rám lövöldözni ezért gyorsan a még épp, hogy talpon maradt társa mögé álltam be majd nekilöktem és a már benne lévő kardot mélyebbre nyomtam ezáltal a másik is meghalt. A többiek dühösek lettek rám ezért tömegesen támadtak meg. Kénytelen voltam előrántani a katanáimat és védekezni ellenük. Tízen körbevettek akik fegyvert fogtak rám és egészen addig nem tüzeltek amíg a másik tizenkettővel kardpárbajt vívtam. Elkezdtem rohanni egyenesen előre és a felém közelítő katonáknak a kardcsapásait elhárítottam és a végül elértem az egyik lőfegyvereshez. A vállába akartam állítani a fegyveremet de pisztollyal kivédte így a másikkal átszúrtam a gyomrát. Ezáltal megbomlott a kör és mindegyik egy irányból rohant rám.
~ Na már négyet megöltem anélkül, hogy megsérültem volna.
Volt egy kis időm félrepillantani és észrevettem, hogy Kai nagyon jól halad a gyilkolással. Megálltam egy védekező állásba. A kardokat magam előtt keresztbe tettem és az éleit az áldozatok felé fordítottam. Az első támadó csapását kivédtem ezzel a módszerrel majd gyomron rúgtam. Így beleszállt a tömegbe és egy kard állt bele. Maradtak húszan amiből tizenöten próbáltak felkeni addig én megöltem még ötöt. Egyiknek levágtam a fejét majd egy hátrafordulással a mögöttem lévőt kettévágtam és a jobb kezemben lévő katanával hátraszúrtam és a bal kezemben lévővel előre utána kihúztam őket az áldozatokból és levágtam a két kardal az ötödik fejét. Feltápászkodott a maradék is mire velük végeztem. Teljesen elvakította őket a düh. két sorba álltak és a réseken kidugták a fegyvereiket. Egy tüskés falat alkottak és úgy közelítettek felém. Kihasználva a gyorsaságomat épp, hogy sikerült megkerülnöm őket és az a jobb oldalon lévő öt embernek a hátába mély vágást ejtettem.
A maradék elugrott tőlem. Nem figyeltem oda és az egyikük a hátam mögül támadott meg és megvágta a jobb lábamat. egy 360 fokos forgást végeztem és megöltem majd térdre estem a hirtelen nyilalló fájdalomtól. Észrevette a maradék matróz és nekem rohantak. Erőt vettem magamon és előre bukfenceztem, hogy annyira közel legyek hozzájuk, hogy nehezebb legyen nekik támadni. A kezemmel megtámasztottam magam és kirúgtam az összes lábat. Két emberbe beleállítottam a kardomat és felemeltem vele őket majd ledobtam a hajóról őket és utána még egynek levágtam a fejét. A maradék hat fogta magát és egy mentőcsónakba próbáltak beszélni. Utánuk ugrottam és hátulról ledöftem mindegyiket.
- Na ezzel végeztünk. Most mégis mit csináljunk társam?
Hallottam a hajpadló recsegését. Valaki közelített felénk.
- Szerintem állj védekező állásba a neheze csak most jön.
Megjelent az illető. Ő volt a hajó kapitánya. Egy fiatal gyönyörű nő volt az. Mellette még megjelent másik négy ember akik hatalmas izomkolosszusoknak tűntek. Ők lehettek a legjobb katonái. Mindegyiknél volt egy egy katana és mind az öltözékük mind a hajviseletük megegyezett. A vezetőjük oldalára álltak.
- Mi folyik itt? Ki tette ezt a legénységemmel? Mit képzeltek magatokról, hogy megmertétek támadni a hajómat?!
Feltett több kérdést is amikre én válaszoltam, de előtte az egyik tetem ruhájából kitéptem egy darabot és lekötöttem a lábamat.
- Nos az történt, hogy két kalóz szétverte a béna bandádat. Mi vagyunk a Darker D. kalózok. Jegyezd meg a következő kalózkirály nevét, Darker. D Kazu és a társam majd bemutatkozik ha akar.

- Nos az történt, hogy két kalóz szétverte a béna bandádat. Mi vagyunk a Darker D. kalózok. Jegyezd meg a következő kalózkirály nevét, Darker. D Kazu és a társam majd bemutatkozik ha akar.
