Orange Town

Adam először nagyot nevetett, amire eleinte azt hittem, hogy az ajánlatomat nevetségesnek tartja, de az után miután kezet ráztunk rájöttem, hogy csak a sok egybeesés miatt nevet. Jó hogy már ketten voltunk a sajátos kis csapatunkban.
~ Ez gyors volt azt hittem, hogy legalább egy hétig is itt kell tartózkodni ahhoz, hogy találjak egy rátermett kalózt is. Talán holnap is csatlakozik hozzánk valaki? Áhhh annak semmi értelme nem lenne ezt is csak szerencsének lehet tudni. Nem hinném, hogy itt annyira sok kalóz lenne meg, ha lenne is nem hinném, hogy mind magányosan szeli a habokat. - töprengetem el mikor egy törvényeket óvó haditengerész szólalt fel.
~ A francba ezekkel a tengerészekkel, nem igaz, hogy mennyi van, belőlük ennyi erővel már mindenki legyen tengerész. De ennek úgy tűnik, van bátorsága, hogy két ilyen zug alakot megszólított. Nos, nekem is lenne bátorságom könnyen, ha a hatalommal lehetne az itteni lakosok felett. - gondoltam magamban, s közben pedig Adam az időjárást fényezte.
- Nos, igen így van. - helyeseltem társam kijelentését. Adam nemsokára próbált minket gyanú felé keverni a kalapomhoz kapcsolódó szavaival.
- Nos, ez így van ez igen szép kalap, ezért nem is csoda hogy a járokelök egyből kiszúrják, de nem akarom senkinek se eladni. - mondtam egy mosollyal az arcomon barátom kérdésére. Társam eztán előbb beszélt mielőtt gondolkodott volna ezért nekem kellet befejezni kijelentését.
- Arról beszélgettünk, hogy az ezüst vagy az arany tequila a finomabb. - mondtam ezt az ostobaságot, ami rögtön eszembe jutott. Eztán Adam helyeselte a kitalált témámat. Megkérdezte a haditengerészt Adam, hogy nem-e inna velünk mielőtt mondott volna bármit is a nem éppen szimpatikus alak én már kérdeztem is, hogy mit:
- Esetleg tequilát?

Kis produkciónk eleinte, mintha idegesítette volna legújabb vendégünket, viszont jó modorú ember létére úrrá lett az érzelmein. Ezt hihetetlenül tudtam becsülni, ugyanis nem lett volna tőle szép dolog, amennyiben félbeszakította volna játékunkat, elvégre olyan szépen összedolgoztunk. Valamilyen szinten az egész életünk is csupán egy előadás, amit egyes esetekben magunk alakítunk, viszont néha a nálunk erősebbek elnyomnak minket, s az ő akaratuk szerint kell élnünk, vagy halnunk. Hát, én sosem tűrtem az efféle, mások fölött uralkodni akaró alakokat. Mindenki egyenlő volt ezen a világon, a vezetőknek pedig igazságosaknak kellett volna lenniük, hogy megmutassák a gyengébbeknek az utat, valamint ezáltal belőlük is erős személyiségeket teremtsenek. Úgy gondoltam, egy napon majd én is képes leszek mutatni a helyes utat másoknak, még ha annak járása erőszakot, harcot is igényel. Idő közben a férfi már az eget is kémlelte. Vajon tényleg ennyire idegesítőek voltunk? Valamiért nekem mindig is nagyon jól ment a mások agyára menés, viszont ez az alak feltűnően nagy önkontrollal rendelkezett. A kisugárzása is tiszteletet parancsolt. Elképzelhetően valamilyen nemesi, vagy úri családból származott.
~ Milyen nagy kár, hogy ő egy haditengerész. Minden bizonnyal nagyon jó hasznát vettük volna a legénységben.~ merengtem, de sajnos az élet nem az én kívánságaim szerint alakult. Carlos tequilára való javaslata nagyon is ínyemre volt, az a semmirekellő öregember Fred megtanított inni. A srác az arany tequila mellett állt ki, bár eleinte felemelte a hangját, azt hittem beleunt a színészetbe. Eleinte kicsit megrémültem ugyan, hiszen ki lenne annyira elvetemült, miszerint megunja ezt a hihetetlenül kellemes szórakozási lehetőséget. El sem tudtam volna képzelni, hogy ilyen ember létezzen ezen a hatalmas, és eléggé nedves világon. A következő mondatára viszont kuncogtam egyet az orrom alatt.
