Dead Shadorick VS Darker D. Kazu (fejvadász VS kalóz)

Az felavató harca lesz. Ezért ingyen nézheti mindenki aki csak akarja. Vajon ki fogy győzni? Zöld vagy fehér? Jó vagy rossz? Fejvadász vagy kalóz?

Nagyon megéheztem ezért kerestem egy éttermet, de sehol sem találtam. A városban egyre csak mélyebbre haladtam. Lassan már addig ahol embert is alig találni. Végre találtam egy olyan helyet ahol lehet enni. Bementem, de a tulajon kívül csak egy ember volt. Végigmértem, de nem tudtam kitalálni, hogy mégis miféle szerzet lehet. Kértem egy adagot a specialitásból amit gyorsan megettem. Láttam, hogy a fal tele van kalózok plakátjával. Köztük észrevettem saját magamat is. A csapossal elkezdtem beszélgetni és figyelmeztetett arra, hogy az illető akit bejövetelkor láttam egy fejvadász volt ezért ajánlatos lenne kimennem. Fizetés nélkül felálltam az asztaltól és elkezdtem rohanni amilyen gyorsan csak bírtam egészen a város főteréig.
~ Itt jó lesz rengeteg ember nézheti ahogy bunyózunk.
Ha követett akkor a következőket mondom a szemébe
- Üdvözletem. Az én nevem Darker D. Kazu. Gondolom tudod. Szeretek bunyózni úgy, hogy kezdjük.
Ökölbe szorítom a kezeimet és a pusztakezes harcot választom. Elindulok felé majd a jobb kezemmel az arcát célzom míg a ballal a gyomorszáját és megpróbáltam úgy időzíteni, hogy ne lehessen észrevenni. Ha mégis észreveszi és megpróbálja megragadni a kezem akkor hátraugrok és védőállásba állok. Ha sikerül akkor is így teszek csak akkor nem ugrándozok.

Fáradt voltam és éhes is, jobb ötlet híján betértem egy étterembe. Az étteremben a pulthoz sétálva rengeteg ételt rendeltem és elég hamar elmúlt a fáradtságom és éhínségem is. A hely elég kényelmes volt, így még várakoztam egy ideig. A falon körözési plakátokat véltem felfedezni. Nem volt ebben semmi meglepő, hisz a kalózok korát éljük, melyben minden ember a kalózok ellen küzd, hacsak nem ő maga is törvényen kívüli. Igazából nem értem ezt az egész dolgot a kalózkirály körül, de nem is igazán érdekelt, legalább van miből megélnem. A falon a legtöbb helyet a piti kis bűnözők foglalták el, akik még az 1 milliós vérdíjat sem ütötték meg. A papírokat fürkészve kanalaztam az ételem, amikor az egyik ismerős fazon lépett be az ajtón. Nem igazán tudtam, hogy honnan ismerős, ezért úgy döntöttem nem igazán foglalkozom vele. Majd nem sok időre rá ismét megpillantottam az arcát, méghozzá egy plakáton díszelgett. A vérdíja mindössze 45.000 beli volt, ami nem volt túl kecsegtető, igazából azon gondolkodtam, ennyi pénzért van-e értelme megmozdulnom és megküzdenem vele. A férfi ekkor azonban távozott az épületből, méghozzá elég gyorsan. Minden bizonnyal nem fizetett, így úgy döntöttem, hogy a pultossal elkezdek alkudni. Megegyeztünk, hogy ha sikerül legyőznöm ő állja az én és a saját számláját, ami már sokkal jobban hangzott, mint az a kis 45.000, hisz miután kihasználtam leadhatom a tengerészetnél, akkor pedig már nagyobb hasznom lesz tőle.
Természetesen nem igazán siettem a srác után, éppen hogy annyira, hogy követni bírjam, mikor aztán megállt, én is megálltam és lassan odasétáltam hozzá. Szavai után az úriember rögtön támadásba lendült, úgy tűnik könnyű dolgom lesz. A hozzá hasonló forrófejű alakok, általában mindenféle stratégia nélkül támadnak, ami általában nem válik be. Támadásának pontjai a távolság miatt elég egyértelműek voltak a számomra. Az egyik kezével a fejem támadta, amíg a másikkal a felsőtestem célozta. Ha ezt a műveletet közelebbről végezte volna el, akkor reflexből a fejemet védtem volna, hisz’ az van közelebb a szememhez, ezért csak azt érzékelem, ám így hogy ezt a trükköt észrevettem nem biztos, hogy sikeres lesz támadása. Meg kellett várnom az utolsó pillanatot, mikor a lábai megállnak, és akkor bírok csak kitérni mind a két támadás elől. Szerencsére a reflexem sokkal jobb lett az elmúlt években, így sikerült kivárnom az utolsó pillanatot és időben hátraugranom. Ezek után pedig szóra méltattam a kissé visszamaradott úriembert.
- Bocsáss meg, de nincsen veled semmi személyes elintéznivalóm, így úgy gondolom nem kötelező harcolni, elég, ha feladod magad és velem tartasz – Adtam a tudtára, az elsőre primitívnek tűnő lénynek. Ha ezek után továbbra is harcolni akar, akkor nem ússza meg anélkül, hogy ne ütnék vissza, ám ki tudja, lehet, hogy a kardom fogom előrántani, s avval fogom megfegyelmezni a kölyköt.