A napfény megcsillant Kazu katanáin. Szégyellősen előléptem. Mosolyogva az elképesztően dögös kapitány szemeibe bámultam. Letaglózott a szépsége. Körülbelül két percen keresztül bámultan mire Kazu oldalba bökött. Feleszméltem.
-Jahm...igen üdv, Kaiji Orcish Benkei vagyok - komolyabbra vettem a figurát - a célom az, hogy én legyek a leghíresebb kalóz az egész világon és az eddigi legmagasabb vérdíjat érjem el.
Előhúztam a két katanámat majd Kazu felé fordultam.
-Tied a hölgy, én úgysem tudnám bántani. A többi fickót bízd rám.
Kazu bólintott és nekilendültünk. Négy ugyanolyan férfi kb ugyanolyan testalkattal ugyanolyan hajjal. Mosolyogva előhúztam a két katanámat.
-Kicsit átszablak titeket. - mosolygok rájuk. Mind a négy egyszerre rántja ki a katanáját. Egyszerre ugranak felém. Egy kezes harcmodorral harcolnak de olyan mintha egy négykezű fickó ellen kellene harcolnom. Elég gyorsak voltak és egyszerre, szervezetten mozogtak. Hárítottam a csapásokat és hátra ugrottam egy szaltó kíséretével. Kifújtam magam. Megint nekik futottam. Vágtam, szúrtam de nem használt. Mindent hárítottak. Amikor az egyiken támadási felületet találtam és szúrtam felé akkor a másik hárította. Érezték és védték egymást. Nagyon szervezettek voltak. Hátrálni kezdtem. Hatalmasat röhögve felém ugrottak. Már alig bírtam hárítani a csapásokat. Cselekednem kellett. Lebuktam a földre és bukfencezve átjutottam az egyik lába között. Nem vesztegettem az idő megfordultam és rögtön szúrtam...de kivédték! Az egyik társa gyorsan kapcsolt és katanájával hárította az enyémet. Egy kicsit megállt a csata. Sutyorogni kezdtek majd egymásra bólintottak. Védekező állást vettem fel és vártam mi történik. Külön váltak. Ketté balról támadott kettő jobbról. Azonban én már tudtam mit kell tennem. Villámsebesen előhúztam négy sima pengét a zsákomból.
~Négy ember, négy penge~ - vigyorogtam magamban.
**JON JAIBA つのブレード**
Mindkét kezemmel két-két pengét dobtam a két oldalról támadó ellenségeim felé. Felugrottam és előre szaltóztam. Amikor leérkeztem a földre hátra pillantottam. Támadóim igaz, hogy egymásba ütköztek azonban a támadásomat hárították. Ennek már a fele sem tréfa. Ekkor valamin ügyködni kezdtek. Pár perc múlva egy hatalmas fegyvert vettek elő.
-Most megismerheted a haditengerészet haragját! - mondták egyszerre.
Tüzeltek. Nem golyó jött a fegyverből, hanem füst. Tudtam, hogy mérgező. Visszatartottam a levegőmet.
Azonban ez nem egyszerű füst volt. Hozzátapadt a testemhez a ruhámhoz. Akárhogy próbáltam lerázni nem tudtam és így még nagyobb lett az inger a levegővétel után.
~Nem...halha...tok...meg...még..NEM
**BAKUHACUSZEINO JAIBA**
Közvetlenül magam alá dobtam a robbanó négyágú pengémet. A robbanás magja tőlem egy méterre zajlott le. A robbanás felrepített a levegőbe, majd a padlóra zuhantam. A mérgező füst eloszlott. Levegő után kapkodtam. A ruhám nagyon sok helyen elszakadt és a testembe fúródó fedélzet darabok is eléggé érezhetőek voltak. Forgott velem a világ. Feltápászkodtam. A négy haditengerész kidülledt szemmel bámultak rám. Egy kicsi vért öklendeztem fel majd feléjük fordultam. Elmosolyodtam.
-Feldühítettetek. Most végetek.- vigyorogtam rájuk.
Belenyúltam a zsákomba. A jobb kezembe öt háromágút a bal kezembe két négyágú pengét tartottam.
Futni kezdtem feléjük. Ők meghökkenve indultak el felém katanáikkal. Azonban nem vártam meg az ütközést. Felugrottam és fölülről osztottam ki őket.
**ICU JAIBA COMBO**
Eldobtam az öt háromágút majd rögtön utána a két robbanót. Amikor a négyágú pengék felrobbantak darabokra szaggatták a háromágú pengéket. Így körülbelül 40 apró darab repült ellenségeim felé. Azonban ezzel támadásomnak még nem volt vége. A füstben elrejtőzve elő húztam a két katanámat és kiugorva a füstből egy szerre vágtam át mind a négyet.