~ Nofene!~ gondoltam magamban. Úgy nézett ki a dolog, ebből még sem lesz egy hajón való utazás. De hát, ezt meg lehetett érteni, mivel egy tisztességes, sőt nyilvánvalóan becsületes rendfenntartó állt két személyes "gonosztevői" társulatunk előtt. Egy ilyen személy természetes, hogy nem kívánt minket békén hagyni.
- Ejnye, ejnye... Annyira csalódott vagyok...- ráztam meg a fejemet, mialatt sóhajtottam.- Ebből mégsem lesz iszogatás. Sajnálatos módon nem engedhetjük meg az erősítés hívását, mert nem tudnánk olyan sok komának fizetni az italt.- mondtam. Jobb kezemmel ráfogtam vívótőröm markolatára, majd egy ördögi vigyor kíséretében, szépen, lassan előhúztam azt tokjából.
- Amúgy meg, nekem az ezüst tequila a nyerő.- közöltem álláspontomat. A fejfás ötlet engem túlságosan nem nyűgözött le. Jason tekintetétől nem ijedtem meg, viszont biztos ötöst adtam volna neki, ha osztályozni kellett volna az ellenfelekre való csúnyán nézést.
- Ó, ez csak természetes! Szó szerint a legutolsó dolog lenne, hogy azt kívánjam ne nézzen ki normálisan a sírom. Adam Scythblue, szolgálatára Colmen-san!- szólaltam meg, azután meghajoltam a tengerész előtt. Vörös kabátomat levettem magamról, majd elhelyeztem egy ládán.
- Nem rég szereztem, igazán megviselne, ha baja esne. Bizonyos okból azt érzem, engem jobban szeret szegény ruhadarab, mint azt a dagad disznót, aki előzőlegesen birtokolta a drágámat.- mosolyodtam el behunyt szemekkel. Így már szürke mellényemben, s fehér ingemben álltam. Feljebb gyűrtem ingujjaimat, miközben a bárgyú vigyor ott csücsült a képemen. Felvettem egy kisebb terpeszt, bal karomat hátracsaptam a derekamhoz, fegyverem hegyét pedig Jason felé szegeztem.
- Carlos! Mit szólnál hozzá, amennyiben a kis keringő közben kitalálnánk valami frappáns nevet a jövőbéli hajónknak?- érdeklődtem társamtól, legalább ezzel is izgalmasabbá tudnánk majd tenni az összecsapást.

A haditengerész első szavaira azt hittem, hogy rájön arra, hogy mi próbáljuk jól átverni, ezért reflexszerűen egy nagyot nyeltem, de aztán kiderült, hogy csak a kijelentése a gold tequila magasztalásáról szólt. Hirtelen megkönnyebbültem, hiszen azt hittem majdnem lebuktunk.
- Lehet, hogy maga szerint a gold de szerintem a silver a legjobb, de ez most nem számít. - jelentettem ki miután hátrafordultam és egy kicsit szétnéztem a tenger felé. Nemsokára a tengerész elmondta, hogy két gyanús alakot vettek észre és azokat fel akarják akasztani rögtön felnyílt a szemem, de szerencsére ezt nem láthatta az ellenségünk.
~ Úgy tűnik, miránk céloz ezzel, de nem biztos benne ezért hallani akarja, mit válaszolunk. - gondoltam magamban miközben visszafordultam és éppen megszólaltam volna, de Adam gyorsabb volt.
Barátom elmondta, hogy nem ihatunk, mert nem tudunk, annyi tequila fizetni amennyi a sok haditengerésznek elég lenne.
- Nos, igen ahhoz, hogy annyi tengerész elásson az ember grófnak vagy más nemes embernek kéne lennie nagy kár, hogy nem vagyok, nemes szívesen innék a cimboráival. - elmondtam én is a véleményem egy mosollyal az arcomon. Jason nemsokára közölte velünk a fejfás ötletét hát nem volt túl biztató, főleg hogy úgy nézett ránk mit, aki a belünknél fogva akar felakasztani minket. Egy kis lemaradással Adam is közölte, hogy neki melyik tequila a nyerő biztos azért, hogy terelje a témát.
- Ez a beszéd cimbora! - kiáltottam fel majd jól a vállára csaptam társamnak. Barátom eztán közölte a nevét is így nekem is kellet:
- Az én becses nevem pedig Carlos Sera a sírt meg nyugodtan megcsinálhatja jó ha nem az én pénzembe vagy energiámba kerül majd esetlek 40-50 év múlva talán használni is fogja azt a sírt. - jelentettem ki miközben ellöktem a kabátom bal oldalát ahol a tokban lévő kard volt. Adam pedig levetette a kabátját, mert nem akarta, hogy baja essék. Társam eztán közölte, hogy keringő közben ki kéne találni a hajónk nevét.