- Látom nagyon lenézel, de ezt nagyon rosszul teszed. Nem szándékozom kikapni senkitől se ezen a világon. A párbajokat általában szokás élvezni. Ezzel én befejeztem a mondandómat. Akkor hát harcoljunk komolyan. Készen állsz?
A kérdés után előhúztam mind a két katanámat és sétálva elindultam felé. Mind a két kardot fordítva tartottam. Így járás közben a hátam mögött voltak felfelé magasodva. Mikor beértem a három méteres körzetébe megálltam. A jobb lábamat előrébb míg a balt hátrébb helyeztem és oldalasan voltam majd még egy kicsit lejjebb ereszkedtem. A bal kezemet elől míg a jobb kezemet az arcom előtt tartottam. Ha pusztakézzel támad akkor a jobb oldali fegyverrel egy fordulattal felfelé irányzott vágást próbálok meg ejteni a mellkasán míg a baloldalival védem a saját testem. Viszont ha ő szintén karddal támad akkor a felém irányított támadását a ballal védeném míg a jobbal a válla falé vágást intézek.
~ Most, hogy beálltam védekező állásba már csak arra kell várnom, hogy ő megtámadjon. Ezt a harcmodort éles helyzetben még úgy sem próbáltam ki. Kíváncsi leszek arra, hogy mennyire hatásos.
Pár gondolat futott végig az agyamon miközben vártam a közeledését. Egy dalt dúdolgattam ami egyre csak hangosodott. Egészen addig míg már az ellenfelem is meghalhatta.

A férfi egész értelmetlen dolgot mondott nekem. Az efféle párbajokat soha nem élveztem, nem éreztem még soha sem ahhoz hasonló dolgot, továbbá nem hiszem, hogy alábecsülném, csupán akkora mennyiségű erőt adtam bele a harcba, amennyi feltétlenül szükséges volt. Amit pedig a céljáról elárult egyszerűen lehetetlennek tartottam. Még, hogy ne kapjon ki senkitől se, egyszerűen gyerekes! Nem is ismeri a teljes világot, mégis milyen nagyratörő! Legalább is, én ezt gondolom eddigi viselt dolgai alapján.
Az ellenem előhúzta két kardját, amely igen csak meglepett, nem vártam volna efféle harci felszerelést, ilyen harcmodorral egyszerre tud védekezni és támadni, így neki elég csak a támadás erejére koncentrálni. Nekem pedig más lehetőség híján sokkal gyorsabbnak kell lennem nála, ha eséllyel akarok fellépni ellene. Néhány lépést megtéve a tag elég közel ér hozzám, nagyjából három méterre van tőlem. Felállása védekező pozícióra emlékeztet, ebből fakadóan arra jutottam, azt reméli, én támadok.
Taktikám miatt nem engedhettem meg magamnak azt, hogy támadjak, az túl sok energiát merítene ki belőlem, ráadásul biztos vagyok benne, hogy eredmény nélkül rohamoznák. Pedig ebben a harcban minden energiámra szükség lesz. Taktikámnak megfelelően előhúzom a kardomat és azt mind a két kezemmel magam előtt szorítom, miközben lábaim bármikor készen álltak arra, hogy hátráljanak.
A férfi által dúdolt dal számomra teljesen ismeretlen volt, így majdhogynem mindenhez hasonlóan semmit nem váltott ki belőlem. Csak álltam és vártam, mint egy szobor, amelyet frissen és oly életszerűen faragtak. Az időközben összegyűlt tömeg őrjöngeni kezdett, a kialakult hidegháború okán. Engem nem igazán érdekelt az emberek szava, így maradtam egy helyben, azonban úgy érzem ellenem nem az a típus, amely nem akarja kielégíteni a „nagyérdemű” óhajait.