**KKIIZZAAMMII**
Térdelve értem földet. Az ellenfeleim a hátam mögött hatalmas nyílásokkal a testükön összeestek. Velem az egész világ forgott. Nagy nehezen előkapartam a farzsebemből a kis alkoholos italom és rendesen meghúztam. A földre ültem. Letéptem magamról az ingemet (vagy hát ami megmaradt belőle) és bekötöttem vele pár nagyobb sebemet. A cipőimet is ledobtam magamról és Kazut keresve a szememmel relaxáltam.

Én és a kapitány még hozzá sem kezdtünk a harchoz mert csak azt néztük, hogy az ő emberei és az én társam hogyan harcolnak.
- El kell ismernem nagyon jó képességű barátod van. Remélem mint kapitány erősebb vagy nála és harcolhatunk egy jót.
Megcsillant a szemem amint a bunyóról esett szó és a testem a harc hevében kezdett el égni. Elmosolyodtam majd én is megszólaltam.
- Bunyó. Végre olyan ember aki szereti a harcot és az erős ellenfeleket. Nem érdekel, hogy nő vagy nem fogom vissza magam. Addig támadlak amíg fel nem adod vagy meg nem halsz.
A végét már a teljes komolysággal fejeztem be.
- Akkor elkezdődhet vagy még elnézegeted a társamat egy kicsit?
Válasz nélkül ledobta magáról a palástját és megtámadott. Nem vett elő semmilyen fegyvert sem így én is puszta kézzel harcoltam ellene. Ahogy rohant felém én egy rúgással próbálkoztam ami egyenesen a feje felé ment. Hirtelen eltűnt a látóteremből és a következő pillanatban már a földön találtam magam.
~ Mi folyik itt? Ilyen gyors lenne? Egyáltalán, hogy estem el?
Tettem fel magamban a kérdéseket amikor egy kis kuncogásra lettem figyelmes.
- Még te nevezed magad kalóznak? Kész röhej vagy ha ennyitől elesel. Fogadjunk észre se vetted amikor kirúgtam a lábad.
Olyan hangosan kezdtem el nevetni ahogy csak bírtam.
- Annyira boldog vagyok. Végre egy igazi harc amit nem kell félvállról vennem. Örülök, hogy élek.
- Te egy igazi harcmániás vagy. Szeretem az ilyen embereket. Nem akarsz csatlakozni hozzám?
Nem válaszoltam neki mert most rajtam volt a sor, hogy támadjak. Beállt védekező állásba és amikor ütöttem volna az arcát ő megint csak a földön, de ezúttal felrúgott egészen a fejemig és hátrarepültem. Feltápászkodtam majd megtöröltem a számat mert egy kis vér folyt ki rajta.
~ Még egy támadást indítok felé és abból rájövök, hogy csak így tud-e támadni rám.
Újból nekirontottam de ezúttal a gyomron próbáltam térdelni. Ahogy eddig is megint a földön volt. Utána megfogta a bokámat és eldobott magától. Én nekicsapódtam az egyik árbocnak.
~ Most már biztos. Rájöttem mi a harcmodora.
Pár lépést haladtam előre majd megálltam és vártam, hogy támadjon. Úgy is tett és elindult felém. Megint ütöttem és megint leguggolt de ezúttal a lábam a kezemmel együtt indult így sikerült sérülést okoznom neki. Amíg felállt én azon gondolkodtam, hogy milyen támadásai lehetnek még.
- Ügyes vagy. Rájöttél a technikámra. Innentől én is komolyan fogok harcolni.