- Benne vagyok Adam! Lehet, hogy a Jason nevet kéne neki adni. Mit szól ehhez uram? Lehet, a másvilágról segíthet nekünk tengerészúr. Hmm..He...he..h...heh - a vicces mondandóm után majdnem elnevettem magam de a szám elé tettem a kezem és csak néhány kacaj szökött ki.

Carlos szépen vállon csapott, mire később így reagáltam:
- Háháháhááá!! Jól odaütöttééél!
Hangom kissé olyan lehetett, mintha egy részeges idióta lettem volna. Hiába is titkoltam, általában lerítt rólam, szerettem produkálni magamat, vagy játszani az ostobát. Az agyilag gyengébb embereknek mindig is kevesebb gondjuk volt a világban, mintsem azoknak, kik erősen merengtek az élet értelmén, esetleg más hasonló dolgokon. A vállveregetés azon okból származott, mert egyet értettem komámmal az ezüst tequila iránti rajongásban. Carlos nyilatkozása szerint, ő maga nem volt nemesi származású.
~ Vajon ez igaz?~ kérdeztem később magamtól, noha a válaszra nem jöhettem rá önnön tudásomból. Idő közben partnerem egy stílusos mozdulattal csapta oldalra ruháját, majd helyezte rá mancsát a fegyverére. Ekkor egy halvány mosoly tűnt fel az arcomon, mialatt legújabb társamra pillantottam. Láthatóan nem félt. Még alig ismertük egymást, viszont máris képes volt mellém szegülni a bajban.
~ Nagyszerű! Valóban helyén van a szíve. Így jól kifogunk jönni, feltéve amennyiben túléljük ezt a kis harcot. Persze az is lehetséges, miszerint csak megsérülünk, és Colmen-san kötelességtudó katonaként kivégeztet minket a jövőben. Hát, az eléggé le tudna hangolni...~ merengtem. Szerencsére mindenki maximálisan tisztelettudónak neveltetett kicsiny gyülekezetünkből, így nyugodtan várták meg a kényes kabátlevetési akciómat. Ez ekképpen volt természetes, hiszen hová rohantunk volna? Még talán dél sem volt, ezért a nap fele előttünk állt.
~ Ó, ezután biztosan eszek valami finomat!~ hoztam meg az elhatározást. Jason szintén nekilátott a vetkőzésnek, kabátját eltávolította, ingét ujjainál, sőt nyakánál is megigazította. Ez már egy pozitívum volt számomra, legalább komolyan vett bennünket. A haditengerész mondatára bőszen bólogattam. Carlos azt javasolta, nevezzük el a hajót jelenlegi ellenfelünkről, mire egy jót kacagtam.
- Szóval Jason? Hallottam már valahol ezt a nevet...- játszottam ismét az irritáló bolondot.
- Ha már az érzelgősségnél tartottunk, bizony-bizony számomra is egy szimpatikus alkat, kedves Colmen-san! Na de ne feledje, a történet egészét két oldal alkotja! Önnek sem volt kötelező azt az utat választani.- böktem a férfi irányába a vívóeszközömmel. Láthatóan teljesen meg volt győződve arról, ő is a jó oldal szolgálatában állt. Ám, valakinek mégis rossznak kellett lenni, különben bizonyosan nem készültünk volna egymás eltevésére láb alól. Bár, én nem kívántam ennek az illetőnek a halálát, viszont a sajátomat még kevésbé.
~ Egy tőre van, mégis a szabad kezét helyezte úgy maga elé, mintha azzal akarna támadni. Ez két dolgot jelenthet. Teljesen ostoba, vagy elképesztően jó közelharcos. Én lennék a legboldogabb, amennyiben az első feltétel érvényesülne, csakhogy végignézve ezen a fickón az nem valószínű.~ gondoltam, azután a kérdésére ismételten elnevettem magam.
- Valóban jól kijönnénk, szeretem a vicces embereket.- gúnyolódtam egy öntelt vigyorral az arcomon. Nyilván célja volt az is, hogy provokáljon minket, elvégre a dühös, ész nélkül harcoló embereken sosem volt nehéz felülkerekedni. Az én tűréshatárom sajnos felért a lustaságommal, kivéve, amikor ittas voltam.
- Becstelen kalóz létemre, szavazatomat az együttes támadás mellé helyezem. Mi a véleményed Carlos?- érdeklődtem bajtársamtól. Amennyiben beleegyezik, én Jasonre három szúrást kívánok majd leadni, egyet a nyakra, a mellkasra, végül pedig a gyomorra. Ellenkező esetben is ugyanezen mozdulatsorokat próbálom meg kihozni magamból, ám akkor meghagyom a kezdést partneremnek.