Sajnos ahogy én úgy ő sem támadott és szintén védekező állásba állt be. Pár perc elteltével a nézők száma is megsokasodott. A harc kimenetelét nem fogja megváltoztatni, hogy vannak szemtanúk vagy nincsenek. Habár elég érdekes volt, hogy inkább nézik minthogy megállítsák. Kezdtem unatkozni.
- Úgy látom nem vagy valami bőbeszédű. Ez nem is baj csak az a lényeg, hogy élvezzük egy kicsit.
Egy időre eltettem a bal kezemben lévő fegyveremet így egyenlően tudunk harcolni. Viszont ha bármikor is szükség lesz rá akkor gyorsan elő tudom húzni. Sétálva majd egyre gyorsítva megtámadtam. Jobban szerettem volna én lenni a védekező fél mert akkor nálam lett volna az előny. Először többszöri szúrást próbáltam bevinni az oldalába. Ha ezt sikeresen hárítja akkor átlósan felülről lefelé egy vágással próbálkozok, de még az elején megfordítom a kardot a kezemben és elengedem majd a másik kezemmel kapom el és alulról próbálom meg ezt a vágást. Ezzel talán sikerül átvernem az ellenfelemet és rossz irányból akar majd védekezni. Ha a támadásom esélytelen akkor hátraugrok és várom a reakcióját.
- Yohohoho Yohohoho.
Énekelni kezdtem bár a körülöttem lévő emberek nem nagyon értették. Ez egy kedves dal számomra mert mostoha apám tanította meg nekem. Akit úgy szeretettem mint ha az igazi lenne.
~ Jó lenne újra együtt a családdal lenni de majd találkozok velük amint én lettem a kalózkirály.

Ahogy ott vártunk, az jutott eszembe, hogy neki sietősebb ez a kis párharc, hisz a minden lében kanál tengerészek bármikor megérkezhetnek. Bevallom férfiasan, általában nem szeretem őket, de ilyenkor kifejezetten jól jönnének. Végül ellenem megunja az idegőrlő várakozást és néhány szót intéz felém. Sajnos eddig nem fordult elő velem, hogy egyetlen harcot is élveztem volna, hisz azt sosem szeretem, ám nem volt más lehetőségem az életben maradásra, mint erőszakot alkalmazni. Egy kissé meggondolatlan lépésként ellenem elteszi a kardját. Ez azt jelenti, hogy előnyét nem mindenképp szeretné kihasználni, meg szeretné ízlelni az erőmet. Mindegy, hiszen így sokkal több esélyem lesz szembeszállni vele. Kezében maradt egyetlen kardját szorongatva ront felém.
Kezdetben persze nem futott, csak nyugodtan sétált, ám egyre csak gyorsított, majd végül ténylegesen elkezdet szaladni. Mikor elég közel ért hozzám szúrásokkal próbálkozott, ám azokat még sikerült hárítanom. Végül a mozdulatsor végén a srác egy felülről lefelé sújtó támadással próbálkozott. Ám azonban ez tervének csak elterelő része volt és igazából a másik kezében volt a kardja, s fentről lefelé támadott. Felfedezésem sajnos későn jött és sikerült sebet ejtenie rajtam. Természetesen arra koncentráltam, hogy testem minél kevesebb sérülést szenvedjen, és próbáltam kitérni akard útjából. Bárhogy próbálkoztam, ez nem sikerült, így a fegyver belehatolt a testembe, majd egyre feljebb és feljebb csúszott, én pedig elkezdtem távolodni tőle. Végül, mikor elszakadtam a veszélytől néhány lépés távolságot vetem fel tőle, hogy felbírjak lélegezni.
Egyelőre még nem ismerem elégé a kalózt, hogy támadást merjek kezdeményezni ellene, ám nem is volt sok időm ezen gondolkozni, hiszen alig néhány másodpercet adott nekem, ismét támadott. Igazság szerint még elég sokáig bírtam volna várni a következő lépésre, ám egyelőre nem egy partin vagyok, amelyen én döntöm el, hogy mi lesz a következő, amit tenni fogok, hanem egy harc közepén. Az efféle csatákban pedig mindig az dönti el, hogy mit fogunk csinálni, amelyiknek több a kedve harcolni és talán erősebb is. Próbáltam felkészülni a következő lépésére és minél többet kihozni a védekezésemből.

» Darker D. Kazu
» Darker D. Kazu
» Darker D. Kazu (Hiper ösztön)
» Dead Shadorick
» Dead Shadorick