Sok időbe telt amíg megtaláltam a Kapitányt a szememmel a szédülésem miatt. Kényelmes pózt vettem fel és élveztem a gyönyörű nőt ahogy ugrál jobbra balra. Eszem ágában sem volt beleavatkozni a harcba, tudtam, hogy Kazunak egyedül is megy. Majd észbe kaptam, hogy a hadi-tengerészet egyik hajóján - amin most éppen tartózkodom - egy árva lélek sincs kivéve hármunkat. Mivel azok ketten nagyon elvoltak foglalva a maguk csatájával, feltápászkodtam és elindultam orvosi eszközökért, valamint kajáért. Lassan elsétáltam mellettük, mire ők észre sem vettek. Lecammogtam a lépcsőn a kabinba ami jóval nagyobb volt mint a mienk. Az asztalon félbe hagyott ételek voltak. Egy tányérba raktam mindet és elkezdtem lakmározni. Fent a padló recsegéséből ítélve keményre fordulhatott a harc. Ettem vagy öt falatot majd feltápászkodtam és átnéztem a szekrényeket, pultokat. Minden italt illetve térképet amit találtam elvittem. Érdekes pénzt szinte alig láttam. Vagy tíz percbe telt amire megtaláltam azokat a nyomorult orvosi eszközöket. Megfogtam egy tűt meg egy cérnát és mosolyogva, fogat összeszorítva elkezdtem összevarrni a sebeimet.

Egyre jobban izgultam a harctól. Ennyire még soha nem élveztem semmit. A harc közben a társam is eltűnt. Nem tudtam hova ment, de tud magára vigyázni így nem mentem el keresni őt.
- Már csak ketten vagyunk. Teljes gőzzel tudunk harcolni. Ne fogd vissza magad. Nem veszíthetek elvégre én leszek a kalózkirály.
- Te most komolyan mondtad? Soha nem leszel kalózkirály mert ahhoz túl gyenge vagy. Rengeteg tapasztaltra és hatalomra van szükséged arra, hogy elérd ezt a célt, de tisztellek ezért. Ha legyőzöl ígérem neked mindenkinek elmondom, hogy mekkora harcos vagy. Akkor folytassuk a harcot és most már ne beszéljünk többet amíg vége nem lesz.
Ahogy mondta úgy tettem és nem beszéltem többet. Elővett a háta mögül egy hatalmas nagy fejszét.
~ Hogy a fenébe képes egy ilyen nő elbírni azt a hatalmas fegyvert?
Nem kérdezhettem rá ezért csak magamtól kérdeztem. Elindult felém. Úgy döntöttem kihasználom a fegyvere nagyságát és súlyát, hogy közel kerüljek hozzá. Amint egy vágással próbálkozott én elhajoltam a vágás elől és megpróbáltam közelről mellkason ütni, de ő visszafelé is vágott a miközben felugrott a magasba ezáltal a másik oldalamra kerülve. Megúsztam, hogy kettévágjon de a hátamon egy hatalmas vágás volt. Nem volt mély de fájdalmas volt. Én is elővettem a katanáimat, hogy mind a ketten egyenlő esélyekkel harcoljunk. Megtámadtam és felhasználva a gyorsaságomat a megkerültem és hátulról támadtam meg, de hátrarúgott így nem tudtam megsebezni. Helyette én szálltam hátra és belecsapódtam a hajó oldalába.
~ Különleges képességei vannak ennek a nőnek. Jó lenne valamivel meglepni.
Eszembe jutott egy jó ötlet a kardokkal kapcsolatban. A két kardomat mind a két kezemen a mutató és a középső ujjam közé tettem be a markolatánál.
~ Ez jó lesz. Talán beválik ha így használom őket bunyó közben.
Lehetett látni az arcán, hogy meglepődött. Egy alap pusztakezes harcmodor kezdő pózába beálltam miközben ökölbe szorítottam a kezemet. Rohantam felé miközben próbáltam átszúrni valamelyik karját, de ő folyamatosan kihajolt. Az egyik ilyen támadásomnál oldalra vittem a karomat ahelyett, hogy visszarántottam volna. Sikerült egy mélyebb vágást ejtenem a karján. Így is tudta használni a fegyverét, de közelre már nem alkalmas egy kézzel. Hátraugrottam és védekező állásba álltam. A bal karja csak lógott a teste mellet. Egyáltalán nem mozgatta. Nekem is egyre jobban fájt a hátam.
~ Hamar be kell fejeznem különben veszíteni fogok.
Újra normálisan fogtam a katanákat és sétálva indultam el fele és folyamatosan gyorsultam. Felemelte a fejszéjét és ő is rohant felém. Hirtelen egy hatalmasat csapott a fegyverével ami beleállt egy hatalmas nyílt sebet okozott az oldalamon. Én pedig átszúrtam a másik karját és gyomrát.
- Mond el a társam nevét is mindenkinek.
Mondtam majd összeestem, de még az eszméletemnél voltam.