Jason csalódott bennük mert, ha nem lennénk törvényen kívüliek, akkor akár jó barátok is lehetnénk lenéztem a földre majd elgondolkoztam a dolgon.
~ Nos, talán egy másik életben, de az még nagyon távol van, mondjuk, nem biztos lehet, hogy hármunk közül valakinek meg nagyon közel lesz...lehet, hogy én leszek az ez majd eldől. - gondoltam magamban és lassan feltekintettem. A tengerész már elkezdett felkészülni a harcra letopta a kabátját elég trehány módon majd egy kicsit kigombolta az ingjét. Adam azt megemlítette, hogy a Jason nevet már hallotta valahol, s elmondta, hogy neki is szimpatikus alak Jason.
- Na, igen talán ezért nem teremtett minket egy céllal az Úr túlságosan is legyőzhetetlenek lennék így hárman. - jelentettem ki ezt a vicces, de talán igaz mondatot. Lassan kihúztam vívóeszközömet a tokjából eztán egy gyors mozdulattal arcom elé emeltem a markolatát majd behunytam a szemem. A napfényben sugarai megcsillantották a keresztvas közepén lévő drágakőt. Körülbelül fél percig így mozdulatlan álltam aztán pedig lelendítettem a fegyverem és kinyitottam szemem. A bal lábam előre nézett a jobb pedig kb egy lábnyi távolságra a ballábam mögött jobbra nézett. Társam eztán megkérdezte, hogy mi a véleményem.
- Hát nem tudjuk, hogy okos barátunk mire képes de, addig nem is fogjuk megtudni amíg nem, hozzuk ki belőle kérdésünkre a választ. Igaz Jason? - végére megkérdeztem Jasont majd egy vigyor jelent meg arcomon. Pár másodpercig vártam, hogy barátom kezdjen, de miután nem történt semmi úgy vettem, hogy nekem adja a kezdés lehetőségét. Elkezdtem Jason felé futni majd mikor odaérek, egy baloldalról adok le egy vágást és két szúrást a mellkasa felé közben pedig figyelek a kezére és próbálok kard távolságnyira lenni tőle.

Láthatóan, Jasont már nem zavarták többé a megjátszásaink, pedig én tényleg szívből, lélekből csináltam.
~ Semmi taps? Hát ezt nehezen viselem el, ennyit igazán megérdemeltünk volna!~ gondoltam magamban, miközben szomorkás és felháborodott arcot próbáltam vágni a dologhoz. Természetesen ez is csupán a saját magam szórakoztatására szolgált, valójában egyáltalán nem érdekelt, hogy kire milyen hatással volt a kicsiny színjátékom. A haditengerész beszédére elmerengtem.
- Természetesen nem ostobaság, amit ön állít, viszont látok benne némi elfogultságot. Szerintem az lenne a helyes, amennyiben az egyik fél megpróbálná ellenfele, vagyis inkább vetélytársa szemszögéből is megfigyelni a dolgokat, majd pedig azután dönteni róla, ki a rossz. Én nem táplálok ön iránt negatív érzéseket, nem állítom, hogy nem a megfelelő utat járja. De vajon ön megpróbálta már beleképzelni magát egy kalóz helyzetébe, Colmen-san?- tettem fel a kérdést az illetőnek, miközben arcom jobb oldalára egy félmosoly kúszott fel, amihez társult még a bárgyúnak tűnő tekintetem is. Egyre jobban kezdett érdekelni ez az alak, nagyon is intelligens ürge volt. Hajtott a kíváncsiság, ami nem engedte meg számomra a sorozatos érdeklődéseim elhanyagolását. Minden esetre ő hallgathatott volna válaszadások helyett, ám ez is csakis arra engedett következtetnem, Colmen S. Jason jó házból való úriember volt. Nem kevésbé Carlos komám, aki hirtelen támadásba lendült. Talán fűtötte a vére, esetleg szimplán megunhatta a várakozást, s a folytonos szájalást. Nekem ez ellen egyébként semmi kifogásom sem volt, viszont egy csöppet meglepődtem, amikor hirtelen társam futni kezdett a tőrös pasas irányába.
- Nocsak...- mondtam, ugyanazon nyugodt, hidegvérű hangomon, mellyel ezidáig is kommunikáltam. Carlos szúrásai mesteri vívótudásra utaltak, noha Jason szinte páratlanul használta ki a kettejük között lévő távolságot, ámbár ettől még sikerült szereznie egy kisebb karcolást, viszont az nem volt túl veszélyes, ahogy szerény személyem látta távolabbról. A vágási kísérletekre, a fickó meglepő módon egy rúgással, ezt követően meg ütésekkel reagált.