- Ezzel vége van a csatánknak te győztél. Gratulálok. Biztosan eléred az álmodat. Megígértem neked, hogy elmondom mindenkinek a hatalmad és most már a társadét is úgy, hogy nem fogok meghalni semmi féle kép.
Elájult és én nekem se volt valami sok. Lépteket hallottam, de nem láttam senkit se ezért az utolsó erőmmel elkiáltottam magam.
- KAI! VIDD VISSZA A KAPITÁNYT AZ ORVOSHOZ!!!

Már majdnem kész voltam a sebeim összevarrásával amikor halottam, hogy fent kezdenek lecsendesülni a kedélyek. Még befejeztem az utolsó sebet, aminek bevarrása szerintem többet ártott mint használt, majd feltápászkodtam és lassú léptekkel elindultam felfelé. Amikor kiértem a nap már lenyugvóban volt. Körbenéztem. Kazut kerestem a szememmel. Láttam, hogy a földön fekszik és nagyon erőlködik valamin. Elkezdtem futni felé.
- KAI! VIDD VISSZA A KAPITÁNYT AZ ORVOSHOZ!!! -ezt üvöltötte.
A nőhöz fordultam aki vérbe fagyva feküdt. Odafutottam és elmerengtem a Kazu által mondott mondaton.
~Miért akarja, hogy elvigyem orvoshoz? Hisz, ő az ellenségünk. Oké, hogy kegyetlenül jó nő de akkor is haditengerész.
Ekkor beugrott. A hajón szinte mindenki halott volt. Kazu azért akarta meggyógyítani a nőt, hogy vérdíj legyen a fejünkön. Elmosolyodtam.
-Igenis Kapitány! - nevettem fel majd átugrottam a mi hajónkra. Lerohantam a kabinunkba és felhoztam léceket, szögeket meg egy kalapácsot. Megcsináltam ugyanazt a trükköt mint pár napja, ideiglenesen összekapcsoltam a két hajót. Majd a térképeket kerestem. Eléggé kapkodtam mert, - habár nem vagyok orvos - nem volt nehéz észrevenni, hogy a nő elég rossz állapotban volt. Kazu néha magához tért mondott egy egy szót, hogy kapitányt meg, hogy vidd meg, hogy vérdíj meg néha köhögött is. Amikor megtaláltam a térképet a legjobb navigátori tudásomat vettem elő. Nem mintha olyan jó lett volna. Azt sem tudtam megmondani, hogy merre van észak. Nagy nehezen csak sikerült fellelni a térképen a sziget hollétélét és a mostani tartózkodási helyemet ezért kibontottam mind az öt vitorlát - a mienken volt ugye kettő a tengerész hajón pedig három - és teljes sebességgel hasítottam a vizet, vissza Organ Island felé. Csak pár órát hajóztunk amire elértük a szigetet. Lehorgonyoztam mindkét hajót leengedtem a vitorlákat és kihúztam a két sérültet a partra. Összeszámoltam, hogy körülbelül mennyi pénzt találtam a hajón. 40 000 ßelit számláltam. Arra gondoltam ezt odaadom az öregnek ha ellát minket. Megfogtam Kazu gallérját a nőt a hátamra tettem és úgy indultunk meg magam után húzva a hőn szeretett kapitányommal és egy elképesztően gyönyörű nővel. A mellkasom egyre jobban fájt. A sebeim a varrások miatt iszonyatosan fájtak de legalább nem véreztek. Hatalmas kínok közt bicegtem felfelé a hegyen. Körülbelül fél óra alatt felértem. Bekopogtam az öreghez. Ő kijött és kérdően nézett rám. Megpróbáltam elmondani mi történt de csak kalimpáltam a kezeimmel amiben a pénzt tartottam majd elmosolyodtam, felköhögtem némi vért és arccal a földre estem.

Eléggé súlyos sérüléseink voltak ezért pár órába telt mire sikerült ellátni a sebeinket. Így már nem voltunk életveszélyben. Miután befejezte még két órán keresztül aludtam majd felébredtem és körbenéztem.
~ A jelek szerint az öregnél vagyunk. Látom volt esze és nem keresett egy másik szigetet. Örülök annak, hogy az ellenség is itt van. Így legalább lesz egy kis hírnevünk.
A gondolat menetem után odasétáltam az öreghez.
- Nagyon szépen köszönjük amit értünk tett, megint.
- Semmiség volt. Ezért nem kell köszönetet mondanod. A társadnál volt egy kis pénz. Az asztalon megtalálod.
- Nincs szükségünk rá. Legyen a magáé. Amint a szőke gyerek felkelt mi el is megyünk.
- Na és mi lesz a hölggyel? Ő nem a bajtársuk?
- Ő az ellenségünk. Szóval nem lenne jó ha itt lennénk mikor fel kell. Marasztalja majd még egy kicsit pihenni. Érdekes csatát vívtunk ellenük. Majd ha egyszer újra találkozunk elmondom. Most szükségem van friss levegőre.
Kimentem a házból és leültem a placcra és nekidőltem a falnak. Gyengéden fújt a szél ami egy kicsit jól is esett egy jó kis harc után.
~ Nagyon erős volt ez a nő. Vajon lesznek még ilyen erős ellenfeleim? Mikor találok még társakat? Ha még ilyen sérüléseket fogunk szerezni állandó jelleggel jó lenne beszerezni egy orvost is a hajóra aki jól tud harcolni

Amikor felébredtem egy puha ágyban egy szobában találtam magamat. Mellettem volt még két ágy az egyik üres volt a másikon a haditengerész nő feküdt. Felültem az ágyon és meztelen felső testemen lévő sebeket vizsgálgattam. Az öreg tényleg jó munkát végzett. Az összes sebem mértani pontossággal volt összevarrva, lefertőtlenítve, bekötve. Letettem mindkét lábam a padlóra és rájuk nehezedtem. Simán fel tudtam állni, bár egy kicsit szédültem még az altatók miatt. Kisétáltam a szobából de még a küszöbnél vissza néztem a gyönyörű nőre.
~Van egy olyan érzésem, hogy látunk még téged.~ - mondtam magamban.
Kiléptem a küszöbön. Az öreg egy kávét szürcsölgetett.
-Látom te is felébredtél. A társad mondta, hogy sietve indultok tovább. Sok sikert. - felállt az asztaltól és a kezét nyújtotta. Kezet fogtunk, biccentettem majd a hajón talált pénzt otthagyva neki kiindultam. Kazu már kint várt rám. Ülve bambult a nagyvilágba, láthatólag nagyon elgondolkozott valamin. Finoman megböktem mire ő feleszmélt.
-Indulhatunk? - vigyorogtam.
Ő mosolyogva biccentett majd elindultunk a part fele. A hajónk ott várt ránk. Bepattantunk, Kazu kiadta parancsokat majd levontuk a vitorlát és útnak indultunk. Kiáltásunk megtörte a sziget reggeli csendjét.
-IRÁNY GECKO ISLAND!

2010. dec. 5 A történtek miatt 30.000 ßeli vérdíjat kaptok fejenként! - Franky

Miután elindultam hazulról, a városba érkeztem. Nekiláthattam célom teljesítésének, ami nem más volt, mint beállni apám, John Scythblue legénységébe, s kalózként szolgálni a jót. Minden teljesen tökéletes volt, az akaratommal sem volt semmi probléma, csupán ott adódtak a gondok, amikor rájöttem, semmivel nem rendelkeztem, amivel el tudtam volna hagyni Organ Island-ot. Így jobban belegondolva a dolgokba, igazán megkérdezhettem volna Fredet, ő mégis hogyan került erre a porfészekre. Elvégre cirka öt évem lett volna ezen megválaszolatlan kérdésemet megosztani vele, szóval nem voltam túlságosan büszke magamra. Máskor jobban előrelátó szoktam lenni, azonban minden bizonnyal az izgalom váltotta ki belőlem a kis kapkodást, erre pontos választ viszont magam sem tudtam adni. Hiszen, innentől saját képességeimre lettem utalva, beléptem a nagybetűs életbe, ami még az eddiginél is több veszélyt, izgalmat, kalandot rejt majd számomra. Feltéve persze, ha minden jól megy. Ebben a pillanatban beugrott, a válasz végig előttem volt.
~ A fenébe is, én egy kalóz vagyok! Mégis miként szerez egy hozzám hasonló alak hajót, hogyha nem lop? Áhh, hozzá kell még szoknom, miszerint ebben az életstílusban minden apró dolgot a legeslegegyszerűbben meg fogok tudni oldani. Bár, minden porcikámban érzem, nem fog nagy gondot okozni.~ gondoltam magamban, miközben egy öntelt mosoly villant fel az arcomon. Az idő eléggé jó volt, mondjuk nem is szokott rossz lenni errefelé. A napsütést, a kék, enyhén felhős eget imádtam mindig is a legjobban. Az emberek eléggé furcsán tekintgettek rám a múltkori kis akcióm után, ezért próbáltam unott, nem törődöm fejjel végigbaktatni a városon. Viszont az egyik fickó már annyira nézett, muszáj voltam megszólítani:
- Jó napoooot!