~ Ez nagyon érdekes. Ott volt nála mindvégig az a tőr, ilyen jó időzítéssel akár életveszélyes sebet is bevihetett volna Carlos testére, ennek ellenére mégis a végtagjait választotta elsődleges fegyverként. Mi rejlik azokban a kezekben, Colmen S. Jason?~ érdeklődtem magamtól. Eközben ábrázatom teljesen megkomolyodott, összeráncolt homlokkal bámultam, hogy erre mit fog lépni Carlos. Lehet megsérült, pontosan nem láttam, ugyanis én sem kívántam tovább kimaradni a partiból. Lépteimet szedve, rápattantam az egyik ládára, majd arról elrugaszkodva, a levegőben kívántam egy szúrást leadni Jason felé. Ezzel eltértem eredeti tervemtől, no de a helyzet már amúgy is másképp alakult. Amint földet értem, hátráltam kissé, nem akartam a haditengerész testének közelében maradni.
- Kérem bocsásson meg, amiért nem figyelmeztettem! Úgy döntöttem, ki szeretném venni a részemet a szórakozásból.- jelentettem ki, ezután megpróbáltam még két szúrást leadni a férfi irányába, mindkettőt a válla felé.
~ Fölösleges fontosabb szerveket céloznom rajta. Ereje nyilvánvalóan a végtagjaiban rejlik.~ merengtem.

Jason közölte velünk elképzelését a jóról és a rosszról, amire én vállat vontam.
- De tegyük hozzá, ha nem lenne, az érmének két oldala rém unalmas lenne a világ soha se lesz egy oldalú egy érme mindig lesznek ellentétek és különböző nézetek. - válaszoltam Jason elgondolására és égy gúnyos mosoly jelent meg az arcomon. Nem sokkal később Adam is elmondta a nézetét.
~ Jobban megbeszéltük a dolgokat, mint a politikusok lehet, hogy mind a hármunknak pályát kellett volna módosítani, bár az én mondandóm csak egy idealista baromság volt, de ilyen embere is van szükség. - gondoltam magamban majd körbe tekintettem és észrevettem, hogy nagyon elmerültem gondolataimban. Egy kis időzés után mikor már úgy láttam, hogy senki se akar semmit kezdeni én elkezdtem Jason felé rontani. Ellenfelemhez mikor közel értem megindítottam a kezdő támadást, ami egy baloldalról érkező vágás volt. A tengerész barátunk próbálta nem megerőltetni magát ezért csak hátrébb ugrott. Ez igazán sértő volt számomra főleg, hogy a végén elmosolyodott így mikor Jasonra néztem a szám lekonyult és összeráncoltam a homlokom.
~ Ilyen lazán veszi a dolgokat erre inkább valami más reakciót vártam, hiszen akár végzetes is lehetett volna a vágásom. - gondoltam magamban majd Jasonra mutattam a kardom hegyével.
- Harcolj Jason tengerész! - szólítottam fel ellenfelemet majd lassú léptekkel, amiket fokozatosan gyorsítottam próbáltam megint közel jutni a tengerészhez. Következőleg két szúrást adtam le az egyiket sikerült hárítania a tőrével, de a második szúrásom eltalálta a kezét, amire én egy kárörvendő mosollyal reagáltam. Hirtelen Jason egy rúgást adott le felém, amit elöl lehajoltam majd hátra ugrottam. Éppen hogy leérkeztem mikor haditengerész újra támadt két ütést adott le az egyik elöl kihajoltam a másik viszont eltalálta a bal karomat mikor észrevettem, hogy mi is történik mikor Jason valakit eltalál már késő volt a bal kezem nem mozdult.
~ Ezt meg hogyan csinálta? Átkozott haditengerész a bal kezem csak hátráltat most már és ellene 100%-ékosnak kéne lennem, hogy tudjak vele valamit kezdeni. - töprengtem kétségbeesetten. Pár lépést hátráltam mikor úgy gondoltam be kell vetnem képességem.
~ Így nehéz lesz a szükséges dolgokat elővenni, míg elteszem, a töröm és próbálom a segédeszközt elővenni túlságosan is támadható vagyok, most mihez kezdjek? - kérdeztem magamban mikor hírtelen megláttam a fejem felett Adamot, akit teljesen elfelejtettem annyira belemerültem a harcba. Mikor láttam, hogy Adam jön rögtön megnőttek az esélyeim. Ha teljesen leköti, barátom előveszem a vizes kulacsot és különleges képességemmel próbálom kétszer meglőni Jasont ezzel segítve társamnak.