A hangejtésemmel próbáltam vele ugyancsak erősen érzékeltetni, nem én voltam a délelőtti díszfelvonulás, amit tátott szájjal illett volna bámulni. Az ürge reakcióként egy nagy vicsorral vonta meg vállát, azután visszatért tevékenységéhez, söprögetett.
- Nahát! Micsoda hihetetlenül megerőltető fizikai munka...- suttogtam az orrom alatt. Nem sokkal később megláttam egy fiút, aki tengerésznek tűnt. Noha, nem annak a tipikus, becsületes hajósnak, sokkal inkább passzolt volna rá a kalóz kifejezés. Általában nem voltam az az embereket leszólítgató típus, most mégis odaléptem hozzá.
- Heló!! Te újnak tűnsz ezen a környéken, mivel még nem láttalak. Mi járatban errefelé?- érdeklődtem, majd barátságosan oldalba löktem az illetőt.
- Ó, hol hagytam a jó modoromat? A nevem Adam Scythblue, és magunk közt szólva elárulom, kalóz vagyok. Egyébként éppen egy hajót szeretnék szerezni magamnak, hogy végre valahára elhagyjam ezt a kellemetlen települést.- jelentettem ki. Nem igazán tudtam, miért is osztottam meg a közel jövőre vonatkozó terveimet a sráccal. Ha arra került volna a sor, megvédeni megtudtam volna magamat, plusz még az is lehetséges volt, hogy a megérzéseim nem csaltak vele kapcsolatban. Ezen esetben, akár még jól is kijöhetek majd ebből az egészből.

Késő este volt mikor Orange Town kikötőjét észrevettem nem volt nehéz rátalálni, hiszen a házakon és a hajókon lévő ablakokon fény szökött ki. A kis csónakomat gyorsan kikötöttem egy nagyobb hajó mellé. Mikor ez megtörtént már olyan fáradt voltam, hogy a vitorlásomba hanyatt vágtam magam. Igazán gyönyörű tiszta volt az ég és tele volt csillagokkal. Nézegettem őket egy ideig, míg el nem nyomott az álmom. Mikor felébredtem és szétnéztem már nyüzsgött az élet Orange Town-ban. Valami alak elkezdett hozzám ordibálni:
- Errefelé, ha kiakarsz kötni fizetni kell!
Felnéztem, s egy ötven év körüli szakálas pacákot láttam.
- Jó reggelt! - köszöntem a modortalan férfinak mikor felkeltem megvakartam a fejem és ásítottam egy nagyot.
- Mi az nem hallasz fiam? - tette fel a kérdést a pénzbeszedő.
- Mennyi lesz az itt való tartózkodás? - érdeklődtem a vénembertől.
- 50 ßeli az itt való tartózkodás egy napra. - jelentette ki az idős férfi. A zsebembe nyúltam, s kiválasztottam pont annyit mire szétnéztem majd megdöbbenve láttam a sok hajót.
~ Ennyi hajót este nem néztem szét rendesen biztos van olyan, amit érdemes elkötni. - gondoltam magamban mire odaadtam azt a kevés pénzt. Az öreg azért még megszámolta majd köszönés nélkül eltűnt.
- Milyen modortalan emberek vannak errefelé. Nem értem néhány emberbe miért nem tudnak a szülei jó modort nevelni. - panaszkodtam magamban miközben kiszálltam az egyvitorlásomból. Hírtelen egy velem egy idős srác rám köszönt, eztán pedig rákérdezett mit csinálok errefelé.
- Üdv! Igen jól látod, új vagyok errefelé éppen tegnap este jöttem ide, hogy a saját utamat járjam. - jelentettem ki mikor a kalóz kinézetű alak oldalba lökött. Majd bemutatkozott és elmondta a célját.
- Micsoda véletlen én is kalóz vagyok és azért jöttem én is hogy egy hajót szerezzek. Ja és a nevem Carlos Sera! - osztottam meg a hasonló elképzelésemet Adamal.
- Szövetségre léphetnénk mi ketten, mit gondolsz? - kérdeztem Adamt, s a kezemet nyújtottam.
~ Szükségem van legalább egy embere, hogy elfoglaljak egy hajót éppen szerencse hogy erre jött egy kalóz, akinek ugyan ez a célja. - futott végig az agyamon ez a gondolat majd vártam Scythblue döntését.

Szerencsére a fickó nem vette rossz néven, hogy leszólítottam. Úgy tűnt, igazam lett, mivel saját megvallása szerint is nem régen érkezett erre a helyre, pontosabban múlt éjszaka. Azért rendes volt tőle, amiért egyáltalán szóba állt velem, el is küldhetett volna melegebb éghajlatra, amennyiben olyan kedve lett volna. Minden esetre nem tette. Nem sokkal később saját elképzeléseit, valamint nevét is közölte szerény személyemmel.
~ Szóval Carlos? Micsoda ritka név! Mondjuk, az én vezetéknevemmel talán nem kellene ilyeneken töprengenem.~ merengtem, mialatt bőszen bólogattam a srác beszédje közben.
- Hát, ez valóban nagyon érdekes. Őszintén szólva, a fene sem gondolta volna, hogy már az első komolyabb napomon találkozok hozzám hasonlókkal.- jelentettem ki, ezalatt egy nagy mosoly húzódott meg a számon. Talán éppen a sors akarta, hogy találkozzak Señor Sera-val, ebből adódóan valószínűleg jogosan voltam meglepődve, noha azért örültem is. Rendes gyereknek tűnt elsőre Carlos. Ezt követően feltett egy ajánlatot, amire nagyra nyíltak a szemeim. Megvakartam az államat.
~ Hm... Mindenféleképpen szükségem lesz szövetségesekre, ráadásul ő maga ajánlja fel a dolgot.~ cikáztak a gondolatok a fejemben. Nem sokkal később nevettem egyet.
- Miért is ne? Benne vagyok!- csaptam bele újdonsült társam markába, s ráztam rajta egy nagyot. Immáron nem voltam egyedül, fogalmazhatunk úgy is, szert tettem, vagyis inkább tagja lettem egy bandának. Igaz, csupán két személyből állt, no de a közel jövőben biztosan csatlakozni fognak hozzánk más jó akaratú, kalandra vágyó egyéniségek is. Ám, még mielőtt tovább pörgött volna beszélgetésünk, egy újabb hang szólalt meg a hátunk mögül. Amint hátranéztem, összeráncoltam a homlokomat.
~ Hoppá, ennek a fickónak túlságosan is haditengerész szaga van. Nyilvánvalóan azért szólított le minket, mert gyanúsnak talált. Okosak ezek az alakok, ahogy meg elnézem, az ürge nem éppen kispályás. Carlos még jobb helyzetben van, ugyanis ő tegnap jött ide, viszont rólam már könnyű szerrel beszélhettek a helyiek a rendfenntartóknak. Ebben az esetben meg csak egy személyleírást kellett kérnie ennek az ipsének, és máris felismert. Legyünk derűlátóak. Színészetre a legjobb felelet a színészet!~ hoztam határozatot, azután rákacsintottam Carlosra feltűnés nélkül.
- Üdv!! Ugye maga is így gondolja? Tökéletesen egyet értek, ez az idő nagyszerű a, őőőő... Mindenre!- válaszoltam a sötét hajú illetőnek.
- Az úr bizonyára a kalapod iránt érdeklődik Carlos. Nagyon szép, nekem is elsőre elrabolta a szívemet, de próbáltam javasolni az elrejtését. Várható volt, miszerint ajánlatot fognak tenni a megvételére, nem?- kérdeztem partneremet, mialatt a kobakján csücsülő fejfedőre mutogattam.
- Nos, mi éppen arról beszélgettünk, hogy, hogy...?- köröztem tenyeremmel Carlos felé, jelezve ezzel neki, próbáljon engem kisegíteni valamilyen frappáns, és hihető hazugsággal, ugyanis semmi nem jutott az eszembe. Amint kimondott valamit azon nyomban rávágtam:
- Így van!!
Ezt követően a haditengerésznek tűnő férfi irányába kezdtem sétálni, majd megtorpantam tőle kellő távolságra.
- Tudja, maga olyan szimpatikus nekem!! Ellenére lenne meginni valamit gyermekkori kalapos barátommal, valamint velem, kedves, Mr...?- érdeklődtem a fickótól, megkísérelve ösztönözni arra, árulja nekünk el a becses nevét.